Eszter 9:1-32 - Compare All Versions

Megosztás

A tizenkettedik hónapban azért (ez az Adár hónap), annak tizenharmadik napján, a mikor eljött az ideje a király szavának és végzésének, hogy akkor teljesíttessék, azon a napon, a melyen a zsidók ellenségei remélték, hogy hatalmat vesznek rajtok, ellenkezőleg fordult; mert magok a zsidók vőnek hatalmat azokon, a kik őket gyűlölék. Egybegyűlének a zsidók városaikban, Ahasvérus király minden tartományában, hogy rávessék kezöket azokra, a kik vesztöket keresték, és senki sem állhatott meg előttük; mert miattok való félelem szállott minden népre. És a tartományok minden feje, fejedelmek, kormányzók és a király hivatalnokai magasztalták a zsidókat; mert a Márdokeustól való félelem szállott rájok. Mert nagy volt Márdokeus a király házában, és híre elment minden tartományba; mert ez a férfiú, Márdokeus, emelkedett és nagyobbodott. És leverték a zsidók minden ellenségeiket fegyverrel, megölvén és megsemmisítvén azokat, és akaratok szerint cselekedének gyűlölőikkel. És Susán várában megölének és megsemmisítének a zsidók ötszáz férfiút. Parsandátát, Dalpont és Aspatát. Porátát, Adáliát és Aridátát. Parmástát, Arisait, Aridait és Vajzátát. Tíz fiát Hámánnak, Hammedáta fiának, a zsidók ellenségének megölték; de zsákmányra nem tették rá kezöket. Azon a napon megtudá a király a Susán várában megöletteknek számát. És monda a király Eszter királynénak: Susán várában megöltek a zsidók és megsemmisítettek ötszáz férfiút és Hámán tíz fiát; a király többi tartományaiban mit cselekesznek? Mi a kivánságod? és megadatik néked. És mi még a te kérésed? és meglészen. És monda Eszter: Ha a királynak tetszik, engedje meg holnap is a zsidóknak, a kik Susánban laknak, hogy cselekedjenek a mai parancsolat szerint, és Hámán tíz fiát akaszszák fel a fára. És szóla a király, hogy úgy tegyenek. És kiadaték a parancs Susánban, és Hámán tíz fiát felakasztották. És összegyűltek a zsidók, a kik Susánban valának, Adár havának tizennegyedik napján is, és megölének Susánban háromszáz férfiút; de zsákmányra nem tették rá kezöket. És a többi zsidók is, a kik a király tartományaiban voltak, összegyűlének és feltámadtak életökért, és békében maradtak ellenségeiktől; megölének pedig gyűlölőikből hetvenötezeret; de zsákmányra nem tették rá kezöket. Történt ez az Adár hónapjának tizenharmadik napján, és megnyugovának a tizennegyedik napon, és tették azt vigalom és öröm napjává. De a zsidók, a kik Susánban valának, egybegyűlének azon hónap tizenharmadik és tizennegyedik napján, és megnyugovának azon hónap tizenötödik napján, és azt tették vigalom és öröm napjává. Azért a vidéki zsidók, a kik kerítetlen falvakban laktak, Adár hónapjának tizennegyedik napját tették öröm és vigalom napjává és ünneppé, a melyen ajándékokat küldözgetnek egymásnak. És megírá Márdokeus e dolgokat, és leveleket külde minden zsidónak, a ki Ahasvérus király minden tartományában, közel és távol, vala. Meghagyva nékik, hogy tartsák meg az Adár hónapnak tizennegyedik napját és annak tizenötödik napját évről-évre, Mint olyan napokat, a melyeken megnyugovának a zsidók ellenségeiktől, és mint olyan hónapot, a melyben keserűségök örömre és siralmuk ünnepre fordult; hogy tartsák meg azokat vigalom