Ésaiás 51:9-23
Ésaiás 51:9-23 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
Ébredj föl, ébredj föl, Örökkévaló karja! Mutasd meg erődet, mint a régi időkben, az ősi nemzedékek napjaiban! Hiszen Ráháb fejét karod ereje hasította ketté, a tengeri szörnyet te döfted keresztül! Te szárítottad ki a tenger mély vizét, te készítettél utat a tenger fenekén, hogy megváltottaid átkeljenek rajta! Így jönnek majd az Örökkévaló megváltottai, ujjongó énekkel térnek vissza Sionra, fejüket örök öröm koszorúzza. Vidámság és öröm lesz a részük, messze tűnik a bánat és fájdalom. „Én magam vigasztallak meg titeket! — ezt mondja az Örökkévaló. — Hogyan félhetsz hát halandótól, vagy bárki ember fiától, aki mulandó, mint a fű? Elfelejtkeztél az Örökkévalóról, Teremtődről, aki az eget kiterjesztette, és a földet megalapozta? Miért rettegsz hát folyton a haragvó elnyomótól, aki el akar pusztítani? De hová lett a dühöngő haragú elnyomó? Hamarosan megszabadul a fogoly, nem hal meg a börtönben, és kenyere sem fogy el, mert én vagyok Istened, az Örökkévaló, aki felkavarja a tengert, hogy zúgjanak hullámai. Örökkévaló, Seregek Ura — ez a nevem. Én adtam szádba saját szavaimat, és kezem árnyékával takartalak be, hogy új eget alkossak, és a földet újra alapozzam, és azt mondjam Sionnak: »Az én népem vagy!«” Ébredj föl! Ébredj föl, kelj föl, Jeruzsálem, aki az Örökkévaló haragját elszenvedted, elvetted kezéből poharát, és kiittad! Bizony, ki kellett innod a büntetés öblös kelyhét, amelytől tántorogsz. Fiúkat szültél, de egy sem akadt köztük, aki vezetett volna. Felnevelted őket, de egy sem fogta meg a kezed. Kétszeres csapás ért, mégsem szánt meg senki. Pusztítás és rombolás tört rád, éhínség és fegyver ért utol, de ki vigasztal téged? Ájultan hevertek fiaid az utcákon szerteszét, mint hálóba gabalyodott vadak, tehetetlenül. Megrészegedtek az Örökkévaló haragjától, beteltek büntetésével. Halld meg hát, Jeruzsálem, te megalázott! Figyelj rám, aki megrészegedtél, de nem a bortól! Ezt üzeni neked Urad, az Örökkévaló, és Istened, aki felkarolja népe ügyét: „Nézd, kivettem kezedből a poharat, amely megrészegített! Nem kell többet innod haragom öblös kelyhéből, elég már ennyi! De kínzóid kezébe adom, hogy ők igyák meg. Azok, akik ezt mondták neked: »Feküdj csak a földre, hadd tapossunk rajtad!« Te pedig eltűrted, hogy a földre tapossanak. Úgy tiporták hátadat, mint járókelő az utat.”
Ésaiás 51:9-23 Karoli Bible 1908 (HUNK)
Kelj föl, kelj föl, öltözd fel az erőt, oh Úrnak karja! kelj föl, mint a régi időben, a messze hajdanban! Avagy nem te vagy-é, a ki Ráhábot kivágta, és a sárkányt átdöfte? Nem te vagy-é, a ki a tengert megszáraztotta, a nagy mélység vizeit; a ki a tenger fenekét úttá változtatta, hogy átmenjenek a megváltottak?! Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jőnek, és örökös öröm fejökön; vígasságot és örömöt találnak, eltünik a fájdalom és sóhaj! Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? ember fiától, a ki olyan lesz, mint a fű?! Hogy elfeledkeztél az Úrról, Teremtődről, a ki az eget kiterjeszté és a földet megalapítá, és hogy félsz szüntelen minden napon nyomorgatódnak haragjától, a ki igyekszik elveszteni? De hol van a nyomorgató haragja? Hirtelen megszabadul a fogoly, és nem hal meg a veremben, kenyere sem fogy el: Hiszen én vagyok az Úr, a te Istened, a ki megreszkettetem a tengert és zúgnak habjai; seregeknek Ura az Én nevem? És adtam beszédemet a te szádba, és kezem árnyékával födöztelek be, hogy újonnan plántáljam az egeket, és megalapítsam a földet, és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te! Serkenj föl, serkenj föl, kelj föl Jeruzsálem, ki megittad az Úr kezéből haragja poharát; a tántorgás öblös kelyhét megittad, kiürítéd! Nem vala vezetője minden fiai közül, a kiket szűlt, nem fogta senki őt kézen minden fiai közül, a kiket fölnevelt. E kettő esett rajtad! Kicsoda szánt meg téged? A pusztulás, a romlás, az éhség és a fegyver; miként vígasztaljalak téged? Fiaid elájultan ott feküdtek minden utczáknak fejeinél, mint a hálóba esett zerge, megrészegedve az Úr haragjától, Istenednek feddésétől. Ezért halld meg ezt, szenvedő, ki részeg vagy, de nem bortól! Így szól Urad, az Úr, és Istened, a ki népéért bosszút áll: Ímé, kiveszem kezedből a tántorgás poharát, haragom öblös kelyhét, nem iszod többé azt meg! És adom azt nyomorgatóid kezébe, a kik azt mondották lelkednek: Hajolj meg, hogy átmenjünk te rajtad, és a te hátadat olyanná tetted, mint a föld, és mint a minő az utcza a járóknak!
