Lukács 22

Júdás elárulja Jézust

(Mt 26,1–5.14–16; Mk 14,1–2.10–11)

1Közeledett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának neveztek.#22,1 ld. Mt 26,17-nél!#2Móz 12,2–20 2A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg Jézust. Féltek ugyanis a néptől.

3Akkor bement a Sátán Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és egyike volt a tizenkettőnek. 4Elment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség parancsnokaival, hogyan adja őt a kezükre. 5Azok megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. 6Ő elfogadta az egyezséget, és kedvező alkalmat keresett arra, hogy a kezükre adhassa őt, amikor nincs jelen a sokaság.

Az utolsó vacsora

(Mt 26,20–29; Mk 14,17–25)

7Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a húsvéti bárányt. 8Jézus ekkor elküldte Pétert és Jánost ezt mondva: „Menjetek el, és készítsétek el nekünk a húsvéti vacsorát, hogy megehessük.” 9Ők pedig ezt kérdezték tőle: „Mi a kívánságod, hol készítsük el?” 10Ő így válaszolt: „Amikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy, 11és mondjátok meg a ház gazdájának: a Mester ezt üzeni neked: hol van az a szállás, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a húsvéti vacsorát? 12Ő mutat nektek majd egy nagy berendezett emeleti termet: ott készítsétek el.” 13Akkor elmentek, és mindent úgy találtak, amint előre megmondta nekik; és elkészítették a húsvéti vacsorát.

14Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt, 15és ezt mondta nekik: „Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát. 16Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a húsvéti vacsorából, amíg csak be nem teljesedik ez az Isten országában.” 17Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: „Vegyétek, és osszátok el magatok között. 18Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.” 19És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: „Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” 20Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: „E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.#2Móz 24,8; Jer 31,31–34; Zsid 9,20 21De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon. 22Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt.” 23Erre kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet az közülük, aki ezt meg fogja tenni.

Ki a legnagyobb?

(Mt 20,25–28; 19,28; Mk 10,42–45)

24Ezután versengés is támadt köztük arról, hogy ki a legnagyobb közöttük. 25Erre ő így felelt nekik: „A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat. 26Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál. 27Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.”#Jn 13,1–14

28„Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben, 29és én rátok hagyom a királyságot, ahogyan az én Atyám rámhagyta azt; 30hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és királyi székekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét.”#Mt 19,28

Jézus inti Pétert és a többi tanítványt

(Mt 26,31–35; Mk 14,27–31; Jn 13,36–38)

31„Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,#Jn 13,7–38 32de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait.”#Jn 21,15 33Ő erre így válaszolt: „Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is!” 34Jézus azonban ezt felelte: „Mondom neked Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz engem.” 35Azután ezt kérdezte tőlük: „Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?” „Semmiben” – válaszolták. 36Majd ezt mondta nekik: „Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen. 37Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: És a bűnösök közé sorolták. Mert ami felőlem elrendeltetett, az most beteljesedik.”#Ézs 53,12 38Erre így szóltak: „Uram, íme, van itt két kard.” Ő pedig azt felelte: „Elég!”

A Gecsemáné-kertben

(Mt 26,36–46; Mk 14,32–42; Jn 18,1–2)

39Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is. 40Mikor pedig odaért arra a helyre, így szólt hozzájuk: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.” 41Azután eltávolodott tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott: 42„Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” 43Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt.#22,43–44 Ez a két vers a legrégibb kéziratokból hiányzik 44Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.#Zsid 5,7 45Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta őket. 46Ekkor így szólt hozzájuk: „Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!”

Jézust elfogják

(Mt 26,47–56; Mk 14,43–52; Jn 18,1–11)

47Miközben ezeket mondta, íme, sokaság közeledett, amelynek élén Júdás, a tizenkettő egyike haladt, és Jézushoz lépett, hogy megcsókolja. 48Jézus így szólt hozzá: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?” 49Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, megkérdezték: „Uram, odavágjunk a karddal?” 50Egyikük oda is csapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét. 51Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: „Hagyjátok abba!” És megérintve a fülét, meggyógyította őt. 52Majd ezt mondta a főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek, amikor odaléptek hozzá: „Úgy vonultok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint valami rabló ellen. 53Amikor nap mint nap veletek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje.”

Jézus a főpap házában

Péter megtagadja Jézust

(Mt 26,57–75; Mk 14,53–72; Jn 18,15–18.25–27)

54Miután pedig elfogták őt, elvitték és bekísérték a főpap házába. Péter pedig távolról követte. 55Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük. 56Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt: „Ez is vele volt.” 57Ő azonban letagadta, ezt mondva: „Asszony, nem ismerem őt!” 58Röviddel ezután más látta meg, és rászólt: „Te is közülük való vagy!” De Péter így válaszolt: „Ember, nem vagyok!” 59Körülbelül egy óra múlva másvalaki is bizonygatta: „De bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való.” 60Péter azonban ismét tagadta: „Ember, nem tudom, mit beszélsz.” Még beszélt, amikor hirtelen megszólalt a kakas. 61Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: „Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” 62Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.

63Azok a férfiak, akik őrizték Jézust, gúnyolták, és verték őt, 64majd eltakarták a szemét, és ezt kérdezték: „Prófétáld meg, ki ütött meg téged!” 65És sok más szidalmat is szórtak reá.

Jézus a nagytanács előtt

(Mt 26,63–66; Mk 14,60–64)

66Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók, és bekísértették őt a nagytanácsba, 67s ott felszólították: „Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk.” Ő pedig így válaszolt: „Ha megmondom nektek, nem hiszitek, 68ha pedig én kérdezlek titeket, nem feleltek. 69De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia Isten hatalma jobbján.”#Dán 7,13; Zsolt 110,1 70Erre mind azt kérdezték: „Akkor hát te vagy az Isten Fia?” „Ti mondjátok, hogy én vagyok” – felelte nekik. 71Azok pedig így szóltak: „Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk a saját szájából.”

Jelenleg kiválasztva:

Lukács 22: HUNB

Kiemelés

Megosztás

Másolás