Jeremiás 10:1-25
Jeremiás 10:1-25 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
Halljátok az Örökkévaló üzenetét, Izráel népe! Ezt mondja az Örökkévaló: „Ne kövessétek a nemzetek szokásait, se ne féljetek az égi jelektől, amelyektől ők félnek! Hiszen a nemzetek vallásos szokásai nem érnek semmit! Bálványuk csak egy fadarab, melyet az erdőben vágtak, baltával faragtak, arannyal-ezüsttel cifráztak, szögekkel erősítettek, hogy el ne mozduljon. Olyan, mint a madárijesztő az uborkaföldön: nem beszél, s hordozni kell, mert járni sem tud. Ne féljetek tőlük, mert sem jót, sem rosszat nem tudnak tenni: tehetetlenek!” Nincs senki hozzád hasonló, Örökkévaló! Nagy vagy, és nagy a hatalmad, neved is erős és hatalmas! Ki ne félne téged, Nemzetek Királya? Téged illet a tisztelet, nincs hozzád hasonló a nemzetek bölcsei között, sehol a királyságokban! Ostobák ők mindannyian, és bolondok, hogy imádják a tehetetlen bálványokat. Hiszen azok csak faragott fadarabok, Társisból való ezüsttel borítva, ufázi arannyal cifrázva — ötvösök, ácsok keze munkája —, felöltöztetve kék és bíbor ruhákba, takácsok vásznaiba! De az Örökkévaló valóban Isten, élő igaz Isten, örökké uralkodó Király. Haragjától reszket az egész föld, felindulását nem viselhetik el a nemzetek. Mondjátok meg hát nekik: „Az úgynevezett istenek, akik nem teremtették az eget és a földet, kipusztulnak a földről, és kivesznek az ég alól!” Az Örökkévaló teremtette a földet nagy erejével, alkotta a lakható világot bölcsességével, kiterjesztette az eget értelmével. Mennydörgő szavára vizek gyülekeznek az égen, pára száll föl a földről, villámok cikáznak, zápor zuhog, szélvihart hív elő raktáraiból. Akik bálványokban bíznak, mind ostobák! Megszégyenülnek az aranyművesek, mert kezük munkája tehetetlen, csak öntött fém az, nincs benne lehelet, nem jó semmire, hitvány és hamis. Elpusztul minden bálvány, mikor az Örökkévaló ítéletet tart fölöttük. De nem ilyen Jákób Istene! Ő teremtette a mindenséget, s Izráel népét magának választotta örökségül. Örökkévaló, Seregek Ura — ez az ő neve! Szedjétek össze holmitokat, vegyétek vállaitokra batyutokat, ti, akik az ostromlott városokban éltek! Mert ezt mondja az Örökkévaló: „Most messzire hajítom parittyámból e föld lakosait, és szenvedést hozok rájuk, hogy tanuljanak belőle!” Jaj nekem, hogy összetörtem! Súlyos a sebem, gyógyíthatatlan, de ez a büntetésem, el kell viselnem! Sátramat összedöntötték, köteleit elvagdalták, gyermekeim elmentek, többé nem látom őket! Nincs, aki felállítsa hajlékomat, újra kifeszítse sátramat. Ostobák voltak a pásztorok, mert nem keresték az Örökkévaló tanácsát, ezért vallottak kudarcot, s egész nyájuk szétszóródott. Halljátok a zúgást? Figyeljétek, hogy erősödik! Észak felől támad, arról közeledik. Bizony, elpusztítja az áradat Júda városait, sakálok tanyája lesz belőlük! Ó, Örökkévaló, tudom, hogy az ember nem ura sorsának, halandó nem irányíthatja a saját lépteit! Fenyíts meg, Örökkévaló, de igaz mértékkel, ne haragodban, nehogy egészen megsemmisíts! Izzó haragod tüzét öntsd az idegen nemzetekre, akik nem ismernek, s nem tisztelnek téged, mert ők pusztították el Jákób népét, lerombolták lakóhelyét, egészen megemésztették.
