Párhuzamos
49
Jákób megáldja tizenkét fiát
1Jákób hívatta fiait, és ezt mondta:
Gyűljetek össze, hadd mondjam el,
mi történik veletek majd egykor!
2Gyűljetek egybe, hallgassatok meg, Jákób fiai!
Hallgassatok atyátokra, Izráelre!
3Rúben, te vagy elsőszülöttem,
erősségem, férfierőm első termése:
kiváltképpen hatalmas, kiváltképpen erős.
4Kiáradtál, mint a víz, nem maradsz az első,
mert atyád ágyába léptél,
akkor meggyaláztál, nyoszolyámba léptél.
5Simeon és Lévi testvérek,
fegyvereik erőszak eszközei.
6Társaságukba ne menj, lelkem,
gyülekezetükkel ne egyesülj, dicsőségem!
Mert embert öltek haragjukban,
kedvtelésükben bikát bénítottak.
7Átkozott haragjuk, mert vad,
és dühük, mert hajthatatlan.
Szétosztom őket Jákóbban,
elszélesztem Izráelben.
8Júda, téged magasztalnak testvéreid.
Kezed ellenségeid nyakára teszed,
leborulnak előtted atyádnak fiai.
9Fiatal oroszlán vagy, Júda,
prédától lettél naggyá, fiam!
Lehevert, elnyújtózott, mint a hím vagy a nőstény oroszlán
– ki merné fölzavarni?!
10Nem távozik Júdából a jogar,
sem a kormánypálca térdei közül,
míg eljő Síló, akinek engednek a népek.
11Szőlőtőhöz köti ki szamarát,
nemes tőkéhez szamárcsikóját.
Ruháját borban mossa,
köntösét a szőlő vérében.
12Szemei bornál ragyogóbbak,
fogai tejnél fehérebbek.
13Zebulon a tengerpart felé lakik,
a hajók kikötője felé,
hátával Szidónra támaszkodik.
14Issakár nagy csontú szamár,
az aklok között heverész.
15De látva, mily jó a nyugalom, és milyen szép a föld,
teher alá hajtja vállát, és robotoló szolgává lesz.
16Dán ítéli a maga népét,
mint Izráel bármely törzse.
17Dán kígyó lesz az úton, vipera az ösvényen,
a ló csüdjébe harap, és lovasa hanyatt esik.
18Szabadításodra várok, Uram!
19Gádot martalócok marják, de ő a sarkukba mar!
20Ásér kenyere kövér, királyi csemegéket kínál.
21Naftáli gyors lábú szarvasünő,
szép szavakat hallat.
22Termő fa ága József,
termő fa ága forrás mellett,
ágai átnyúlnak a kőfalon.
23Ezért keserítik, nyilazzák,
kergetik az íjászok.
24De íja nem remeg,
izmos kezei fürgén járnak,
hisz Jákób Erőssége tartja a kezét,
Izráel pásztora, kősziklája,
25atyád Istene, aki megsegít téged,
a Mindenható, aki megáld téged
az ég áldásával felülről,
a lent elterülő mélység áldásaival,
az emlők és anyaméh áldásaival.
26Atyád áldásai erősebbek
az örök hegyek áldásainál,
az örök halmok gyönyörűségénél;
szálljanak József fejére,
a testvérei között megszentelt fejére!
27Benjámin ragadozó farkas,
reggel zsákmányt eszik, este prédát oszt.
28Ez Izráel tizenkét törzse. Ezt mondta el nekik apjuk, amikor megáldotta őket; mindegyiket a ráillő áldással áldotta meg.
Jákób halála
29Azután parancsot adott nekik, és ezt mondta: Ha majd elődeim mellé kerülök, atyáim mellé temessetek a hettita Efrón mezején levő barlangba! 30Abba a barlangba, amely Kánaán földjén van Mamréval szemben a makpélai mezőn, amelyet Ábrahám vett meg a mezővel együtt a hettita Efróntól sírhelynek való birtokul. 31Oda temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát, oda temették el Izsákot és feleségét, Rebekát, oda temettem el Leát is. 32A hettitáktól megvett tulajdon az a mező és a rajta levő barlang. 33Miután Jákób mindezeket meghagyta fiainak, felhúzta lábait az ágyra, azután elhunyt, és elődei mellé került.