és öröm napjaiul, és küldjenek adjándékot egymásnak és adományokat a szegényeknek. És felfogadák a zsidók, hogy megcselekszik, a mit kezdettek és a mit Márdokeus íra nékik. Mert az agági Hámán, Hammedátának fia, minden zsidónak ellensége, szándékozott a zsidókat elveszteni, és Púrt, azaz sorsot vetett, hogy őket megrontsa és megsemmisítse; De mikor a király tudomására jutott, megparancsolá levélben, hogy gonosz szándéka, a melyet gondolt a zsidók ellen, forduljon az ő fejére, és felakaszták őt és fiait a fára. Annakokáért elnevezék e napokat Púrimnak a Púr nevétől. És azért ezen levél minden szava szerint, és a mit láttak erre nézve, és a mi érte őket: Elhatározák és elfogadák a zsidók mind magokra, mind ivadékokra és mindazokra, a kik hozzájok csatlakoznak, örök időkre, hogy megtartják e két napot, írásuk és határozatuk szerint, minden esztendőben. És ezen napok emlékezetben lesznek és megülik azokat nemzedékről-nemzedékre, családról-családra, tartományról-tartományra és városról-városra. És ezek a Púrim napjai el nem múlnak a zsidók között, és emlékök ki nem vész ivadékaik közül. Ira pedig Eszter királyné, Abihail leánya és a zsidó Márdokeus egész hatalommal, hogy megerősítsék e második levelet a Púrimról. És külde leveleket minden zsidónak Ahasvérus országának százhuszonhét tartományába, békességes és igazságos szavakkal; Hogy megerősíttessenek ezek a Púrim napjai, meghatározott idejökben, a miképen meghagyta nékik a zsidó Márdokeus és Eszter királyné, és a mint elrendelték magokra és ivadékaikra a bőjtölés és jajkiáltás dolgát. És Eszter beszéde megerősíté ezt a Púrim történetét, és könyvbe iraték.

A tizenkettedik hónapnak, vagyis Adár hónapnak a tizenharmadik napján, amelyen esedékessé vált a király törvényes parancsának a végrehajtása, amikor azt remélték a zsidók ellenségei, hogy elbánhatnak velük, éppen fordítva történt a dolog, mert a zsidók bánhattak el azokkal, akik gyűlölték őket. Összegyűltek a zsidók Ahasvérós király összes tartományának a városaiban, és rátámadtak azokra, akik a vesztükre törtek. Senki sem tudott nekik ellenállni, mert a tőlük való rettegés fogta el az egész lakosságot. A tartományok összes vezetői, a kormányzók, a helytartók és a királyi hivatalnokok kedveztek a zsidóknak, mert a Mordokajtól való rettegés fogta el őket. Mordokaj ugyanis nagy ember lett a királyi palotában, és híre eljutott valamennyi tartományba. Sőt Mordokaj egyre nagyobb ember lett. Akkor leverték a zsidók minden ellenségüket. Fegyverrel vágták, gyilkolták és pusztították őket, és úgy bántak el gyűlölőikkel, ahogyan akartak. Súsán várában is mészárlást rendeztek a zsidók, és kiirtottak ötszáz embert, közöttük Parsandátát, Dalfónt és Aszpátát, Pórátát, Adalját és Aridátát, Parmastát, Ariszajt, Aridajt és Vajzátát. Legyilkolták Hámánnak, Hammedátá fiának, a zsidók ellenségének ezt a tíz fiát, de a zsákmányhoz nem nyúltak. Még azon a napon a király elé terjesztették, hogy hány embert gyilkoltak le Súsán várában. Akkor ezt mondta a király Eszter királynénak: Súsán várában lemészároltak és kiirtottak a zsidók ötszáz embert, közöttük Hámán tíz fiát. Hát még a király többi tartományában mit tehettek? Mit kérsz még? Megkapod! Mit kívánsz még? Meglesz! Eszter ezt válaszolta: