Lamentations 3:22-33

Szeret az ÚR, azért nincs még végünk,
mert nem fogyott el irgalma:
minden reggel megújul.
Nagy a te hűséged!
Az ÚR az én osztályrészem
– mondom magamban –,
ezért benne bízom.

Jó az ÚR azokhoz, akik benne reménykednek,
akik hozzá folyamodnak.
Jó csendben várni
az ÚR szabadítására.
Jó, ha a férfi
már ifjúkorában igát hordoz.

Üljön hát magányosan, és maradjon néma,
amikor ráteszik!
Hajtsa porba fejét,
talán van reménysége!
Tartsa oda arcát, ha ütik,
tűrje el, ha gyalázzák!

Mert nem vet el örökre az Úr.
Még ha megszomorít is, irgalmaz,
mert nagyon szeret.
Mert nem szíve szerint alázza
és szomorítja meg az embereket.