Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda országában:
Erős a mi városunk:
az ÚR kőfalat és bástyát
állított védelmére.
Nyissátok ki a kapukat,
hadd jöjjön be az igaz nép,
amely hűséges maradt!
Akinek szilárd a jelleme,
azt megőrzöd teljes békében,
mert benned bízik.
Bízzatok az ÚRban mindenkor,
mert az ÚR a mi kősziklánk mindörökre!
Ő letaszítja a magasból az ott lakókat,
lerombolja a megerősített várost,
földig lerombolja, a porba taszítja.
Széttapossák majd a lábak:
a nincstelenek lábai,
a szegények léptei.
Az igaz ember ösvénye egyenes,
te egyengeted az igaz ember útját.
Ítéleted idején is
benned reménykedtünk, URam,
neved dicséretére vágyott a lelkünk.
Lelkem hozzád vágyódik éjjel,
teljes szívből kereslek téged.
Mert ha ítéletet tartasz a földön,
igazságot tanulnak a világ lakói.
Ha a bűnös kegyelmet kap,
nem tanul igazságot.
Becsületes országban is álnokul él,
és nem nézi az ÚR fenségét.
URam, fölemelted kezedet,
de nem látják.
Majd meglátják, hogy féltőn szereted
népedet, és megszégyenülnek:
tűz emészti meg ellenségeidet.
URam, te szerzel nekünk békességet,
hiszen mindent te tettél,
ami velünk történt.
URunk, Istenünk,
más urak voltak a gazdáink, nem te,
de csak a te nevedet dicsérjük.