Ha jónak látod, királyom, engedd meg holnap is a súsáni zsidóknak, hogy a mára szóló törvény szerint járjanak el. Hámán tíz fiát pedig akasszák föl! A király megengedte, hogy így történjék. És Súsánban kihirdették a törvényt, Hámán tíz fiát pedig föl is akasztották. Összegyűltek a súsáni zsidók Adár hónap tizennegyedik napján is, és lemészároltak Súsánban háromszáz embert, de a zsákmányhoz nem nyúltak. A király tartományaiban élő többi zsidók is összegyűltek életük védelmére, hogy nyugton lehessenek ellenségeiktől. Gyűlölőik közül hetvenötezer embert mészároltak le, de a zsákmányhoz nem nyúltak. Adár hónap tizenharmadik napján történt ez. A tizennegyedik napon már nyugalmuk volt, ezért azt az evés-ivás és az öröm napjává tették. De a súsáni zsidók a hónap tizenharmadik és tizennegyedik napján gyűltek össze, és a hónap tizenötödik napján lett nyugalmuk, azért ezt tették az evés-ivás és az öröm napjává. Ezért teszik a vidéki városokban lakó vidéki zsidók Adár hónap tizennegyedik napját az öröm és az evés-ivás ünnepnapjává, amikor ajándékokat küldenek egymásnak. Mordokaj leírta mindezeket az eseményeket. Majd leveleket küldött mindazoknak a zsidóknak, akik Ahasvérós király tartományaiban laktak közel vagy távol, és kötelezővé tette számukra, hogy tartsák meg az Adár hónap tizennegyedik és tizenötödik napját évről évre. Mert ezek azok a napok, amelyektől kezdve a zsidók nyugton lehettek ellenségeiktől, és ez az a hónap, amelyen bánatuk örömre és gyászuk ünnepre fordult. Tegyék azokat az evés-ivás és az öröm napjaivá, amikor egymásnak ajándékokat, a szegényeknek pedig adományokat küldenek. A zsidók megfogadták, hogy folytatják, amit elkezdtek, ahogyan Mordokaj megírta nekik. Mert az agági Hámán, Hammedátá fia, aki minden zsidónak az ellensége volt, azt tervezte a zsidók ellen, hogy kiirtja őket. Ezért púrt, azaz sorsot vetett, hogy rettegésbe ejtse, és kiirtsa őket. De Eszter bement a királyhoz, aki levélben parancsolta meg, hogy szálljon vissza Hámán fejére az a gonosz terv, amelyet a zsidók ellen kigondolt. Fel is akasztották fiaival együtt. Ezért nevezték el ezeket a napokat púrimnak a púr szóról. Ennek a levélnek a szövege alapján, meg annak alapján, amit láttak, és átéltek, kötelezőnek fogadták el a zsidók, hogy sem ők, sem utódaik, sem a hozzájuk csatlakozók nem szüntetik meg, hanem megtartják ezt a két napot a kapott írás szerint és az előírt időben minden esztendőben; emlékezetben tartja és megünnepli ezeket a napokat minden nemzedék, minden nemzetség, minden tartomány és minden város. A púrimnak ezeket a napjait nem szüntetik meg a zsidók, és emlékük nem szűnik meg az utódok között sem. Eszter királyné, Abihail leánya a zsidó Mordokajjal együtt igen nyomatékosan megírta, hogy a púrimra vonatkozó második iratot is tegyék kötelezővé. Leveleket küldtek minden zsidónak Ahasvérós birodalmának százhuszonhét tartományába, békét és biztonságot kívánva nekik, hogy tegyék kötelezővé a megszabott időben a púrim-napok megtartását, ahogyan elrendelte nekik a zsidó Mordokaj és Eszter királyné, és ahogyan megállapították, hogyan kell nekik és utódaiknak böjtölniük és jajveszékelniük. Így állapította meg Eszter parancsa a púrim előírásait, és beírták azokat egy könyvbe.

