Ézsaiás próféta könyve 13

13
Prófécia Babilónia bukásáról
1Súlyos kijelentés Babilóniáról, amelyet Isten mutatott látomásban Ézsaiásnak, Ámóc fiának. Azt mondta Isten:
2„Emeljetek jelzászlót a kopár hegyeken,
kiáltsatok nekik, hogy jöjjenek,
karral intsetek, hogy vonuljanak be
az előkelő nemesek kapuin!
3Magam parancsoltam válogatott harcosaimnak,
összehívtam vitézeimet,
akik végrehajtják haragomat,
és nagyságomnak örvendeznek.”
4Halljátok a tömegek zúgását a hegyeken?
Hatalmas sokaság közeleg!
Népek sokasága gyűlt össze,
országok morajlanak:
seregszemlét tart a csata előtt
az Örökkévaló, a Seregek Ura.
5Jönnek messze földről,
távoli vidékekről.
Jön az Örökkévaló, és vele haragjának eszközei,
hogy elpusztítsák az egész országot.
6Jajgassatok, mert közel az Örökkévaló napja!
Pusztításként#13:6 Pusztítás Vagy: „zsákmányolás, rablás”. Ez a szó a héberben hasonlóan hangzik, mint a „Mindenható”. érkezik a Mindenható parancsára.
7Minden kéz elernyed,
minden szív megdermed.
8Mindenki megretten,
fájdalom és rémület fogja el őket,
mint vajúdó asszonyt a szülés fájdalma.
Riadtan merednek egymásra,
s arcuk szégyenben ég.
9Nézzétek! Jön az Örökkévaló napja!
Az Örökkévaló izzó, kegyetlen haragja
zúdul a föld lakosaira,
elpusztítja a földet,
s kiirtja róla a bűnösöket.
10Nem fénylenek akkor az ég csillagai,
sem csillagképei,
elsötétül a felkelő Nap,
a Hold sem világít.
11Azt mondja Isten: „Megbüntetem a gonoszokat az egész földön,
és a bűnösöket minden gonoszságukért.
Véget vetek az istentelenek önteltségének,
megalázom a zsarnokok büszkeségét.
12Ritkábbá teszem a földön az embereket,
mint az aranyat
— oly kevesen maradnak életben.
13Megrázom az eget,
megrendítem a földet.
Bizony, kimozdul helyéről a föld
az Örökkévalónak, a Seregek Urának indulata miatt,
izzó haragja napján.
14Akkor mindenki sietve visszatér a saját népéhez:
mint vadász űzte szarvas,
mint pásztor nélküli nyáj,
mindenki a szülőföldjére menekül.
15De akit megtalálnak, azt átdöfik,
akit elfognak, azt levágják.
16Gyermekeiket szemük láttára zúzzák szét,
házaikat kirabolják,
asszonyaikat megerőszakolják.
17Bizony, megindítom ellenük a médeket,
akik nem könyörülnek Babilónia népén
sem ezüstért, sem aranyért.
18Fegyvereik szétzúzzák az ifjat,
nem szánják a kisgyermeket,
még a csecsemőnek sem kegyelmeznek.
19Ez lesz a sorsa Babilonnak,
a királyságok díszének,
a káldeusok büszkeségének:
úgy pusztítom el, ahogy Sodomát és Gomorát.
20Babilon helyén nem lakik többé senki,
nem telepszik oda soha már nép,
az arabok sem vernek sátrat romjain,
még pásztoraik sem pihentetik nyájukat a helyén.
21Csak sivatagi vadak tanyáznak ott,
romjai közt baglyok fészkelnek,
struccok laknak és vadkecskék#13:21 vadkecske Szó szerint: „szőrös”, „kecske”, vagy „kecske-démon”. szökellnek.
22Az elhagyott tornyok között hiénák visítoznak,
palotáikban sakálok üvöltése hallatszik.
Bizony, Babilon ideje közel van,
pusztulása már nem sokáig késik!”

Kiemelés

Megosztás

Másolás

None

Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be

A YouVersion cookie-kat használ a felhasználói élmény személyre szabása érdekében. Weboldalunk használatával elfogadod a cookie-k használatát az Adatvédelmi szabályzatunkban leírtak szerint