A Biblia Gyermekeknek 预览

A Biblia gyermekeknek bemutatja: Noé és az özönvíz

Írta: Edward Hughes

Noé istenfélő ember volt. Mindenki más gyűlölte Istent, az emberek nem fogadtak szót Neki, de Noé igen.

Egyik nap Isten valami meglepőt mondott: „Úgy döntöttem, elpusztítom ezt a gonosz világot. Csak a te családod fog megmenekülni.”

Isten figyelmeztette Noét, hogy nagy árvíz jön és el fogja borítani a földet.

„Építs egy nagy hajót fából, egy olyan bárkát, amely eléggé nagy lesz a családod és a sokféle állat számára.” - parancsolta meg Isten Noénak. Isten pontos utasításokat adott, Noé pedig munkához látott.

Az emberek biztosan gúnyolódtak Noén, amikor elmagyarázta nekik, miért építi a bárkát. Noé folytatta a bárka építését. Istenről is beszélt az embereknek, de senki sem hallgatott rá.

Noénak nagy volt a hite. Úgy is hitt Isten szavának, hogy korábban sohasem esett eső. A bárka hamarosan készen állt arra, hogy berakodjanak.

Most az állatokra került a sor. Egyes fajtákból hét-hét párat, másokból csak kettőt választott ki Isten. Kis és nagy madarak, apró és hatalmas állatok, mind elindultak a bárka felé.

Meglehet, hogy az emberek sértő szavakat kiáltoztak Noé felé, míg a bárkába terelte az állatokat.

Az emberek nem szűntek meg Isten ellen vétkezni. Nem kérték, hogy a bárkába mehessenek.

Végül minden állat és minden madár a fedélzeten volt. „Szállj be a bárkába!” - mondta Isten Noénak. „Te és a családod.” Noé, a felesége, valamint a három fia a feleségeikkel beszálltak a bárkába, Isten pedig rájuk zárta az ajtót.

Aztán eleredt az eső. Viharos esőzés öntötte el a földet, negyven napon és negyven éjszakán át.

A víz elborította a városokat és a falvakat. Amikor az eső elállt, még a hegyek is víz alatt voltak. Minden élőlény elpusztult.

Ahogy a víz emelkedni kezdett, megemelte a bárkát és az lebegett a vízen. Meglehet, hogy bent nagyon sötét volt, az is lehet, hogy a bárka erősen himbálódzott, és lehet, hogy ez ijesztő is volt.

Az öt hónapig tartó árvíz után olyan szél támadt, Isten jóvoltából, hogy a víz fokozatosan apadni kezdett.

A bárka lassan megakadt az Ararát hegy csúcsán. Noé negyven napig maradt a bárka belsejében, amíg a víz teljesen elapadt.

Az egyik nyitott ablakon át Noé egy hollót és egy galambot eresztett ki. A galamb visszatért Noéhoz, mivel sehol sem tudott száraz helyre leszállni.

Egy héttel később Noé újra próbálkozott. Ekkor a galamb egy kis olajfaággal a csőrében tért vissza. Ebből tudta Noé, hogy újra növények nőnek, s a fák újra virágoznak. A következő héten tudta meg Noé, hogy a föld száraz, hiszen a galamb ezúttal nem tért vissza.

Isten azt mondta Noénak, hogy itt az ideje elhagyniuk a bárkát. Noé a családjával együtt kiterelt minden állatot.

Milyen hálásnak érezhette magát Noé! Oltárt emelt és magasztalta Istent, amiért megmentette őt és családját a rettenetes árvíztől.

Ekkor Isten ígéretet tett Noénak: Soha többé nem fog özönvizet küldeni a földre, hogy az embereket a bűneikért megbüntesse.

Isten jelt is küldött neki, hogy erre az ígéretére emlékeztesse. A szivárvány lett az Isten ígéretére emlékeztető jel.

Az árvíz után Noé és családja új életet kezdett. Leszármazottaik benépesítették az egész földet. A föld minden nemzete Noétól és utódaitól származik.

Vége