Ésaiás 14:3-14

Megosztás

Ésaiás 14:3-14 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)

Azon a napon, mikor az Örökkévaló nyugalmat ad neked, Izráel, a száműzetés sok fájdalma, szenvedése és a nehéz szolgálat után, amelyre kényszerítettek, gúnydalt énekelsz majd Babilon királyáról: „Hogy vége lett a kegyetlen zsarnoknak! Hihetetlen, hogy megszűnt az elnyomás! Eltörte az Örökkévaló a gonoszok botját, a zsarnok uralmának véget vetett! Többé már nem veri a népeket szüntelen dühében, nem tapossa le a nemzeteket haragjában, vége a kegyetlen üldözésnek! Csendesen nyugszik az egész föld, végre megpihenhet! Lakói ujjongva énekelnek. Még a libanoni cédrusok és a fenyők is örülnek bukásodnak, s mondják: »Mióta trónodról leestél, nem jön favágó ellenünk!« Felkavarodik érkezésed hírére a holtak birodalma, felriadnak árnyaik, kicsik és nagyok, még a régi királyok is felkelnek előtted. Döbbenten kérdezik tőled: »Hát te is erőtlen lettél, mint mi? Te is ide kerültél közénk?« Fennhéjázó dicsekedésed és hárfáid zengése mind az alvilágba süllyedt! Most férgek között fekszel, és férgekkel takarózol. Hogy lehulltál az égből, fényes hajnalcsillag! Aki népeken tapostál, elterültél, mint a kivágott fa! Pedig szívedben azt forgattad: »Felemelkedem a Mennybe, fölemelem trónomat Isten csillagai fölé, felülök a szent hegyre, messze északon, ahol az istenek összegyűlnek. Fölemelkedem a felhők fölé, s olyanná leszek, mint a Felséges!«

Ésaiás 14:3-14 Karoli Bible 1908 (HUNK)

És majd ama napon, a melyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, a melylyel szolgálnod kellett, E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak, a szolgaság házának vége lőn! Eltörte az Úr a gonoszok pálczáját, az uralkodóknak vesszejét. A ki népeket vert dühében szüntelen való veréssel, leigázott népségeket haraggal, kergettetik feltartózhatlanul. Nyugszik, csöndes az egész föld. Ujjongva énekelnek. Még a cziprusok is örvendenek rajtad: a Libánon czédrusai ezt mondják: Mióta te megdőltél, nem jő favágó ellenünk. Alant a sír megindul te miattad megérkezésedkor, miattad felriasztja árnyait, a föld minden hatalmasit, felkölti székeikről a népek minden királyait; Mind megszólalnak, és ezt mondják néked: Erőtlenné lettél te is, miként mi; hozzánk hasonlatos levél! Kevélységed és lantjaid zengése a sírba szállt; fekvő ágyad férgek, és takaró lepled pondrók! Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál! Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.

Ésaiás 14:3-14 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)

Amikor majd nyugalomra fordítja az Úr fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény szolgálatot, amelyet végezned kellett, ezt a gúnydalt fogod énekelni a babiloni királyról: Vége van a sanyargatónak, vége van az erőszaknak! Összetörte az Úr a gonoszság vesszejét, a zsarnokság botját. Aki népeket vert dühében szüntelen veréssel, aki nemzeteket taposott haragjában, most azt üldözik kíméletlenül. Megnyugodott, csendes az egész föld, ujjongásba törtek ki az emberek. Még a ciprusok is így örülnek, meg a Libánon cédrusai: Mióta elterültél, nem jön favágó ellenünk! Megrendült ott lent a holtak hazája, látva jöttödet. Felkölti miattad az árnyakat, a föld összes hatalmasait, fölkelti trónjukról a nemzetek királyait. Rákezdik mindnyájan, és ezt mondják neked: Te is erőtlen lettél, mint mi, hozzánk hasonlóvá lettél! Sírba omlott gőgöd, lantjaid zengése! Férgek a derékaljad, pondrók a takaród! Leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője! Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon. Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez!

Ésaiás 14:3-14 Revised Hungarian Bible (RÚF)

Amikor majd nyugalomra fordítja az ÚR fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény munkát, amit végeztettek veled, ezt a gúnydalt fogod énekelni a babiloni királyról: Jaj, hogy vége lett a sanyargatónak, vége lett az erőszaknak! Összetörte az ÚR a gonoszság vesszejét, a zsarnokság botját, amely népeket vert dühében szüntelen veréssel, és nemzeteket tiport haragjában, kegyetlenül üldözve őket. Megnyugodott, békés az egész föld, ujjongásba törtek ki az emberek. Még a ciprusok is így örülnek, meg a Libánon cédrusai: Mióta elterültél, nem jön favágó ellenünk! Megrendült odalent a holtak hazája, amikor meglátta jöttödet. Felkölti miattad az árnyakat, a föld összes hatalmasát, fölkelti trónjukról a népek királyait. Rákezdik mindnyájan, és ezt mondják neked: Te is erőtlen lettél, mint mi, hozzánk hasonlóvá lettél! Sírba omlott gőgöd, lantjaid zengése! Férgek a derékaljad, pondrók a takaród! Jaj, leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője! Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon. Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez!