Dániel 6:2-16 - Compare All Versions

Megosztás

Ezek fölé pedig három főkormányzót rendelt, akik közül az egyik Dániel volt. A helyi kormányzók ennek a három főkormányzónak tartoztak elszámolással, hogy a királyt senki meg ne károsítsa. Dániel olyan sikeresen végezte a munkáját, hogy kiemelkedett a kormányzók és főkormányzók közül, mivel rendkívüli szellem volt benne. Ezért a király azt tervezte, hogy Dánielre bízza az összes kormányzó és az egész birodalma felügyeletét. A kormányzók és főkormányzók azonban ürügyet kerestek arra, hogy Dánielt bevádolhassák a királynál a hivatalával kapcsolatban. Ő azonban annyira hűségesen látta el a tisztségét, hogy semmiféle vesztegetéssel, vagy mulasztással nem lehetett vádolni. Végül rosszakarói ezt mondták: „Látjuk, hogy képtelenség Dánielt a tisztségével kapcsolatban bármivel is vádolni. Talán Istenének törvényével kapcsolatban találunk valamit, amivel bevádolhatjuk.” Akkor ezek a kormányzók és főkormányzók összegyűltek, tanácskoztak, majd a király elé járultak, és ezt kérték tőle: „Dárius király, örökké élj! Birodalmad minden főkormányzója, kormányzója, tanácsosa, helytartója és tisztviselője egyetért abban, hogy a király bocsásson ki egy rendeletet, és szigorú tilalmat, amely szerint az egész birodalomban 30 napig kizárólag tőled kérhet valaki bármit is. Ez idő alatt rajtad kívül sem emberhez, sem istenhez nem szabad senkinek sem imádkozni. Aki pedig megszegi ezt a törvényt, azt dobják az oroszlánok vermébe. Most azért, királyunk, add ki ezt a rendeletet, és aláírásoddal erősítsd meg, hogy senki meg ne változtassa azt, a médek és perzsák törvénye szerint.” Dárius király aláírta a rendeletet, amely ezzel visszavonhatatlan törvénnyé vált. Dániel is tudomást szerzett erről. Ettől függetlenül — ugyanúgy, mint addig is minden nap tette — a királyi udvarból a házához ment. A felső szobájában, ahol a Jeruzsálem felé néző ablakok nyitva voltak, naponta háromszor letérdelt, imádkozott Istenéhez, és dicsérte őt. Azok az emberek pedig bementek Dániel szobájába — mialatt ő Istenéhez imádkozott és könyörgött —, és tetten érték, hogy megszegte a király rendeletét. Azután a királyhoz siettek, és a saját rendeletére hivatkoztak: „Ó királyunk! Vajon nem te adtál ki rendeletet, és szigorú tilalmat, amely szerint az egész birodalomban 30 napig kizárólag tőled kérhet valaki bármit is? Nem te rendelted el, hogy ez idő alatt rajtad kívül sem emberhez, sem istenhez nem szabad imádkozni, s hogy aki megszegi ezt a törvényt, azt dobják az oroszlánok vermébe?” A király felelt: „Igen, érvényes ez a rendelet, amely a médek és perzsák törvénye szerint meg nem változtatható!” Akkor ők ezt mondták: „Dániel, aki a júdabeli foglyok közül való, nem engedelmeskedik neked, ó királyunk, sem törvényednek, amelyet aláírtál, és napjában háromszor imádkozik a saját istenéhez!” Mikor a király meghallotta ezt a vádat, nagyon elszomorodott, és napnyugtáig minden eszközzel azon igyekezett, hogy Dánielt valamiképpen megmentse. De azok az emberek ismét eléje járultak, és figyelmeztették: „Ó, királyunk, emlékezz rá, hogy a médek és perzsák törvénye szerint azt a rendeletet, amelyet a király aláírt, senki sem változtathatja meg!” Akkor a király kiadta a parancsot, hogy Dánielt hozzák elő, és dobják az oroszlánok vermébe. Előtte még azt mondta Dánielnek: „Szabadítson meg téged Istened, akit oly hűségesen szolgálsz!”