A tizenkettedik hónap, vagyis adár hónap tizenharmadik napján, amikor esedékessé vált volna a király törvényerejű parancsának a végrehajtása, és amelyen azt remélték a zsidók ellenségei, hogy elbánhatnak velük, éppen fordítva történt a dolog, mert a zsidók bánhattak el azokkal, akik gyűlölték őket. Összegyűltek a zsidók Ahasvérós király összes tartományának a városaiban, és rátámadtak azokra, akik a vesztükre törtek. Senki sem tudott nekik ellenállni, mert az egész lakosságot elfogta a tőlük való félelem. A tartományok összes vezetője, a kormányzók, a helytartók és a királyi hivatalnokok kedveztek a zsidóknak, mert elfogta őket a Mordokajtól való félelem. Mordokaj ugyanis nagy ember lett a királyi palotában, és híre eljutott valamennyi tartományba. Sőt Mordokaj egyre nagyobb ember lett. Akkor leverték a zsidók minden ellenségüket. Fegyverrel vágták, gyilkolták és pusztították őket, és úgy bántak el gyűlölőikkel, ahogy csak akartak. Súsán várában is mészárlást rendeztek a zsidók, és kiirtottak ötszáz embert, közöttük Parsandátát, Dalfónt és Aszpátát, Pórátát, Adalját és Arídátát, Parmastát, Aríszajt, Aridajt és Vajzátát. Legyilkolták Hámánnak, Hammedátá fiának, a zsidók ellenségének ezt a tíz fiát, de a zsákmányhoz nem nyúltak. Még azon a napon a király elé terjesztették, hogy hány embert gyilkoltak le Súsán várában. Akkor ezt mondta a király Eszter királynénak: Súsán várában lemészároltak és kiirtottak a zsidók ötszáz embert, közöttük Hámán tíz fiát. Mit tehettek akkor a király többi tartományában? Mit kérsz még? Megkapod! Mit kívánsz még? Meglesz! Eszter így válaszolt: Ha jónak látod, királyom, engedd meg holnap is a súsáni zsidóknak, hogy a mára szóló törvény szerint járjanak el! Hámán tíz fiát pedig akasszák föl! A király megengedte, hogy így legyen. Súsánban kihirdették tehát a törvényt, Hámán tíz fiát pedig fölakasztották. Összegyűltek tehát a súsáni zsidók adár hónap tizennegyedik napján is, és lemészároltak Súsánban háromszáz embert, de a zsákmányhoz nem nyúltak. A király tartományaiban élő többi zsidó is összegyűlt életük védelmére, hogy nyugton lehessenek ellenségeiktől. Gyűlölőik közül hetvenötezer embert mészároltak le, de a zsákmányhoz nem nyúltak. Ez adár hónap tizenharmadik napján történt. A tizennegyedik napon már nyugalmuk volt, ezért azt az evés-ivás és az öröm napjává tették. A súsáni zsidók azonban a hónap tizenharmadik és tizennegyedik napján is összegyűltek, ezért a hónap tizenötödik napján lett csak nyugalmuk, így ők ezt tették meg az evés-ivás és az öröm napjának. Ezért tartják a vidéki városokban lakó vidéki zsidók adár hónap tizennegyedik napján az öröm és az evés-ivás ünnepnapját, amikor ajándékokat küldenek egymásnak. Mordokaj leírta mindezeket az eseményeket. Majd levelet küldött mindazoknak a zsidóknak, akik Ahasvérós király tartományaiban laktak közel és távol, és kötelezővé tette számukra, hogy évről évre tartsák meg adár hónap tizennegyedik és tizenötödik napját. Mert ezek azok a napok, amelyeken a zsidók megnyugodhattak ellenségeiktől, és ez az a hónap, amelyen bánatuk örömre, gyászuk pedig ünneplésre fordult. Tegyék azokat az evés-ivás és az öröm napjaivá, amikor egymásnak ajándékokat, a szegényeknek pedig adományokat küldenek. A zsidók megfogadták, hogy máskor is megteszik, amit most először, úgy, ahogy Mordokaj megírta nekik. Mert az agági Hámán, Hammedátá fia, aki minden zsidónak az