Zsoltárok 18:1-19Megosztás

Zsoltárok 18:1-19 Revised Hungarian Bible (RÚF)

A karmesternek: Dávidé, az ÚR szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az ÚRnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az ÚR. Ezt mondta: Szeretlek, URam, erősségem! Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram! Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem. A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám. Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott. Megrendült és rengett a föld, a hegyek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt. Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne. Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt. Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán suhant. A sötétséget tette rejtekévé maga körül, mint egy sátrat, a sötét vizeket, a gomolygó fellegeket. Az előtte levő fényözönből előtörtek fellegei jégesővel és tüzes parázzsal. Dörgött az ÚR az égben, mennydörgött a Felséges jégesővel és tüzes parázzsal. Kilőtte nyilait, és szétszórta, tömérdek villámot röpített ki. Láthatóvá váltak a vizek medrei, és feltárultak a világ alapjai dorgálásodtól, URam, haragod szelének fúvásától. Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. Megmentett engem ellenségem hatalmától, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam. Rám törhetnek a veszedelem napján, de az ÚR az én támaszom.

Zsoltárok 18:1-19 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)

Szeretlek, Örökkévaló, te vagy minden erőm forrása! Az Örökkévaló az én Kősziklám és erős kőváram! Istenem a kősziklám, hozzá menekülök! Ő véd meg engem! Benne van minden erőm, ő vezet a győzelemre! Ő a rejtekhelyem, magasan fönn, a hegyeken. Az Örökkévalóhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. A halál kötelei gúzsba kötöttek, megrémített a pusztító áradat. Testemre fonódtak a Seol kötelei, megfogtak a halál csapdái. De nagy bajomban az Örökkévalóhoz kiáltottam, Istenemet hívtam segítségül. Templomában meghallotta hangomat, kiáltásom feljutott hozzá, meghallgatott! Remegett a föld, és reszketett, még a hegyek alapja is megrendült, mert az Örökkévaló haragra lobbant! Füst szállt fel orrából, szájából emésztő tűz lövellt, tüzes szikrák repültek szerteszét. Meghasította az eget, és leszállt az Örökkévaló, sötét viharfelhők zúgtak lába alatt. Kérubokon ülve repült, szelek szárnyain suhant. Sűrű sötét felhőkbe rejtőzött, körülvették vastag viharfellegek. Dicsőségének ragyogó fénye egyszerre áttört a felhőkön, jégesőt hullatott és cikázó villámokat. Mennydörgő szavával szólt az Örökkévaló, a Felséges zengett az egekből, jégesőt hullatott és cikázó villámokat. Kilőtte nyilait, és szétszórta őket, villámait szórta, és azok szétfutottak. Örökkévaló, amikor megfenyítetted a vizeket, haragod szélviharától még a tengerfenék is meglátszott, feltárultak a föld alapjai. Akkor lenyújtottad kezed a magasból, és felemeltél, kihúztál a rohanó, örvénylő vizekből! Az Örökkévaló megszabadított hatalmas ellenségeimtől! Bizony, megmentett gyűlölőimtől, akik erősebbek nálam! Rám rohantak a veszedelem napján, az Örökkévaló mégis megmentett engem! Szorongattak minden oldalról, de az Örökkévaló kiszabadított! Tágas mezőre vitt ki engem, megmentett, mert kedvét leli bennem!

Zsoltárok 18:1-19 Karoli Bible 1908 (HUNK)

Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből. És monda: Szeretlek Uram, én erősségem! Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem. Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem. A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem. Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe. Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt. Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle. Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt. Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant. A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek. Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén. És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén. És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat. És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától. Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből. Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál. Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.

Zsoltárok 18:1-19 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)

A karmesternek: Dávidé, az ÚR szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az ÚRnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az ÚR. Ezt mondta: Szeretlek, URam, erősségem! Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram! Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem. A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám. Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott. Megrendült és rengett a föld, a hegyek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt. Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne. Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt. Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán suhant. A sötétséget tette rejtekévé maga körül, mint egy sátrat, a sötét vizeket, a gomolygó fellegeket. Az előtte levő fényözönből előtörtek fellegei jégesővel és tüzes parázzsal. Dörgött az ÚR az égben, mennydörgött a Felséges jégesővel és tüzes parázzsal. Kilőtte nyilait, és szétszórta, tömérdek villámot röpített ki. Láthatóvá váltak a vizek medrei, és feltárultak a világ alapjai dorgálásodtól, URam, haragod szelének fúvásától. Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam. Rám törhetnek a veszedelem napján, de az ÚR az én támaszom.