Apostolok 2
2
A Szentlélek kitöltetése
1Amikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt voltak. 2És nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése keletkezett, és eltöltötte az egész házat, ahol ültek. 3Kettős tüzes nyelvek jelentek meg előttük, és mindegyikükre ráereszkedtek. 4Megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és kezdtek más nyelveken szólni, amint a Lélek adta nékik, hogy szóljanak.
5Ekkor Jeruzsálemben laktak zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül valók, melyek az ég alatt vannak. 6Miután pedig ez a zúgás keletkezett, egybegyűlt a sokaság, és megzavarodott, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallotta őket szólni. 7Mindnyájan elálmélkodtak, és csodálkozva mondták egymásnak: „Nem Galileából valók-e ezek mindnyájan, akik beszélnek? 8Hogyan halljuk hát őket, ki-ki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk? 9Pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában, Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, 10Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbiának tartományaiban lakunk, mely Ciréné mellett van, és a Rómából jöttek, akár zsidók, akár prozeliták, 11krétaiak és arabok, halljuk, amint a mi nyelvünkön hirdetik az Istennek felséges dolgait.“ 12Elálmélkodtak mindnyájan, és zavarban voltak, és egymásnak ezt mondták: „Vajon mi akar ez lenni?“
13Mások pedig csúfolódva ezt mondták: „Édes bortól részegedtek meg.“
Péter apostol pünkösdi beszéde
14Péter azonban előállt a tizeneggyel, felemelte hangját, és így szólt hozzájuk: „Zsidó férfiak, és mindnyájan, akik Jeruzsálemben laktok, vegyétek tudomásul, és hallgassátok meg beszédemet! 15Mert nem részegek ezek, amint ti állítjátok, hiszen a napnak harmadik órája van, 16hanem ez az, amit megmondott Jóel próféta:
17»És az utolsó napokban, – ezt mondja az Isten – , kitöltöm az én
Lelkemet minden testre:
és fiaitok és leányaitok prófétálnak,
ifjaitok látomásokat látnak,
és a vének álmokat álmodnak.
18Az én szolgáimra és szolgálóleányaimra is
kitöltöm Lelkemet azokban a napokban,
és prófétálni fognak.
19És csodákat teszek az égben odafenn,
jeleket a földön idelenn:
vért, tüzet és füstnek gőzölgését.
20A nap sötétséggé változik, a hold vérré,
mielőtt eljön az Úrnak nagy és fényes napja.
21És mindenki, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.«
22Izraelita férfiak, halljátok meg ezeket a beszédeket: A Názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csodatételek és jelek által, melyeket általa cselekedett Isten közöttetek, amint magatok is tudjátok, 23azt, aki Istennek elhatározásából és rendeléséből adatott halálra, megragadva, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megöltétek. 24De az Isten feltámasztotta, a halál fájdalmait megoldva, mert lehetetlen volt, hogy az őt fogva tartsa. 25Mert Dávid ezt mondja róla:
»Magam előtt láttam az Urat mindenkor,
mert ő nékem jobb kezem felől van,
hogy meg ne tántorodjam.
26Ezért örvendezett a szívem,
és vígadott a nyelvem;
sőt még az én testem is reménységben nyugszik.
27Mert nem hagyod a lelkemet a sírban,
és nem engeded, hogy szented rothadást lásson.
28Megjelentetted nékem az életnek útjait;
betöltesz engem örömmel a te orcád előtt.«
29Atyámfiai férfiak! Szabad nyíltan szólnom előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő meghalt és eltemették, és az ő sírja mind a mai napig nálunk van. 30Mivel próféta volt, és tudta, hogy az Isten neki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő magvának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyezze az ő királyi székibe, 31előre látva ezt, szólt a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelkét nem hagyta a sírban, sem a teste rothadást nem látott. 32Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, aminek mi mindnyájan tanúi vagyunk. 33Ezért az Istennek jobbja által felmagasztaltatva, és a megígért Szentlelket megnyerve az Atyától, kitöltötte ezt, amit ti most láttok és hallotok. 34Mert nem Dávid ment fel a mennyországba, hiszen ő maga mondja:
»Mondta az Úr az én Uramnak:
Ülj az én jobb kezem felől,
35míg a te ellenségeidet lábaid alá
zsámolyul vetem.«
36Bizony tudja meg azért Izraelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.“
37Amikor pedig ezeket hallották, szívükben megkeseredtek, és ezt mondták Péternek és a többi apostoloknak: „Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?“
38Péter pedig ezt mondta nekik: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében, a bűnöknek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. 39Mert nektek szól az ígéret, és a gyermekeiteknek és mindazoknak, akik messze vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.“
40Sok egyéb beszéddel is buzgón kérte, és intette őket: „Szakítsátok el magatokat ettől a gonosz nemzetségtől!“ 41Akik pedig örömmel vették az ő beszédét, megkeresztelkedtek, és hozzájuk csatlakozott azon a napon mintegy háromezer lélek.
42És foglalatoskodtak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és az imádságban. 43Minden lélekben pedig félelem támadt, és az apostolok sok csodát és jelt tettek. 44Mindnyájan pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. 45Jószágukat és marháikat eladogatták, és szétosztogatták azokat mindenkinek, kinek-kinek amint szüksége volt rá. 46És minden nap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesedtek az eledelben örömmel és tiszta szívvel. 47Dicsérték az Istent, és az egész nép kedvelte őket. Az Úr pedig minden napon gyarapította a gyülekezetet az üdvözülőkkel.
Jelenleg kiválasztva:
Apostolok 2: EIV
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
The New Testament: Life, Truth and Light
(Ujszövetseg: elet, igazsag es vilagossag)
Copyright © 2003 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.