ellensége volt, azt tervezte a zsidók ellen, hogy kiirtja őket. Ezért púrt, azaz sorsot vetett, hogy rettegésbe ejtse és kiirtsa őket. De amikor Eszter bement a királyhoz, az levélben parancsolta meg, hogy szálljon vissza Hámán fejére az a gonosz terv, amelyet a zsidók ellen kigondolt. Fel is akasztották fiaival együtt. Ezért nevezték el ezeket a napokat púrimnak a púr szóról. Ennek a levélnek a szövege alapján meg annak alapján, amit láttak és átéltek, kötelezőnek fogadták el a zsidók, hogy sem ők, sem utódaik, sem a hozzájuk csatlakozók nem szüntetik meg, hanem megtartják ezt a két napot a kapott írás szerint és az előírt időben minden esztendőben; emlékezetben tartja és megünnepli ezeket a napokat minden nemzedék, minden nemzetség, minden tartomány és minden város. A púrimnak ezeket a napjait nem szüntetik meg a zsidók, és emlékük nem szűnik meg az utódok között sem. Eszter királyné, Abíhajil leánya a zsidó Mordokajjal együtt igen nyomatékosan megírta egy második levélben, hogy a púrimra vonatkozó előírásokat tegyék kötelezővé. Levelet küldtek minden zsidónak Ahasvérós birodalmának százhuszonhét tartományába, békét és biztonságot kívánva nekik, hogy tegyék kötelezővé a megszabott időben a púrim-napok megtartását, ahogyan elrendelte nekik a zsidó Mordokaj és Eszter királyné, és ahogyan kötelezővé tették magukra és utódaikra nézve annak idején a böjtölést és a jajveszékelést. Így erősítette meg Eszter parancsa a púrim előírásait, és feljegyezték azokat egy könyvbe.

Elérkezett a tizenkettedik (Adár) hónap 13. napja, amelyen a király rendeletét végre kellett hajtani. Ellenségeik azt tervezték, hogy ezen a napon majd legyőzik a zsidókat. Azonban a tervük a visszájára fordult: a zsidók győzték le azokat, akik gyűlölték őket. A zsidók ugyanis Ahasvérós király birodalmának összes tartományában, minden városban összegyűltek, összefogtak, és rátámadtak azokra, akik az elpusztításukat tervezték. Senki sem tudott ellenállni a zsidóknak, mert a többi nép mind félt tőlük. A tartományok kormányzói, a helytartók és más vezetők, és a király hivatalnokai is mind segítették a zsidókat, mert féltek Márdokeustól. Ugyanis Márdokeus igen magas tisztséget töltött be a király udvarában, híre elterjedt a birodalom összes tartományában, és hatalma egyre növekedett. A zsidók tehát legyőzték minden ellenségüket: fegyverrel pusztították el őket, és gyűlölőikkel azt tettek, amit csak akartak. Súsán várában is így tettek: ott 500 férfit öltek meg. Közöttük volt Hámánnak, a zsidók ellenségének mind a tíz fia is: Parsandáta, Dalfón, Aszpáta, Póráta, Adajla, Aridáta, Parmasta, Ariszaj, Aridaj és Vajzáta. Bár a zsidók megölték ellenségeiket, azoknak a vagyonához egy ujjal sem nyúltak. Még aznap jelentették a királynak, hogy a zsidók hány ellenségüket ölték meg Súsán várában. Ezt hallva a király Eszter királynéhoz fordult: „A zsidók csak Súsán várában 500 férfit öltek meg, közöttük Hámán tíz fiát is! Vajon hányat pusztítottak el akkor a király többi tartományában? Most hát mit kívánsz? Megadom. Mi a kérésed? Teljesítem!” Eszter így felelt: „Ha a király is úgy látja jónak, engedje meg a zsidóknak, hogy Súsán városában holnap is a mai napra érvényes rendelet szerint harcoljanak. Hámán tíz fiának testét pedig akasszák fel, hogy mindenki lássa!” A király kiadta a parancsot Eszter szavai szerint. Súsánban kihirdették a rendeletet, és Hámán tíz fiának a holttestét