Nehémiás könyve 9
9
Népgyűlés
1Ugyanennek a (hetedik) hónapnak 24. napján Izráel egész népe összegyűlt Jeruzsálemben, hogy együtt böjtöljenek és imádkozzanak. Zsákruhába öltöztek, és port hintettek a fejükre. 2Az Izráelhez tartozók elkülönültek az idegenektől, majd a Templomban felálltak, és nyilvánosan megvallották bűneiket és őseik bűneit is. 3Mindenki a maga helyén állt, és mintegy három órán keresztül olvasták az Örökkévalónak, Istenüknek a Törvényét. Utána a következő három órában megvallották a bűneiket, és földre borulva imádták az Örökkévalót, Istenüket.
4Azután a léviták közül Jésua, Báni, Kadmiél, Sebanjá, Bunni, Sérébjá, Báni és Kenáni fölálltak a Templom lépcsőjére, és hangosan kiáltottak az Örökkévalóhoz, Istenükhöz — így imádkoztak a nép előtt. 5Majd a léviták — Jésua, Kadmiél, Báni, Hasabnejá, Sérébjá, Hodijjá, Sebanjá és Petahjá — ezt mondták a népnek: „Álljatok fel, dicsérjétek és áldjátok az Örökkévalót, Isteneteket örökké!
Izráel közösségének bűnvallása
Áldott legyél,
Örökkévaló, Istenünk!
Áldott legyen
hatalmas és dicső neved,
amelyhez nem ér fel
áldás vagy dicséret!
6Te vagy az Örökkévaló!
Te vagy az egyetlen!
Te alkottad az eget,
még a legmagasabb Mennyet is,
és annak minden seregét.
Te alkottad a Földet,
és mindent, ami rajta él.
Te alkottad a tengert
és mindent, ami abban él.
Minden élőnek te adsz életet,
előtted borul le az ég minden serege,
hogy imádjon.
7Te vagy az Örökkévaló, Istenünk,
aki Abrámot kiválasztottad,
kihoztad Úr városából,
a káldeusok földjéről,
és Ábrahámnak nevezted.
8Mivel hűséges szívűnek láttad őt,
szövetséget kötöttél vele.
Megígérted, hogy odaadod
a kánaáni, hettita, emóri, perizzi,
jebúszi és girgási népek földjét
Ábrahámnak és utódainak.
Örökkévaló, te megtartottad ígéreted,
mert igazságos vagy!
9Láttad őseink szenvedéseit Egyiptomban,
meghallottad segélykiáltásukat
a Vörös-tengernél.
10Jeleket mutattál és csodákat tettél
a fáraóval, szolgáival és népével,
akik megvetették és lenézték őseinket.
Csodáiddal nagy nevet szereztél magadnak,
amely ma is fényesen ragyog!
11Őseink előtt szétválasztottad a tengert,
hogy száraz lábbal mehessenek át
a vizek között,
míg üldözőiket a tenger hullámaiba vetetted,
és elsüllyedtek, mint a kő!
12Vezetted népünket nappal felhőoszlopban,
tűzoszlopban éjjel, hogy megvilágítsd az utat,
és mutasd, hogy merre menjenek.
13Leszálltál a Sínai-hegyre,
és szóltál hozzájuk a Mennyből.
Jó törvényeket adtál nekik, igaz tanításokat,
helyes rendelkezéseket és parancsokat.
14Megtanítottad őket szent szombatodra,
hogy megtartsák azt.
Mózesnek, szolgádnak keze által
parancsoltál nekik törvényeket,
határozatokat és rendelkezéseket.
15A Mennyből adtál nekik kenyeret,
mikor éheztek,
kősziklából nyitottál vízforrást,
mikor szomjaztak.
Parancsoltad, hogy foglalják el a földet,
amelyet esküre emelt kézzel
ígértél nekik.
16De őseink nem hallgattak szavadra,
makacskodtak és engedetlenkedtek.
17Nem akartak rád hallgatni,
elfeledték csodáidat,
amelyekkel segítetted őket.
Megkeményítették magukat,
és elhatározták,
hogy visszatérnek a szolgaságba.
Te mégis kegyelmeztél nekik,
mert irgalmas vagy és nagyon türelmes,
jóságod és hűséged végtelen,
és nem hagytad el őket!
18Nem hagytad őket magukra még akkor sem,
mikor bika-szobrot készítettek,
és azt mondták: „Ez a mi istenünk,
aki kihozott bennünket Egyiptomból!”
Így gyaláztak téged, Örökkévaló,
19de nagy irgalmasságodban
mégsem hagytad őket a pusztában,
hanem vezetted őket nappal a felhőoszlopban,
a tűzoszlopban éjjel, hogy megvilágítsd az utat,
és mutasd, merre menjenek.
20Sőt, jó szellemedet adtad nekik,
hogy tanítsa őket.
Mannával tápláltad őket,
és vizet adtál a szomjazónak,
21gondjukat viselted a pusztában
negyven éven át,
s így semmiben sem láttak hiányt,
még ruháik sem koptak el,
lábaik sem dagadtak meg.
22Országokat és népeket adtál kezükbe,
és földjüket őseinknek adtad.
Elfoglalták Szihón országát,
Hesbón királyának földjét,
és Ógnak, Básán királyának birtokát.
23Őseinket megsokasítottad,
s gyermekeiket, mint az ég csillagait.
Bevitted őket a földre,
amelyről szóltál apáiknak,
hogy nekik adod azt.
24A gyermekek elfoglalták,
birtokba vették a földet.
Előttük a népeket megaláztad,
Kánaán lakóit kezükbe adtad,
királyaikkal és népeikkel együtt.
Azt tehettek velük,
amit csak akartak!
25Elfoglalták az erős városokat
és a termékeny földeket,
birtokba vették a berendezett házakat,
sziklába vágott vízgyűjtőket,
szőlőket és olajfa-ligeteket,
rengeteg gyümölcsös kertet.
Jóllakásig ehettek, meghíztak,
dúskáltak bőséges ajándékaidban,
Örökkévaló!
26Őseink mégis lázadtak ellened,
engedetlenkedtek, elfordultak Törvényedtől.
Még prófétáidat is megölték,
akik figyelmeztették őket,
hogy térjenek vissza hozzád.
Jaj, mennyi gyalázatos dolgot
követtek el ellened!
27Ezért ellenségeik kezébe adtad őket,
akik elnyomták népedet.
Nyomorúságukban hozzád kiáltottak
segítségért,
s te meghallgattad őket a Mennyből,
mert irgalmad nagy!
Szabadítókat küldtél,
akik kimentették őket
ellenségeik karmai közül.
28De amint megszabadultak,
megint visszatértek a gonoszság útjára,
ezért megengedted, hogy ellenségeik
uralkodjanak fölöttük.
Akkor ismét hozzád könyörögtek,
s te meghallgattad őket a Mennyből,
irgalmaddal újra meg újra
megváltottad népedet szorongatóiktól.
29Figyelmeztetted őket,
hogy térjenek vissza Törvényedhez,
de őseink gőgösen és magabiztosan
elfordultak parancsaidtól,
nem hallgattak szavaidra,
és folyvást vétkeztek Törvényed ellen,
amelyeknek, ha engedelmeskedik valaki,
él általuk.
Ők pedig csak vállat vontak,
makacskodtak és engedetlenkedtek szüntelen.
30Örökkévaló, te mégis türelemmel
viselted őket sokáig,
sürgetve intetted őket Szellemeddel,
prófétáid szája által,
de ők nem akartak hallgatni rád.
Ezért kiszolgáltattad őket idegen népeknek.
31Mégsem vetettél véget népednek,
s nem hagytad őket magukra egészen,
mert irgalmas és kegyelmes Isten vagy!
32Ó Istenünk, hatalmas, erős és félelmetes,
szövetséget megtartó, hűséges Isten!
Lásd, mennyi nyomorúság ért bennünket,
királyainkat, vezetőinket, papjainkat,
prófétáinkat, őseinket és egész népünket,
Asszíria királyának hódításától kezdve mindmáig!
33Istenünk, igazságosan bántál velünk
mindabban, ami velünk történt!
Te igazságos és hűséges vagy,
mi pedig vétkeztünk és bűnösök vagyunk.
34Hiszen királyaink, vezetőink, papjaink és őseink
nem engedelmeskedtek Törvényednek,
nem hallgattak parancsaidra,
nem törődtek figyelmeztetéseddel.
35Nem szolgáltak téged a saját országukban,
a gazdag és termékeny földön,
amelyet jóságodban nekik ajándékoztál.
Nem hagyták abba gonoszságaikat.
36Mi pedig most szolgák vagyunk,
éppen ezen a jó földön,
amelyet őseinknek adtál,
hogy egyék annak termését
és gyümölcseit!
Bizony, idegeneket kell szolgálnunk!
37A föld gazdag termését
azok a királyok élvezik,
akiket bűneink miatt ültettél nyakunkra.
S ők kényükre uralkodhatnak rajtunk és állatainkon,
mi pedig nagy nyomorúságban élünk.
A szövetség megújítása
38Most azért, mindezek után írásban szövetséget kötünk, amelyet a vezetőink, a léviták és a papok mind aláírnak, és lepecsételnek.”
Jelenleg kiválasztva:
Nehémiás könyve 9: EFO
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Bible League International