5 Mózes 32:1-20
5 Mózes 32:1-20 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
Halljátok énekem, egek! Figyelj szavamra, Föld! Tanításom záporozzon a földre, szavam hulljon, mint harmat a rétre, mint langyos nyári eső a fűre, tavaszi zápor a sarjadó vetésre. Dicsérjétek Istenünket, mert az Örökkévaló nevét hirdetem! Kőszikla ő! Minden tette tökéletes, minden döntése igazságos. Hűséges Isten, nincs benne hamisság, mindenben egyenes és igaz. De ez a nemzedék megromlott, már nem is a gyermekei többé! Bizony elfajzott és elvetemült nemzedék ez! Hát így viszonzod az Örökkévaló jóságát, ostoba és esztelen nemzedék? Hiszen Atyád ő, aki teremtett, Alkotód, aki nemzetté nevelt! Emlékezz hát a régi időkre, gondold végig sok-sok nemzedék éveit! Kérdezd apádat, majd ő elmondja, és az öregeket, ők elbeszélik: amikor a Felséges örökséget osztott a nemzeteknek, mikor Ádám fiait szétválasztotta, s földjük határait kijelölte, Izráel fiainak száma szerint, akkor Jákób fiait magának választotta, így lett Izráel az Örökkévaló saját tulajdona, öröksége. Puszta földön találta, kietlen, szeles, vad sivatagban, karjával körülölelte, gondozta és óvta, mint a szeme fényét. Mint sas a fészkét oltalmazza, fiókáit védi és betakarja, majd kiterjeszti szárnyát, kicsinyeit felkapja, tulajdon tollain hordozza, úgy vezette népét az Örökkévaló egymaga. Más isten nem volt vele. Népét az Örökkévaló a föld magaslatain járatta, mezők termésével táplálta, még a kősziklából is mézzel etette, kovakőből is olajjal itatta. Táplálta tehenek vajával, juhok tejével, básáni bakok, bárányok és kosok húsával, a legjobb búzával, és szőlő vérével, a legjobb borral. De mikor meghízott Jesurún, gazdája ellen rugdosott. Meghíztál, Izráel, kövér lettél, elhájasodtál! Elhagytad Teremtődet, az Örökkévalót, megvetetted szabadításod Kőszikláját! Féltékenységre ingerelték más istenekkel, utálatos bálványokkal bosszantották. Gonosz szellemeknek áldoztak, nem Istennek, más isteneknek, akiket nem ismertek. Újaknak, akik csak most jöttek, s akiket Izráel ősei sem ismertek. Kőszikládat, aki nemzett, elfeledted, elfordultál Istenedtől, aki világra hozott! Látta ezt az Örökkévaló, és felháborodott, eltaszította haragjában fiait és leányait. „Elrejtem arcomat előlük — mondta —, lássam, mire mennek nélkülem! Mert elvetemült nemzedék ez, hűtlen és állhatatlan gyermekek.
5 Mózes 32:1-20 Karoli Bible 1908 (HUNK)
Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit! Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra! Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket! Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő! Gonoszak voltak hozzá, nem fiai, a magok gyalázatja; romlott és elvetemült nemzedék. Így fizettek-é az Úrnak: balga és értelmetlen nép?! Nem atyád-é ő, a ki teremtett? Ő alkotott és erősített meg. Emlékezzél meg az ős időkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked! Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint, Mert az Úrnak része az ő népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége. Puszta földön találta vala őt, zordon, sivatag vadonban; körülvette őt, gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét; Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket: Egymaga vezette őt az Úr; idegen Isten nem volt ő vele. A föld magaslatain járatta őt, mezők terméseivel étette, kősziklából is mézet szopatott vele, kovaszirtből is olajat; Tehenek vaját, és juhok tejét bárányok kövérjével, básáni kosokat és bakkecskéket a buza java kövérjével; és szőlő vérét, bort ittál. És meghízott Jesurun, és rúgódozott. Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá Istent, teremtőjét, és megveté az ő üdvösségének kőszikláját. Idegen istenekkel ingerelték, útálatosságokkal bosszantották. Ördögöknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, a kiket nem ismertek; újaknak, a kik csak most támadtak, a kiket nem rettegtek a ti atyáitok. A Kősziklát, a ki szült téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenről, a ki nemzett téged. Látta ezt az Úr és megútálta bosszúságában az ő fiait és leányait. És monda: Elrejtem orczámat előlök, hadd látom, mi lesz a végök? Mert elzüllött nemzetség ez, fiak, a kikben nincs hűség!
