A zsoltárok könyve 109
109
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
1Istenem, hozzád imádkozom,
hallgass meg, ne maradj néma!
2Mert az istentelen gonoszok ellenem beszélnek,
hazugsággal támadnak engem!
3Gyűlölködő szavakkal támadnak,
ok nélkül vádolnak!
4Ellenségeim lettek, pedig szerettem őket,
és értük imádkoztam.
5Jóért rosszal fizettek,
jóságomat gyűlölettel viszonozták.
6Ezt mondják rólam ellenségeim:
„Állíts fölébe bírónak egy gonoszt,
még védője is vádolja meg!
7Bírája ítélje bűnösnek,
még imádsága is legyen hasztalan!
8Életét rövidítsd meg,
és tisztségét más foglalja el!
9Gyermekei legyenek árvák,
felesége jusson özvegységre!
10Vándor koldussá váljanak gyermekei,
még házuk romjai közül is űzzék ki őket!
11Hitelezők hordják szét vagyonát,
idegenek kapják meg minden tulajdonát!
12Ne akadjon senki, aki segít rajta,
árváit senki meg ne szánja!
13Pusztuljanak ki utódai,
s a következő nemzedék
a nevét is felejtse el!
14Emlékezzen az Örökkévaló őseinek bűneire,
és ne bocsássa meg anyjának vétkeit!
15Bűneik mindig legyenek az Örökkévaló előtt!
Még emlékét is törölje el,
16mert nem akart senkin könyörülni,
egyre csak üldözte a szegény nyomorultat,
hogy megölje a megtört szívűeket!
17Szeretett másokat átkozni,
ezért átkai szálljanak saját fejére!
Nem akart másokat megáldani,
hát maradjon tőle távol az áldás!
18Átokba öltözött,
és úgy itta azt, mint a vizet.
Hát járja át testét az átok,
mint olaj a csontokat,
19borítsa be, mint köpenye,
vegye körül, mint az öve!”
20De én azt mondom:
Ez legyen a jutalma ellenségeimnek,
így bánjon az Örökkévaló azokkal,
akik vádolnak engem, és életemre törnek!
21Te, Örökkévaló, Istenem, bánj velem úgy,
hogy nevednek dicsőséget szerezz,
szabadíts meg,
mert hűséges szereteted olyan jó!
22Mint nyomorult koldus, olyan vagyok,
szívem is összetört!
23Mint a megnyúlt árnyék este,
úgy járok-kelek, s úgy tűnök el.
Mint a sáskát elsöprik,
úgy engem is.
24Térdeim remegnek a szomjúságtól,
testem is egyre soványabb.
25Kigúnyolnak, akik csak látnak,
fejüket csóválják, ha rám néznek.
26Segíts meg, Örökkévaló, Istenem,
szabadíts meg hűséges szereteteddel!
27Hadd lássa mindenki, hogy te mentettél meg,
hadd tudják meg, hogy hatalmad segített!
28Ha ők átkoznak engem,
fordítsd azt áldásra, Örökkévaló!
Ha ellenem támadnak, alázd meg őket,
én pedig, a te szolgád, hadd örüljek!
29Ellenségeimet borítsa szégyen,
s gyalázatuk legyen a köpenyük!
30Hangosan dicsérem az Örökkévalót,
hálát adok neki a sokaság előtt,
31mert az Örökkévaló a szegény mellé áll,
és igazságot szolgáltat neki.
Jelenleg kiválasztva:
A zsoltárok könyve 109: EFO
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Bible League International