És azok fölé három igazgatót, a kik közül egy vala Dániel, hogy a tiszttartók nékik adjanak számot, és a királynak semmi károsodása ne legyen. Akkor ez a Dániel felülhaladá az igazgatókat és a tiszttartókat, mivelhogy rendkivüli lélek volt benne, úgy hogy a király őt szándékozék tenni az egész birodalom fölé. Akkor az igazgatók és tiszttartók igyekvének okot találni Dániel ellen a birodalom dolgai miatt; de semmi okot vagy vétket nem találhatának; mert hűséges volt, és semmi fogyatkozás, sem vétek nem találtaték benne. Akkor mondák azok a férfiak: Nem találunk ebben a Dánielben semmi okot, hacsak nem találhatunk ellene valamit az ő Istenének törvényében! Akkor azok az igazgatók és tiszttartók berohantak a királyhoz, és így szólának: Dárius király, örökké élj! Tanácsot tartottak az ország összes igazgatói: a helytartók, fejedelmek, tanácsosok és a kormányzók, hogy királyi végzés hozassék, és erős tilalom adassék, hogy ha valaki harmincz napig kér valamit valamely istentől vagy embertől, tekívüled, oh király, vettessék az oroszlánok vermébe. Most azért, oh király, erősítsd meg e tilalmat és add ki írásban, hogy meg ne változtassék a médek és persák vissza nem vonható törvénye szerint. Annakokáért Dárius király adott írást és tilalmat. Dániel pedig, a mint megtudta, hogy megiratott az írás, beméne az ő házába; és az ő felső termének ablakai nyitva valának Jeruzsálem felé; és háromszor napjában térdeire esék, könyörge és dícséretet tőn az ő Istene előtt, a miként azelőtt cselekszik vala. Akkor azok a férfiak berohantak és megtalálák Dánielt, a mint könyörge és esedezék az ő Istene előtt. Ekkor bemenének, és mondák a királynak a király tilalma felől: Nem megírtad-é a tilalmat, hogy ha valaki kér valamit valamely istentől vagy embertől harmincz napig, tekívüled oh király, vettessék az oroszlánok vermébe? Felele a király és monda: Áll a szó! a médek és persák vissza nem vonható törvénye szerint. Erre felelének, és mondák a királynak: Dániel, a ki a júdabeli foglyok fiai közül való, nem becsül téged, oh király, sem a tilalmat, a mit megírtál; hanem háromszor napjában elkönyörgi könyörgését. Akkor a király, a mint hallotta ezt, igen restelkedék a miatt, és szíve szerint azon volt, hogy Dánielt megszabadítsa, és napnyugotig törekedék őt megmenteni. Erre azok a férfiak berohantak a királyhoz, és mondák a királynak: Tudd meg, király, hogy ez a médek és persák törvénye, hogy semmi tilalom vagy végzés, a melyet a király rendel, meg ne változtassék. Erre szóla a király, és előhozák Dánielt, és veték az oroszlánok vermébe. Szóla a király, és mondá Dánielnek: A te Istened, a kinek te szüntelen szolgálsz, ő szabadítson meg téged!