Jeremiás 10:1-25 Karoli Bible 1908 (HUNK)
Halljátok meg a szót, a mit az Úr szól néktek, Izráel háza! Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektől ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól! Mert a népek bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az erdő fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal. Ezüsttel és aranynyal megékesíti azt, szegekkel és pőrölyökkel megerősítik, hogy le ne essék. Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tőlök, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek! Nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy és nagy a te neved a te hatalmadért! Ki ne félne tőled, nemzetek királya? Bizony tiéd a tisztelet, mert a nemzetek minden bölcse közt és azok minden országában sincs hozzád hasonló! Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az. Társisból hozott lapított ezüst és Ofirból való arany; az ácsnak és az ötvös kezének munkája; öltözetök kék és piros bíbor; mesterek munkája valahány. De az Úr igaz Isten, élő Isten ő, és örökkévaló király; az ő haragja előtt reszket a föld, és a nemzetek nem szenvedhetik el az ő felindulását. (Mondjátok meg hát nékik: Az istenek, a kik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e földről és az ég alól!) Ő teremtette a földet az ő erejével, ő alkotta a világot az ő bölcseségével, és ő terjesztette ki az egeket az ő értelmével. Szavára víz-zúgás támad az égben, és felhők emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esőnek, és kihozza a szelet az ő rejtekhelyéből. Minden ember bolonddá lett, tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül az ő öntött képével, mert hazugság az ő öntése, és nincsen azokban lélek. Hiábavalók azok, nevetségre való munka, elvesznek az ő megfenyíttetésök idején! Nem ilyen a Jákób része, mint ezek; mert a mindenség alkotója ő, és Izráel az ő örökségének pálczája; Seregek Ura az ő neve! Gyűjtsd össze a földről a te árúidat, a ki erősített városban lakozol! Mert ezt mondja az Úr: Ímé, én elvetem ezúttal e föld lakosait, és megsanyargatom őket, hogy megtaláljanak. Jaj nékem az én romlásom miatt, gyógyíthatatlan az én sebem! De azt mondom mégis: Bizony ilyen az én vereségem, és szenvedem azt! Sátorom elpusztíttatott, köteleim mind elszakadoztak, fiaim elszakadtak tőlem és oda vannak ők; nincs többé, a ki kifeszítse sátoromat, és felvonja kárpitjaimat! Mert oktalanok voltak a pásztorok, és nem keresték az Urat; ezért nem lettek szerencsésekké, és minden nyájuk szétszóratott. A hír hangja ímé megjött, és nagy zúgás kél észak földe felől, hogy pusztává tegyék Júdának városait, és sakálok tanyájává. Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését! Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel, nem haragodban, hogy szét ne morzsolj engem! Öntsd ki haragodat ama nemzetekre, a melyek nem ismernek téged, és ama nemzetségekre, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet; mert megették Jákóbot, bizony megették őt, és elemésztették őt, és lakóhelyét elpusztították!
Jeremiás 10:1-25 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
Halljátok meg az igét, amelyet az Úr mond nektek, Izráel háza! Így szól az Úr: A pogányok szokását ne tanuljátok el, és az égi jelektől ne rettegjetek, mert csak a pogányok rettegnek azoktól! Bizony, a népek bálványai hiábavalók. Hiszen egy fát vágnak ki az erdőben, a mesterember keze készíti el baltával. Ezüsttel és arannyal díszítik, szögekkel és kalapáccsal rögzítik, hogy ne inogjon. Olyanok, mint madárijesztő az uborkaföldön: nem beszélnek, hordozni kell őket, mert menni sem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tudnak sem rosszat, sem jót tenni! Nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy te, s hatalmad által nagy a te neved. Ki ne félne téged, népek Királya? Bizony, megillet ez téged! Mert nincs hozzád hasonló a népek bölcsei között egyetlen országban sem. Egyaránt ostobák és bolondok, hiábavaló a bálványok útmutatása: fából vannak! Tarsísból hozott ezüsttel és úfázi arannyal vonják be; mesterember csinálmánya, ötvös keze munkája, öltözetük kék és piros bíbor, ügyes mesterek munkája valamennyi. De az Úr az igaz Isten, élő Isten, örökkévaló Király! Háborgásától megrendül a föld, nem bírják el bosszús haragját a népek. Mondjátok meg nekik, hogy az istenek kivesznek a földről és az ég alól. Nem ők alkották az eget és a földet. Az Úr ereje alkotta a földet, az ő bölcsessége szilárdította meg a világot, az ő értelme feszítette ki az eget. Mennydörgő szavára víztömeg támad az égen, felhőt hoz fel a föld széléről; villámokat alkot az esőhöz, és szelet bocsát ki kamráiból. Megáll a tudománya minden embernek, szégyent vall bálványával minden ötvös, mert csalódik öntvényében: nincsen abban lélek! Hitvány és nevetséges dolgok azok, semmivé lesznek a megtorlás idején. De nem ilyen Jákób osztályrésze, mert Ő a mindenség formálója, Izráel törzse pedig az ő tulajdona: Seregek Ura a neve. Szedd föl a földről batyudat, ostromolt város lakosa! Mert ezt mondja az Úr: Én most kiröpítem parittyámból az ország lakosait. Sarokba szorítom őket, rájuk fognak találni. Jaj nekem, összetörtem, gyógyíthatatlan a sebem! Azt gondoltam, hogy majd csak kibírom ezt a bajomat. De ledöntötték sátramat, eltépték a sátorköteleket. Fiaim elhagytak, nincsenek. Nem feszíti ki senki a sátramat, nem vonja föl senki a sátorlapokat. Bizony, ostobák voltak a pásztorok, nem keresték az Urat. Ezért nem boldogultak, egész nyájuk szétszóródott. Már a hír is megérkezett, nagy zúgás hangzik észak földje felől: Júda városai sivár pusztává válnak, sakálok tanyájává. Tudom, Uram, hogy az ember nem ura élete útjának, és a rajta járó nem maga irányítja lépteit! Fenyíts minket, Uram, de mértékkel, ne haragodban, hogy semmivé ne tégy! Töltsd ki lángoló haragodat a pogányokra, akik nem tudnak rólad, és a népekre, amelyek nem hívják segítségül nevedet! Mert megemésztették Jákóbot, végleg megsemmisítették és elpusztították lakóhelyét!
