Máté 22
22
Példázat a királyi mennyegzőről
1És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:
(Vers 2–14: v. ö. Luk. 14,16–24.)
2Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt #Luk. 14,16–24. szerze. 3És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni. 4Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre. 5De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe; 6A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket. 7Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté. 8Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók. 9Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, #rész 13,47.21.43. hívjátok be a menyegzőbe. 10És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel. 11Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája. 12És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata. 13Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; #rész8,12. ott lészen sírás és fogcsikorgatás. 14Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
Az adópénz
(Vers 15–22: v. ö. Márk 12,13–17. Luk. 20,20–26.)
15Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval #Márk 12,13–17. Luk. 20,20–26. ejtsék őt tőrbe. 16És elküldék hozzá tanítványaikat a #Márk 3,6. Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel. 17Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem? 18Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók? 19Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt. 20És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás? 21Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a #Róm. 13,7. császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek. 22És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.
Feltámadás
(Vers 23–33: v. ö. Márk 12,18–27. Luk. 20,27–40.)
23Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, #Márk. 12,18–27. Luk. 20,27–40. a kik a feltámadást tagadják, #Csel. 23,6.8. és megkérdezék őt, 24Mondván: #5 Móz. 25,5.6. Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének. 25Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá; 26Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen. 27Legutoljára pedig az asszony is meghala. 28A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala. 29Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát. 30Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben. 31A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván: 32Én #2 Móz. 3,6. vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. 33És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.
A nagy parancsolat
(Vers 34–40: v. ö. Márk 12,28–31. Luk. 10,25–28.)
34A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének; 35És megkérdé #Márk 12,28–31. őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván: 36Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? 37Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, #5 Móz. 6,5. a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. 38Ez az első és nagy parancsolat. 39A második pedig hasonlatos ehhez: #3 Móz. 19,18. Szeresd felebarátodat, mint magadat. 40E két parancsolattól függ az egész törvény #rész7,12. Róm. 13,10. Gal. 5,14. és a próféták.
Krisztus Dávidnak fia és ura
(Vers 41–46: v. ö. Márk 12,35–37. Luk. 20,41–44.)
41Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus, 42Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A #Márk 12,35–37. Luk. 20,41–44. Dávidé. 43Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván: 44Monda #Zsolt. 110,1. rész 26,64. az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. 45Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia? 46És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.
Jelenleg kiválasztva:
Máté 22: HUNK
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Public Domain