Jób 1
1
A kegyes Jób jóléte
1Vala Úz földén egy ember, a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő. 2Születék pedig néki #Ezék. 14,14. hét fia és három leánya. 3És vala az ő marhája: hétezer juh, háromezer teve és ötszáz igabarom és ötszáz szamár; cselédje is igen sok vala, és ez a férfiú nagyobb vala keletnek minden fiánál. 4Eljártak vala pedig az ő fiai egymáshoz és vendégséget szerzének otthon, kiki a maga napján. Elküldtek és meghívták vala az ő három hugokat is, hogy együtt egyenek és igyanak velök. 5Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak vala, elkülde értök Jób és megszentelé őket, és jóreggel felserkene és áldozik vala égőáldozattal mindnyájuk száma szerint; mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim és gonoszt gondoltak az Isten ellen az ő szivökben! Így #vers 1. cselekedik vala Jób minden napon.
Jób önmegadása nehéz megpróbáltatásokban
6Lőn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a Sátán is #1 Kir. 22,19–21. közöttök. 7És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak és monda: Körülkerültem #1 Pét. 5,8. és át meg át jártam a földet. 8És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő. 9Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül #Ésa. 45,19. féli-é Jób az Istent? 10Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, a mije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön. 11De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg #vers 20.22. szemtől-szembe téged?! 12Az Úr pedig monda a Sátánnak: Ímé, mindazt, a mije van, kezedbe adom; csak ő magára ne nyujtsd ki kezedet. És kiméne #1 Kir. 22,22. a Sátán az Úr elől. 13Lőn pedig egy napon, hogy az ő fiai és leányai esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött #vers 18. bátyjoknak házában. 14És követ jöve Jóbhoz, és monda: Az ökrök szántanak, a szamarak pedig mellettök legelésznek vala. 15De a Sabeusok rajtok ütének és elhajták azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked. 16Még szól vala ez, mikor jöve egy másik, és monda: Istennek tüze esék le az égből, és megégeté a juhokat és a szolgákat, és megemészté őket. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked. 17Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A Káldeusok három csapatot alkotának és ráütének #vers 3. a tevékre, és elhajták azokat; a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg, csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked. 18Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A te fiaid és leányaid esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjoknak házában; 19És ímé nagy szél támada a puszta felől, megrendíté a ház négy szegeletét, és rászakada az a gyermekekre és #vers 5. rész3,25. meghalának. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked. 20Akkor felkele Jób, megszaggatá köntösét, megberetválá a fejét, és a földre esék és leborula. 21És monda: Mezítelen #Préd. 5,15. 1 Tim. 6,7. jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda, #rész17,13. vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve! 22Mindezekben nem #vers 11. vétkezék Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék.
Jelenleg kiválasztva:
Jób 1: HUNK
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Public Domain