felakasztották. Súsán városában a zsidók Adár hónap 14. napján is összegyűltek, és ott lévő ellenségeik közül 300 férfit megöltek, de azoknak vagyonához nem nyúltak. Mialatt Súsánban ez történt, Adár hónap 13. napján a zsidók mindenhol összegyűltek a birodalom tartományaiban, hogy egyesült erővel védekezzenek. Gyűlölőik közül megöltek 75 000 férfit — így szabadultak meg ellenségeiktől — de azoknak vagyonához egy ujjal sem nyúltak. A következő napon, Adár 14. napján megpihentek, és örömünnepet tartottak. A súsáni zsidók a 13. és 14. napon gyűltek össze és harcoltak, csak a 15. napon pihentek meg. Így ők a 15. napot tették az ünnep és az öröm napjává. A vidéken és a falvakban lakó zsidók azonban a 14. napon ünnepeltek nagy lakomával és vidámsággal. Ilyenkor az ünnepi ételekből kóstolót is küldtek egymásnak. Márdokeus feljegyezte ezeket az eseményeket, majd leveleket küldött a zsidóknak, akik közel vagy távol Ahasvérós király birodalmának tartományaiban éltek. Meghagyta nekik, hogy Adár hónap 14. és 15. napját ezentúl minden évben ünnepeljék meg. Hiszen ezeken a napokon szabadultak meg ellenségeiktől, és ebben a hónapban történt az, hogy szomorúságuk örömre fordult, és gyászukból ünnep született. Meghagyta, hogy ezen a két napon lakomázzanak és örvendezzenek, küldjenek egymásnak kóstolót az ünnepi ételekből; és küldjenek belőle a szegényeknek is, akik ezt nem tudják viszonozni. A zsidók megfogadták, hogy ennek az ünnepnek a megtartását folytatni fogják évről-évre, aszerint, amint Márdokeus megírta nekik. Mert az agági Hámán, Hammedátá fia, a zsidók ellensége azt tervezte, hogy minden zsidót elpusztít, és sorsot, azaz „purt” húzott, hogy kijelölje a zsidók elvesztésének és kiirtásának napját. Eszter azonban bement a királyhoz, aki írott rendeletben megparancsolta, hogy Hámán gonosz terve szálljon vissza a saját fejére, és őrajta hajtsák végre, amit a zsidókkal akart tenni. Ezért hát Hámánt tíz fiával együtt felakasztották a fára. Azért kapta ez az ünnep a „purim” nevet, mert a sorsvetést „pur”-nak nevezték. Márdokeus levele szerint, és annak emlékére, amit átéltek, a zsidók valamennyien elhatározták, hogy ezt a kétnapos ünnepet azontúl minden évben megtartják a megszabott napokon. De nemcsak ők maguk tartják meg, hanem minden utánuk következő nemzedék is —, meg azok is, akik hozzájuk csatlakoznak. Elhatározták, hogy a Purim megünneplésével mindig emlékezni fognak arra, ami velük történt — minden családban, nemzedékben, városban és tartományban — és ezt az ünnepet soha el nem hagyják, és utódaik sem fognak elfelejtkezni róla. Így hát Eszter királyné, Abihail leánya és a zsidó Márdokeus együtt írtak egy hivatalos rendeletet a Purim ünneppel kapcsolatban. Ezt a rendeletet is a király teljes felhatalmazásával írták — akárcsak az elsőt. Majd Márdokeus kiküldte a hivatalos iratokat a zsidóknak Ahasvérós király birodalmának mind a 127 tartományába. A békesség és igazság üzenetével biztatták őket, hogy tartsák meg a Purim ünnepét a kijelölt napokon, annak megfelelően, ahogyan a zsidó Márdokeus és Eszter királyné meghagyta nekik. Ezt az új ünnepet is ugyanúgy tartsák meg, ahogyan utódaikra nézve is kötelezően megfogadták, hogy a többi ünnepet — a böjt és a jajgatás napjait is — megtartják. Eszter királyné parancsa ilyen módon a Purim ünnepét hivatalossá és kötelezővé tette a zsidók számára — és egyúttal fel is jegyezték azt egy könyvbe.