Isten megáldotta Nóét és fiait, és ezt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet! Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe adom őket minden földi csúszómászóval és a tenger minden halával együtt. Minden, ami csak él és mozog, legyen a ti eledeletek! Nektek adom mindezt éppúgy, mint a zöld növényt. De ne egyétek a húst az éltető vérrel együtt! Bizony, számon kérem a benneteket éltető vért! Minden állattól számon kérem azt, és az embertől is számon kérem az ember életét: egyik embertől a másikét.
Aki ember vérét ontja,
annak vérét ember ontja.
Mert Isten a maga képmására
alkotta az embert.
Ti azért szaporodjatok, sokasodjatok,
népesítsétek be a földet,
sokasodjatok rajta!
Isten azt mondta Nóénak és fiainak: Íme, szövetségre lépek veletek és utódaitokkal, meg minden élőlénnyel, amely veletek van: madárral, jószággal és minden szárazföldi vaddal, mindennel, ami a bárkából kijött, minden földi élőlénnyel. Szövetségre lépek veletek, és egyetlen élőlény sem pusztul el többé özönvíz miatt, mert nem lesz többé özönvíz, hogy elpusztítsa a földet. Majd azt mondta Isten:
Ez a jele a szövetségnek, amelyet most szerzek veletek
és minden élőlénnyel, amely veletek van,
minden nemzedékkel örökre:
szivárványívemet helyezem a felhőkre,
az lesz a jele a szövetségnek,
amelyet most a földdel megkötök.
Amikor felhővel borítom be a földet,
és feltűnik a szivárvány a felhőn,
akkor visszaemlékezem a szövetségemre, amelyet veletek
és minden élőlénnyel kötöttem, amely testben él,
és nem válik többé a víz özönvízzé
minden élőlény pusztulására.
Ha ott lesz a szivárvány a felhőn,
látni fogom, és visszaemlékezem
az örök szövetségre,
amelyet Isten kötött minden élőlénnyel,
amely testben él a földön.
Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet minden földi élőlénnyel kötöttem.
Ezek voltak Nóé fiai, akik kijöttek a bárkából: Sém, Hám és Jáfet. Hám Kánaán ősatyja. Ezek hárman Nóé fiai, és ők népesítették be az egész földet.
Nóé, a földműves volt az első, aki szőlőt ültetett. Egyszer bort ivott, megrészegedett, és meztelenre vetkőzött a sátrában. Hám, Kánaán ősatyja meglátta apja szemérmét, és elmondta kint levő két testvérének. Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét. Amikor Nóé kijózanodott, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia, ezt mondta:
Átkozott Kánaán!
Szolgák szolgája legyen testvérei között!
Ezután ezt mondta:
Áldott az ÚR, Sémnek Istene!
Legyen Kánaán a szolgája!
Terjessze ki Isten Jáfetet, lakjék Sém sátraiban!
Legyen Kánaán a szolgája!
Az özönvíz után Nóé még háromszázötven évig élt. Nóé teljes életkora kilencszázötven év volt, amikor meghalt.