Mózes első könyve 14

14
Lót fogságba esik
1Ezek abban az időben történtek, amikor Sineár földjén Amráfel, Ellászár földjén Arjók, Élám földjén Kedorláómer, és Góim földjén Tidál uralkodott. 2Ezek a királyok háborút indítottak Bera, Sodoma királya, és annak szövetségesei: Birsa, Gomora királya, meg Sináb, Adma királya, meg Seméber, Cebóim királya, meg Bela — más néven Cóár — királya ellen.
3Az utóbbi öt király szövetséget kötött, és seregeiket egyesítették a Sziddím-völgyben — ahol ma a Holt-tenger völgye fekszik. 4Korábban tizenkét évig Kedorláómer uralkodott e királyok fölött, akik a tizenharmadik évben elhatározták, hogy föllázadnak Kedorláómer ellen. 5Emiatt a tizennegyedik évben Kedorláómer — a szövetségeseivel együtt — hadjáratot indított, amelynek során a következő népek seregeit győzte le: a refáiakat Asterót-Karnaimban, a zúziakat Hámban, az émieket Sávé-Kirjátaimban, 6a hóriakat a saját hegyükön, a Széír hegyén, egészen Él-Páránig, amely a sivatag szélén van. 7Azután Kedorláómer megfordult, és Én-Mispátba — más néven Kádésba — ment. Ott legyőzte az amálekiek seregét, majd az emóriakat is, akik Hacecón-Támárban laktak.
8-9Ezután érkezett Kedorláómer és serege a Sziddím-völgybe, hogy megütközzön az említett öt királlyal. Felsorakozott hát a két sereg egymással szemben a völgyben: négy király és a seregeik az egyik oldalon, öt király#14:8–9 négy király… öt király Az eredeti szöveg ismét felsorolja az 1. illetve a 2. versben említett királyokat és országaikat. és a seregeik a másikon.
10A Sziddím-völgyben abban az időben igen sok szurokforrás fakadt, amelyek kisebb-nagyobb gödröket töltöttek meg. Amikor a csata során Sodoma és Gomora királyai megfutamodtak, seregükből sokan beleestek a szurokkal telt gödrökbe, akik pedig életben maradtak, a hegyekbe menekültek. 11Kedorláómer és győztes serege ezután bevonult Sodomába és Gomorába, kirabolta a házakat, és minden zsákmányt elvitt, még az élelmet is. 12Mivel Lót — Abrám testvérének fia — ekkoriban Sodomában lakott, a győztes sereg őt is fogságba hurcolta minden vagyonával együtt. 13Egy menekült azonban eljutott a nomád#14:13 nomád Szó szerint: „héber” — akkoriban ez nomád pásztort is jelentett. Abrámhoz, és mindent elmondott neki. Abrám ekkor az emóri Mamré tölgyesében táborozott. Mamré, Eskól és Ánér testvérek voltak, és mindhárman Abrám szövetséges társai.
Abrám kiszabadítja Lótot
14Amint Abrám meghallotta, hogy Lót fogságba esett, azonnal összehívta és felfegyverezte hűséges szolgáit, akik már az ő szolgálatában születtek és nevelkedtek föl: összesen 318-an voltak. Ezzel a csapattal indult az ellenség üldözésére. Egészen Dánig ment, ott érte utol őket. 15Akkor Abrám kisebb csoportokra osztotta a csapatát, és éjszaka egyszerre több oldalról megtámadta és megfutamította az ellenséget. Majd tovább üldözte őket egészen Hóbáig, amely Damaszkusztól északra fekszik. 16Visszavett az ellenségtől minden zsákmányt, kiszabadította és visszahozta Lótot, a családjával és minden vagyonával együtt, az asszonyokat, meg a többi foglyot is, akiket az ellenség elhurcolt.
17Miután Abrám így legyőzte Kedorláómert és a vele szövetséges királyokat, hazafelé indult. Sodoma királya kivonult Abrám elé a Sávé-völgybe — más néven a Király-völgybe —, hogy köszöntse.
Abrám és Melkisédek találkozása
18Melkisédek, Sálem királya, a Felséges Isten papja Abrám elé ment, kenyeret és bort hozott neki, 19majd megáldotta:
„A Felséges Isten,
aki az eget és földet teremtette#14:19 teremtette Azt is jelenti: „akié az ég és a föld”, vagy: „aki uralkodik égen-földön”.,
áldjon meg téged, Abrám!
20Áldott legyen a Felséges Isten,
aki győzelmet adott neked, Abrám,
ellenségeid fölött!”
Akkor Abrám Melkisédeknek adta a csatában szerzett zsákmánya tizedrészét.
21Sodoma királya ezt mondta Abrámnak: „Tartsd meg a zsákmányt magadnak, csak a népemet engedd szabadon!” 22De Abrám ezt válaszolta: „Nem! Megesküdtem az Örökkévalónak, a Felséges Istennek, aki teremtette az eget és a földet, 23hogy semmi szín alatt nem veszek el abból, ami a tiéd —, még egy fonalszálat, vagy egy saruszíjat sem! Nehogy azt mondhasd, hogy te tettél engem gazdaggá! 24A magam számára tehát nem fogadhatok el semmit. Legfeljebb azt ajándékozd nekünk, amit a harcosaim útközben megettek, és ami a szövetségeseimet megilleti, akik velünk együtt harcoltak: Anér, Eskól és Mamré hadd vegyék ki részüket a zsákmányból!”

Jelenleg kiválasztva:

Mózes első könyve 14: EFO

Kiemelés

Megosztás

Másolás

None

Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be

A YouVersion cookie-kat használ a felhasználói élmény személyre szabása érdekében. Weboldalunk használatával elfogadod a cookie-k használatát az Adatvédelmi szabályzatunkban leírtak szerint