Abdiás 1:5-14

Abdiás 1:5-14 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)

„Ha tolvajok törnek be egy házba, ha éjjel rablók törnek az otthonodba, csak annyit visznek el, amennyi valóban kell nekik. Ha szüretelők szedik a szőlőt, egy keveset ők is hagynak rajta. De téged, Ézsau népe, ellenségeid teljesen elpusztítanak! Felkutatják minden elrejtett kincsedet, úgy kirabolnak, hogy semmid sem marad! Szövetségeseid becsapnak, országodból kiűznek, akikkel békességben éltél, elfoglalják földedet, bizalmas barátaid csapdát állítanak neked, de észre sem veszed. Azon a napon — azt mondja az Örökkévaló — kipusztítom a bölcseket Edomból, és minden értelmet Ézsau hegyeiről. Rettegnek vitéz harcosaid, Témán, mert mindet leöldösik, egy sem marad élve Ézsau hegyén! Bizony, utolér téged a büntetés, mindazért, amit testvéred, Jákób ellen elkövettél. Elborít a szégyen, és mindörökre kiirtanak téged, mert testvéredet öldökölted kegyetlenül! Amikor Jeruzsálem kapuján idegenek törtek be, amikor kincseire sorsot vetettek, amikor kirabolták, és lakóit elhurcolták, testvérednek nem segítettél, hanem a rablókkal együtt zsákmányoltál! Nem kellett volna kárörvendőn nézned testvéredre! Nem kellett volna örülnöd Júda népe pusztulásán büntetése napján! Nem lett volna szabad nagy hangon kérkedned nyomorúságuk láttán! Miért mentél be népem kapuján, szerencsétlenségük idején? Miért nézted gyönyörködve népem romlását? Nem lett volna szabad vagyonukra kezed kinyújtanod nyomorúságuk idején! Hogy nem féltél az utakra állni, hogy népem menekültjeit levágjad?! Hogy merted a megmaradtakat kiszolgáltatni ellenségeiknek?!