Jeremiás 10:1-25 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Halljátok meg az igét, amelyet az ÚR mond nektek, Izráel háza! Így szól az ÚR: Ne tanuljátok el a pogányok szokását, és az égi jelektől ne rettegjetek, mert csak a pogányok rettegnek azoktól! Bizony, a népek bálványai hiábavalók. Hiszen egy fát vágnak ki az erdőben, a mesterember keze készíti el baltával. Ezüsttel és arannyal díszítik, szögekkel és kalapáccsal rögzítik, hogy ne inogjon. Olyanok, mint madárijesztő az uborkaföldön: nem beszélnek, hordozni kell őket, mert menni sem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tudnak ártani, mint ahogy jót is hiába várnátok tőlük! Nincs hozzád hasonló, URam! Nagy vagy te, és hatalmad által nagy a te neved. Ki ne félne téged, népek Királya? Bizony, megillet ez téged! Mert nincs hozzád hasonló a népek bölcsei között egyetlen országban sem. Egytől egyig ostobák, bolondok; hiábavaló a bálványok útmutatása, hiszen fából vannak! Tarsísból hozott ezüstlappal és úfázi arannyal vonják be; mesterember csinálmánya, ötvös keze munkája, öltözetük kék és piros bíbor, ügyes mesterek munkája valamennyi. De az ÚR igaz Isten, élő Isten, örökkévaló Király! Haragjától megrendül a föld, dühével szemben a népek tehetetlenek. Mondjátok meg nekik, hogy az istenek kivesznek a földről és az ég alól. Nem ők alkották az eget és a földet. Az ÚR ereje alkotta a földet, az ő bölcsessége szilárdította meg a világot, az ő értelme feszítette ki az eget. Mennydörgő szavára víztömeg támad az égen, felhőt hoz fel a föld széléről; villámokat alkot az esőhöz, és szelet bocsát ki kamráiból. Megáll a tudománya minden embernek, szégyent vall bálványával minden ötvös, mert csalódik öntvényében: nincsen abban lélek! Hitvány és nevetséges dolgok azok, semmivé lesznek a megtorlás idején. De nem ilyen Jákób osztályrésze, mert ő a mindenség formálója, Izráel törzse pedig az ő tulajdona: Seregek URa a neve! Szedd föl a földről batyudat, ostromolt város lakója! Mert ezt mondja az ÚR: Én most kiröpítem parittyámból az ország lakóit. Sarokba szorítom őket, rájuk fognak találni. Jaj nekem, összetörtem, gyógyíthatatlan a sebem! Azt gondoltam, hogy majd csak kibírom ezt a bajomat. De ledöntötték sátramat, eltépték az összes sátorkötelet. Fiaim elhagytak, nincsenek. Nem feszíti ki senki a sátramat, nem vonja föl senki a sátorlapokat. Bizony, ostobák voltak a pásztorok, nem keresték az URat. Ezért nem boldogultak, egész nyájuk szétszóródott. Már a hír is megérkezett, nagy zúgás hangzik észak földje felől: Júda városai sivár pusztává válnak, sakálok tanyájává. Tudom, URam, hogy az ember nem ura élete útjának, és aki azon jár, nem maga irányítja lépteit! Fenyíts minket, URam, de mértékkel, ne haragodban, hogy semmivé ne tégy! Töltsd ki lángoló haragodat a pogányokon, akik nem ismernek téged, és a nemzetségeken, amelyek nem hívják segítségül nevedet! Mert megemésztették Jákóbot, végleg megsemmisítették, és lakóhelyét elpusztították!