5 Mózes 32:1-20 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
Figyeljetek, ti egek, hadd szóljak, a föld is hallja meg számnak mondásait! Esőként szitáljon tanításom, harmatként hulljon mondásom, mint permet a zsenge fűre, záporeső a pázsitra. Bizony, az Úr nevét hirdetem, magasztaljátok Istenünket! Kőszikla ő, cselekvése tökéletes, minden útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő. Elromlottak, nem fiai már, hitványak; fonák és hamis nemzedék ez. Így fizettek ti az Úrnak, ó, bolond és esztelen nép?! Hisz atyád ő, ki teremtett, ő alkotott s erőssé tett. Emlékezz az ősidőkre, gondolj az elmúlt nemzedékek éveire! Kérdezd atyádat, elbeszéli, véneidet, majd elmondják: A Felséges részt adott a népeknek, és szétosztotta az emberfiakat, megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint. Mert az Úr része az ő népe, Jákób a kimért öröksége. Puszta földön talált reá, kietlen, vad sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, óvta, mint a szeme fényét, mint mikor a sas kirebbenti fészkét, és fiókái fölött repdes, kiterjesztett szárnyára veszi, evező-tollán hordozza őket. Az Úr vezette egymaga, nem volt vele idegen isten. A föld magaslatain hordozta, a mező termésével etette. Mézzel táplálta a sziklából, olajjal a kősziklából. A tehenek vaját, juhok tejét bárányok kövérjével, a básáni kosokat és bakokat a búzaliszt legjavával etted, és a szőlő vérét, a színbort ittad. Meghízott Jesúrún, kirúgott a hámból – meghíztál, kövér, hájas lettél! – és elvetette Istent, alkotóját, elhagyta szabadító kőszikláját. Idegen istenekkel ingerelték, utálatosságokkal bosszantották. Szellemeknek áldoztak, nem Istennek, isteneknek, akiket nem ismertek, újaknak, kik nemrég jöttek, akiket az atyák még nem féltek. Kőszikládat, aki nemzett, elfeledted; elfeledted Istent, aki világra hozott! Látta az Úr, és megutálta bosszúságában fiait s leányait, és ezt mondta: Elrejtem arcom előlük, meglátom, mi lesz a végük! Állhatatlan nemzedék ez, fiak, kikben hűség nincsen.
5 Mózes 32:1-20 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Figyeljetek, egek, hadd szóljak, a föld is hallja meg számnak mondásait! Esőként szitáljon tanításom, harmatként hulljon mondásom, mint permet a zsenge fűre, záporeső a pázsitra. Bizony az ÚR nevét hirdetem, magasztaljátok Istenünket! Kőszikla ő, tetteiben tökéletes, mert igazságos minden útja. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő. Megromlottak, nem fiai már, hitványak; fonák és hamis ez a nemzedék. Ez a hála az ÚR iránt, bolond és esztelen nemzet?! Hisz atyád ő, aki megteremtett, ő alkotott és tett erőssé téged. Emlékezz az ősidőkre, gondold csak át az előző nemzedékek éveit! Kérdezd meg atyádat, ő majd elbeszéli, a közötted élő véneket, ők majd igazolják: Mikor a Felséges kiosztotta a népek örökségét, népekre osztva az emberek fiait, mikor kijelölte a nemzetek hazáját, kik annyian vannak, mint Izráel fiai, akkor az ő népe maradt az ÚR része, Jákób lett az ő kimért öröksége. Puszta földön talált reá, kietlen, vad sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, óvta, mint a szeme fényét, ahogy a sas, röptetve a fészekalját, fiókái fölött repdes, úgy vette őt kiterjesztett szárnyaira, evezőtollán hordozva őt. Az ÚR vezette egymaga, nem volt vele idegen isten. A föld magaslatain hordozta, a mező termésével etette. Mézzel táplálta a sziklából, olajjal a kősziklából. A tehenek vaját, juhok tejét bárányok kövérjével, a básáni kosokat és bakokat a búzaliszt legjavával etted, és a szőlő vérét, a színbort ittad. Meghízott Jesúrún, kirúgott a hámból – elhíztál, kövér vagy, hájat eresztettél! –, és elvetette Istent, alkotóját, elhagyta szabadító kőszikláját. Idegen istenekkel tették féltékennyé, utálatosságokkal bosszantották őt. Szellemeknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, akiket nem ismertek, újaknak, akik nemrég jöttek, akiket még nem féltek atyáitok. Kőszikláddal, aki nemzett, nem törődtél; elfeledted Istent, aki világra hozott! Látta ezt az ÚR, s haragjában megutálta fiait és lányait, és ezt mondta: Elrejtem az arcomat előlük, meglátom, mi lesz a végük! Állhatatlan nemzedék ez, fiak, akikben nincsen hűség.