Márk 2
2
A gutaütöttről
(Vers 1–12: v. ö. Máté 9,1–8. Luk. 5,17–26.)
1Napok mulva pedig ismét beméne Kapernaumba, és meghallák, hogy otthon van. 2És azonnal sokan összegyülekezének, annyira, hogy még az ajtó elébe sem fértek; és hirdeté nékik az igét. 3És jövének hozzá egy gutaütöttet hozva, a kit négyen emelnek vala. 4És mivel a sokaság miatt nem férkőzhettek azzal ő hozzá, megbonták ama háznak fedelét, a hol Ő vala, és rést törvén, leereszték a nyoszolyát, a melyben a gutaütött feküdt. 5Jézus pedig azoknak hitét látván, monda a gutaütöttnek: Fiam, megbocsáttattak néked a te bűneid. 6Valának pedig ott némely írástudók, a kik ott ülnek vala, szívökben így okoskodván: 7Mi dolog, hogy ez ilyen káromlásokat szól? ki bocsáthatja meg #Ésa. 43,25. a bűnöket, hanemha egyedül az Isten? 8És Jézus azonnal észrevevé az ő lelkével, hogy azok magukban így okoskodnak, és monda nékik: Miért gondoljátok ezeket a ti szívetekben? 9Mi könnyebb, azt mondanom-é a gutaütöttnek: Megbocsáttattak néked a te bűneid, vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj? 10Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön a bűnöket megbocsátani, monda a gutaütöttnek: 11Mondom néked, kelj föl, vedd fel a te nyoszolyádat, és eredj haza. 12Az pedig azonnal fölkele és felvévén nyoszolyáját, kiméne mindenkinek láttára; úgy hogy mindenki elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, ezt mondván: Soha sem láttunk ilyet!
Máté elhivatása
(Vers 13–17: v. ö. Máté 9,9–13. Luk. 5,27–32.)
13És ismét kiméne a tenger mellé; és az egész sokaság megy vala ő hozzá, és ő tanítja vala őket. 14És a mikor tovaméne, meglátá Lévit, az Alfeus fiát, a ki a vámszedő helyen ül vala, és monda néki: Kövess engemet. És felkelvén, követi vala őt. 15És lőn, a mikor ő ennek házában asztalhoz üle, a vámszedők és bűnösök is sokan odaülnek vala Jézussal és az ő tanítványaival; mert sokan valának, és követék őt. 16És a mikor látták az írástudók és a farizeusok, hogy együtt eszik a vámszedőkkel és bűnösökkel, mondának az ő tanítványainak: Mi dolog, hogy a #Mát. 9,11. Luk. 15,2. vámszedőkkel és a bűnösökkel eszik és iszik? 17És a mikor ezt hallja vala Jézus, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szükségök orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy #Mát. 9,13. bűnösöket hívjak megtérésre.
A böjtről
(Vers 18–22: v. ö. Máté 9,14–17. Luk. 5,33–38.)
18A János és a farizeusok tanítványai pedig bőjtölnek vala. Odamenének azért és mondának néki: Mi az oka, hogy Jánosnak és a farizeusoknak tanítványai bőjtölnek, a te tanítványaid pedig nem bőjtölnek? 19Jézus pedig monda nékik: Avagy bőjtölhet-é a vőlegény násznépe, a míg velök van a vőlegény? A meddig a vőlegény velök van, nem bőjtölhetnek. 20De jőnek majd napok, a mikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor bőjtölni fognak azokon a napokon. 21Senki sem varr pedig új posztóból foltot #Mát. 9,16. Luk. 5,36. ó ruhára; máskülönben a mi azt kitoldaná, még kiszakít belőle, az új a régiből, és nagyobb szakadás lesz. 22És senki sem tölt új bort #Mát. 9,17. Luk. 5,37. régi tömlőkbe; különben az új bor a tömlőket szétszakítja, a bor is kiömlik, a tömlők is elpusztulnak; hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni.
Kalásztépés szombatnapon
(Vers 23–28: v. ö. Máté 12,1–8. Luk. 6,1–5.)
23És lőn, hogy szombatnapon a vetések közt megy vala által, és az ő tanítványai mentökben a kalászokat kezdék vala szaggatni. 24Ekkor a farizeusok mondának néki: Ímé, miért művelik azt szombatnapon, a mit nem szabad? 25Ő pedig monda nékik: Soha sem olvastátok-é, mit mívelt Dávid, mikor megszűkült és megéhezett vala társaival egybe? 26Mi #1 Sám. 21,7. módon ment be az Isten házába az Abiátár főpap idejében és ette meg a szent kenyereket, a melyeket nem #3 Móz. 24,9. szabad megenni csak a papoknak; és adott a társainak is? 27És monda nékik: A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért. 28Annak okáért az embernek Fia a szombatnak is ura.
Jelenleg kiválasztva:
Márk 2: HUNK
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Public Domain