Márk 15
15
Jézus Pilátus előtt
(Mt 27,1–2.11–14; Lk 23,1–5; Jn 18,28–38)
1Korán reggel haladéktalanul határozatot hoztak a főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész nagytanáccsal együtt. Azután Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak. 2Pilátus pedig megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” Ő így válaszolt neki: „Te mondod.”#15,2 Késői kéziratok hozzáteszik: ő pedig semmit sem válaszolt 3A főpapok hevesen vádolták őt. 4Pilátus ismét megkérdezte tőle: „Nem felelsz semmit? Nézd, mennyire vádolnak!” 5Jézus pedig többé semmit sem válaszolt, úgyhogy Pilátus nagyon elcsodálkozott.#Ézs 53,7
Jézus és Barabbás
(Mt 27,15–26; Lk 23,13–25; Jn 18,39–40; 19,4–16)
6Ünnepenként el szokott bocsátani nekik egy foglyot, akit ők kívántak. 7Barabbás is fogságban volt azokkal a lázadókkal együtt, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el. 8A sokaság tehát felmenve Pilátus elé, kérte tőle azt, amit mindig megtett nekik. 9Ő pedig megkérdezte tőlük: „Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?” – 10mert tudta, hogy irigységből szolgáltatták ki Jézust a főpapok. 11A főpapok azonban felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabbás elbocsátását követeljék. 12Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: „Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának mondotok?” 13Azok ismét felkiáltottak: „Feszítsd meg!” 14Pilátus megkérdezte tőlük: „De mi rosszat tett?” Azok pedig még hangosabban kiáltották: „Feszítsd meg!” 15Pilátus eleget akart tenni a sokaság kívánságának, és szabadon bocsátotta nekik Barabbást; Jézust pedig miután megostoroztatta, kiszolgáltatta, hogy megfeszítsék.
Jézus megcsúfolása
(Mt 27,27–30; Jn 19,2–5)
16A katonák elvitték őt a palota belsejébe, a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot. 17Felöltöztették bíborba, tövisből font koronát tettek a fejére, 18és elkezdték köszönteni: „Üdvözlégy, zsidók királya!” 19Nádszállal verték a fejét, leköpdösték, és térdhajtással hódoltak előtte.
Jézus megfeszítése
(Mt 27,31–44; Lk 23,26.33–35.38–39; Jn 19,16–24)
20Miután kigúnyolták, levették róla a bíborruhát, felöltöztették saját ruhájába, és kivitték, hogy megfeszítsék őt. 21Kényszerítettek egy arra menő embert, cirénei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye a keresztet.#Róm 16,13 22Elvitték őt a Golgota nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hely, 23és mirhás bort adtak neki; de ő nem fogadta el. 24Ekkor keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon.#Zsolt 22,19 25Kilenc óra volt, amikor megfeszítették.#15,25.33 Az időpontok megjelölésével kapcsolatban ld. Mt 20,3–6-nál található megjegyzést 26Felirat is volt a kereszten az ellene emelt vádról, amely így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA.
27Vele együtt feszítettek keresztre két rablót, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől. 28(És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: „És bűnösök közé számlálták.”)#15,28 Ez a vers a legrégibb kéziratokban nem található.#Ézs 53,12
29Az arra járók fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: „Nosza te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt,#Zsolt 22,8; 109,25 30mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!”#Zsolt 22,9 31Hasonlóan csúfolódtak a főpapok is maguk között az írástudókkal együtt, és így szóltak: „Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. 32A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk.” Azok is gyalázták, akik vele együtt voltak megfeszítve.
Jézus halála
(Mt 27,45–56; Lk 23,44–49; Jn 19,28–30)
33Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig. 34Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: „Elói, elói, lámá sabaktáni!” – ami ezt jelenti: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”#Zsolt 22,2 35Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így szóltak: „Nézd, Illést hívja.” 36Valaki elfutott, megtöltött egy szivacsot ecettel, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt: „Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye?”#Zsolt 69,22 37Jézus azonban hangosan felkiáltva kilehelte lelkét.
38Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. 39Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta: „Bizony, ez az ember Isten Fia volt!” 40Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték; köztük a magdalai Mária, továbbá Mária, a kis Jakab és József anyja, valamint Salómé, 41akik követték őt, és szolgáltak neki, amikor Galileában volt, és sok más asszony is, akik vele mentek fel Jeruzsálembe.
Jézus temetése
(Mt 27,57–61; Lk 23,50–55; Jn 19,38–42)
42Amikor beesteledett, mivel az előkészület napja, vagyis szombat előtti nap volt,#15,42 „előkészület napja” ld. Mt 27,45-nél 43eljött arimátiai József, a nagytanács tekintélyes tagja, aki maga is várta az Isten országát; bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. 44Pilátus csodálkozott azon, hogy már meghalt, ezért hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már. 45Amikor ezt megtudta a századostól, kiadatta a holttestet Józsefnek. 46Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé. 47A magdalai Mária és Mária, a József anyja pedig figyelte, hova helyezték őt.
Jelenleg kiválasztva:
Márk 15: HUNB
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Hungarian Protestant New Translation © Hungarian Bible Society, 1990