Ésaiás 51:9-23 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
Ébredj, ébredj, szedd össze erődet, ó, Úrnak karja! Ébredj, mint hajdanában, az ősrégi nemzedékek idején! Hiszen te vágtad ketté Rahabot, te döfted le a tengeri szörnyet! Te szárítottad ki a tengert, a nagy mélység vizeit, te készítettél utat a tenger medrén át, hogy átkelhessenek a megváltottak! Így fognak visszatérni az Úr megváltottai is, és ujjongva érkeznek meg a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik. Én, én vagyok vigasztalótok! Miért félsz halandó embertől, olyan embertől, aki a fű sorsára jut? Elfelejtetted alkotódat, az Urat, aki az eget kifeszítette, és alapot vetett a földnek? Miért rettegsz szüntelen, mindennap az elnyomó izzó haragjától, mellyel el akar pusztítani? De hová lesz az elnyomó izzó haragja?! Hamarosan megszabadul a megkötözött, nem hal meg, nem kerül a sírba, nem fogy el a kenyere. Mert én, az Úr, vagyok a te Istened, aki fölriasztom a tengert, hogy zúgnak hullámai. Seregek Ura a nevem! Igéimet adom a szádba, és kezem árnyékával takarlak be, amikor újra kifeszítem az eget, és alapot vetek a földnek, Sionnak pedig ezt mondom: Az én népem vagy! Ébredj már, ébredj már, kelj föl, Jeruzsálem! Kiittad már a harag poharát, melyet az Úr keze tartott eléd, az öblös poharat, amelytől tántorogsz, kiittad, kiürítetted. Fiai közül, akiket szült, nem állt mellé egy sem. Fiai közül, akiket fölnevelt, nem fogta kézen egy sem. Két dolog történt veled – még csak nem is szánnak –: pusztulás és összeomlás, éhínség és fegyver – s még csak vigasztalód sincsen. Fiaid aléltan feküdtek minden utcasarkon, mint antilop a hálóban, betelt rajtuk az Úr haragja, Istened dorgáló szava. Ezért halld meg ezt, te szegény, aki részeg vagy, de nem bortól: Ezt mondja Urad, az Úr, Istened, aki népéért perel: Kivettem már kezedből a poharat, melytől tántorogsz, nem kell tovább innod haragom öblös poharából. Kínzóid kezébe adom azt, akik ezt mondták neked: Hajolj le, hadd tapossunk rajtad! Te pedig olyanná tetted hátadat, mint a föld, mint az utca, amelyen taposnak.
Ésaiás 51:9-23 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Ébredj, ébredj, szedd össze erődet, ó, ÚRnak karja! Ébredj, mint hajdanában, az ősrégi nemzedékek idején! Hiszen te vágtad ketté Rahabot, te döfted le a tengeri szörnyet! Te szárítottad ki a tengert, a nagy mélység vizeit, te készítettél utat a tenger fenekén, hogy átkelhessenek rajta a megváltottak! Így fognak visszatérni azok, akiket az ÚR kiváltott, és ujjongva vonulnak a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik. Én, én vagyok a vigasztalótok! Miért félsz a halandótól, az olyan embertől, aki a fű sorsára jut? Elfelejtetted alkotódat, az URat, aki az eget kifeszítette, és alapot vetett a földnek? Miért rettegsz szüntelen, mindennap az elnyomó izzó haragjától, mellyel el akar pusztítani? De hová lesz az elnyomó izzó haragja?! Hamarosan megszabadul a megkötözött, nem hal meg, nem kerül a sírba, nem fogy el a kenyere. Mert én, az ÚR vagyok a te Istened, aki fölriasztom a tengert, hogy zúgnak hullámai. Seregek URa a nevem! Igéimet adom a szádba, és kezem árnyékával takarlak be, amikor újra kifeszítem az eget, és alapot vetek a földnek, Sionnak pedig ezt mondom: Az én népem vagy! Ébredj már, ébredj már, kelj föl, Jeruzsálem! Kiittad már a harag poharát, melyet az ÚR keze tartott eléd, az öblös poharat, amelytől tántorogsz, kiittad, kiürítetted. Fiai közül, akiket szült, senki sem nyújthat támaszt most neki; fiai közül, akiket fölnevelt, senki sem foghatja a kezét. Két dolog történt veled, s még csak nem is szánnak: pusztulás és összeomlás, éhínség és fegyver. Ki vigasztalhatna meg téged? Fiaid aléltan feküdtek minden utcasarkon, mint antilop a hálóban, betelt rajtuk az ÚR haragja, Istened dorgáló szava. Ezért halld meg ezt, te szegény, aki részeg vagy, de nem bortól: Ezt mondja Urad, az ÚR, Istened, aki népéért perel: Kivettem már kezedből a poharat, melytől tántorogsz, nem kell tovább innod haragom öblös poharából. Kínzóid kezébe adom azt, akik ezt mondták neked: Hajolj le, hadd tapossunk rajtad! Te pedig olyanná tetted hátadat, mint a föld, mint az utca, amelyen taposnak.