Párhuzamos
10
Jézus kiküldi tizenkét tanítványát
(Mk 6,7–11; Lk 6,13–16; 9,1–5; 10,1–12)
1Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget.
2A tizenkét apostol neve pedig ez: az első Simon, akit Péternek hívnak, és testvére, András és Jakab, Zebedeus fia és testvére, János, 3Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámszedő, Jakab, Alfeus fia és Taddeus, 4Simon, a Kananeus és Júdás, az Iskáriótes, aki el is árulta őt.
5Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus, megparancsolva nekik: Pogányokhoz vezető útra ne térjetek, samaritánusok városába ne menjetek be, 6inkább menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz! 7Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa! 8Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! 9Ne vigyetek magatokkal se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekben, 10se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot: mert méltó a munkás a kenyerére.
11Ha pedig egy városba vagy faluba mentek be, tudjátok meg, hogy ki méltó ott erre, és maradjatok annál, míg csak tovább nem mentek. 12Amikor beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét, 13és ha a ház népe méltó, szálljon rá békességetek, ha pedig nem méltó, békességetek térjen vissza rátok! 14Ha pedig valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja meg beszédeteket: menjetek ki abból a házból vagy városból, még a port is verjétek le lábatokról! 15Bizony mondom nektek: könnyebb lesz Sodoma és Gomora földjének az ítélet napján, mint annak a városnak.
16Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok! 17Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban, 18sőt helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam, tanúbizonyságul nekik és a népeknek. 19Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogyan szóljatok, vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. 20Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok. 21Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megölik őket, 22és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül. 23Ha pedig üldöznek az egyik városban, meneküljetek a másikba! Bizony mondom nektek: még végig sem járjátok Izráel városait, mire eljön az Emberfia.
24Nem különb a tanítvány a mesterénél, sem a szolga az ő uránál. 25Elég a tanítványnak, hogy olyan legyen, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha a ház urát Belzebubnak nevezték el, mennyivel inkább a háza népét?
26Ne féljetek hát tőlük! Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. 27Amit mondok nektek a sötétben, azt mondjátok el napvilágnál; amit fülbe súgva hallotok, azt hirdessétek a háztetőkről! 28Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elpusztíthatja a gyehennában.
29Nem úgy van, hogy két verebet adnak egy fillérért, de egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudta nélkül? 30Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva. 31Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok.
32Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, 33aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.
34Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. 35Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, 36és így az embernek ellensége lesz a háza népe. 37Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; 38és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám. 39Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.
40Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem. 41Aki befogad egy prófétát azért, mert az próféta, prófétának járó jutalmat kap; aki pedig egy igaz embert fogad be azért, mert az igaz, igaz embernek járó jutalmat kap. 42Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony mondom nektek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát.