Jób könyve 7:1-6

„Szüntelen küszködés, verejtékes munka az ember élete a földön, s napjai, mint a napszámos napjai! Vágyik a pihenésre, mint rabszolga hűs árnyékba a tűző nap elől, várja a nap végét, mint béres a fizetését. De nekem szenvedések hónapjai jutottak, nyomorúságos éjszakák sora lett a fizetségem. Ha lefekszem, azt kérdem: »Mikor lesz már reggel?« Lassan múlik az éjjel, és nyugtalan forgolódom hajnalig. Testemet por és férgek lepik, bőröm megszáradt, és sebek borítják. Napjaim sebesebben futnak, mint a vetélő, életem reménytelen vége közeleg.