Jób könyve 33
33
1„Hallgass rám, Jób,
figyelj szavaimra türelmesen!
2Most már szóra nyílik ajkam,
nyelvemen vannak már a szavak.
3Őszinte szívvel beszélek hozzád,
egyenes szavakkal igazat mondok.
4Isten Szelleme teremtett engem,
a Mindenható lehelete adott nekem is életet.
5Válaszolj hát, kérlek, ha tudsz,
készülj fel, állj elő érveiddel!
6Én is olyan vagyok Isten előtt, mint te,
engem is agyagból formált, mint téged.
7Tőlem nem kell félned,
nem leszek hozzád kegyetlen.
8Jób, te azt mondtad,
s ezt saját fülemmel hallottam:
9»Tiszta vagyok és ártatlan, nem terhel semmi bűn,
lelkiismeretem tiszta, nem tettem semmi rosszat,
10Isten mégis ellenem fordult,
úgy bánik velem, mint ellenségével!
11Kalodába zárta lábamat,
szemmel tartja minden lépésemet.«
12Lásd, azt mondom, ebben nincs igazad,
mert Isten nagyobb az embernél!
13Azért perelsz vele,
mert nem ad számot neked,
s kérdéseidre nem felel?
14Pedig szól hozzánk Isten sokféleképpen,
szól, nem csak egyszer, de többször is!
Csakhogy nem értjük,
vagy nem törődünk vele!
15Szól hozzád álmodban, éjjeli látomásban,
mikor mély álom száll rád, vagy mikor ébredezel.
16Megnyitja füledet ilyenkor,
majd figyelmeztetését megpecsételi jelekkel,
17hogy ha rosszat tervezel, eltérítsen attól,
hogy visszatartson a büszkeségtől,
18hogy megóvja lelked a haláltól,#33:18 haláltól Szó szerint: „a sírgödörtől”.
életed a gyilkos dárdadöféstől.
19Szól hozzád, mikor betegen fekszel,
mikor fájdalommal fegyelmez,
és csontjaidban érzed a figyelmeztetést.
20Mikor már a kenyeret sem kívánod,
kedvenc ételedtől is undorral fordulsz el,
21mikor annyira lesoványodsz,
hogy csontjaid is kilátszanak,
22mikor lelked már közeleg a pusztítóhoz,
életed ahhoz, aki azt majd kioltja.
23Akkor, ha van melletted magyarázó angyal,
egy az ezer közül,
hogy megmutassa az igazsághoz vezető utat,
24akkor Isten megkönyörül rajtad, és azt mondja:
»Szabadítsd meg őt a haláltól,
mert váltságdíjat találtam számára!«
25Akkor tested megújul, ismét megerősödsz,
s újra kezded fiatalságodat.
26Imádkozol, Isten újra kegyelmébe vesz,
örömmel járulsz elébe,
ő helyreállít, és megint magához fogad.
27Te pedig énekelve mondod az embereknek:
»Bizony vétkeztem, és letértem az igaz útról,
Isten mégsem büntetett meg,
pedig megérdemeltem volna.
28Megváltott engem a haláltól,
s lelkem megint a világosságot nézi nagy örömmel!«
29Látod, így bánik velünk Isten kétszer
vagy háromszor is,
30hogy lelkünket megmentse a haláltól,
s hogy megint ránk ragyogjon az élet világossága.
31Figyelj rám, Jób,
hallgass csak engem,
hadd beszéljek még!
32Ha tudsz, felelj meg nekem,
mert kívánom, hogy ártatlannak bizonyulj!
33De ha nincs mit mondanod, hallgass engem,
hadd tanítsalak bölcsességre!”
Jelenleg kiválasztva:
Jób könyve 33: EFO
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Bible League International