Párhuzamos
11
Bábel tornya
1Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. 2Amikor útnak indultak keletről, Sineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek. 3Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk. 4Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén! 5Az Úr pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek.
6Akkor ezt mondta az Úr: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghezvigyék mindazt, amit elterveznek. 7Gyerünk, menjünk le, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét! 8Így szélesztette szét őket onnan az Úr az egész föld színére, és abbahagyták a város építését. 9Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az Úr az egész föld színére.
Sém nemzetsége
10Ez Sém nemzetsége: Sém százéves volt, amikor Arpaksadot nemzette, két évvel az özönvíz után. 11Arpaksad születése után Sém ötszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
12Arpaksad harmincöt éves volt, amikor Selahot nemzette. 13Selah születése után Arpaksad négyszázhárom évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 14Selah harmincéves volt, amikor Hébert nemzette. 15Héber születése után Selah négyszázhárom évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 16Héber harmincnégy éves volt, amikor Peleget nemzette. 17Peleg születése után Héber négyszázharminc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 18Peleg harmincéves volt, amikor Reút nemzette. 19Reú születése után Peleg kétszázkilenc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 20Reú harminckét éves volt, amikor Szerúgot nemzette. 21Szerúg születése után Reú kétszázhét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 22Szerúg harmincéves volt, amikor Náhórt nemzette. 23Náhór születése után Szerúg kétszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 24Náhór huszonkilenc éves volt, amikor Tárét nemzette. 25Táré születése után Náhór száztizenkilenc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
26Táré hetvenéves volt, amikor Abrámot, Náhórt és Háránt nemzette. 27Ez Táré nemzetsége: Táré nemzette Abrámot, Náhórt és Háránt. Hárán nemzette Lótot.
28Hárán meghalt még apja életében a szülőföldjén, Úr-Kaszdímban. 29Abrám és Náhór megházasodtak: Abrám feleségének Száraj volt a neve, Náhór feleségének pedig Milká volt a neve: ő Háránnak, Milká apjának és Jiszká apjának volt a leánya. 30Száraj azonban meddő volt, nem volt gyermeke. 31Táré fogta fiát, Abrámot és Lótot, fiának, Háránnak a fiát és menyét, Szárajt, fiának, Abrámnak a feleségét, és elindult velük Úr-Kaszdímból, hogy Kánaán földjére menjen. Eljutottak Háránig, és ott letelepedtek. 32Táré kétszázöt éves volt, amikor meghalt Háránban.