Dárius úgy látta jónak, hogy országa vezetésére százhúsz kormányzót nevezzen ki. Az egész országban voltak ilyenek. Ezek fölé pedig három főkormányzót rendelt, közülük az egyik Dániel volt. A kormányzók nekik adtak számot, hogy a királyt semmi kár ne érje. Ez a Dániel kiemelkedett a főkormányzók és a kormányzók közül, mivel rendkívüli lélek volt benne; ezért a király őt akarta az egész ország élére állítani. A főkormányzók és a kormányzók igyekeztek ürügyet találni Dániel bevádolására az ország ügyeinek az intézésében, de semmiféle ürügyet vagy hibát nem tudtak találni, mert megbízható volt; sem hanyagságot, sem hibát nem lehetett találni nála. Akkor ezek az emberek azt mondták: Nem találunk semmiféle ürügyet, hogy bevádolhassuk ezt a Dánielt, hacsak Istenének a törvényével kapcsolatban nem találunk ellene valamit. Akkor ezek a főkormányzók és kormányzók a királyhoz siettek, és ezt mondták neki: Dárius király, örökké élj! Azt tanácsolják az ország főkormányzói, az elöljárók, a kormányzók, az udvari emberek és a helytartók, hogy hozzon a király végzést, és adjon ki szigorú rendeletet: aki harminc napon belül bármiért könyörög, akár istenhez, akár emberhez rajtad kívül, ó, király, azt dobják az oroszlánok vermébe! Most azért add ki, ó király, ezt a rendeletet, és írd alá ezt az iratot, hogy a médek és a perzsák megmásíthatatlan törvénye szerint visszavonhatatlan legyen! Ennek megfelelően Dárius király aláírta a rendeletet tartalmazó iratot. Amikor Dániel megtudta, hogy alá van írva ez az irat, hazament. Emeleti szobájának ablakai nyitva voltak Jeruzsálem felé, és ő napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is szokta. Azok az emberek pedig odasiettek, és ott találták Dánielt, amint Istenéhez könyörgött és esedezett. Akkor a király elé járultak, és ezt mondták a királyi rendeletre hivatkozva: Ó király! Nem írtad-e alá azt a rendeletet, hogy aki harminc napon belül bármiért könyörög, akár istenhez, akár emberhez rajtad kívül, azt dobják az oroszlánok vermébe? A király így válaszolt: De igen, így van, a médek és a perzsák visszavonhatatlan törvénye szerint. Ekkor ők azt mondták a királynak: A zsidó foglyok közül való Dániel semmibe sem vesz téged, ó király, sem azt a rendeletet, amelyet aláírtál, hanem napjában háromszor könyörög Istenéhez. Amikor a király ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, és azon töprengett: hogyan segíthetne Dánielen. Napnyugtáig azon igyekezett, hogy megmentse őt. De azok az emberek újra a királyhoz siettek, és ezt mondták neki: Tudnod kell, ó király, hogy a médek és a perzsák törvénye szerint nem szabad megmásítani semmiféle rendeletet vagy végzést, amelyet a király elrendelt.

Dárius úgy látta jónak, hogy országa vezetésére százhúsz kormányzót nevezzen ki, felosztva köztük az egész országot. Ezek fölé pedig három főkormányzót rendelt, akik közül az egyik Dániel volt. Ők számoltatták el a kormányzókat, hogy a királyt semmi kár ne érje. Ez a Dániel kiemelkedett a főkormányzók és a kormányzók közül, mivel rendkívüli lélek volt benne; ezért a király őt akarta az egész ország élére állítani. A főkormányzók és a kormányzók igyekeztek ürügyet találni az ország ügyeinek intézésében arra, hogy bevádolhassák Dánielt. De nem sikerült semmiféle ürügyet vagy hibát találniuk, mert megbízható volt; sem hanyagságot, sem hibát nem lehetett találni nála. Akkor azt mondták ezek az emberek: Nem találunk semmiféle ürügyet, hogy bevádolhassuk ezt a Dánielt, hacsak Istenének a törvényével kapcsolatban nem találunk ellene valamit. Akkor ezek a főkormányzók és kormányzók a királyhoz siettek, és ezt mondták neki: Dárius király, örökké élj! Azt tanácsolják az ország főkormányzói, az elöljárók, a kormányzók, az udvari emberek és a helytartók, hogy hozzon a király végzést, és adjon ki szigorú rendeletet: aki harminc napon belül bármiért könyörög akár istenhez, akár emberhez rajtad kívül, ó, király, azt dobják az oroszlánok vermébe! Most azért add ki, ó, király, ezt a rendeletet, és írd alá ezt az iratot, hogy a médek és a perzsák megmásíthatatlan törvénye szerint visszavonhatatlan legyen! Így is történt: Dárius király aláírta a rendeletet tartalmazó iratot. Amikor Dániel megtudta, hogy ez az irat alá lett írva, hazament. Emeleti szobájának ablakai azonban nyitva voltak Jeruzsálem felé, és ő napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is szokta. Azok az emberek pedig odasiettek, és ott találták Dánielt, amint Istenéhez könyörgött és esedezett. Akkor a király elé járultak, és ezt mondták a királyi rendeletre hivatkozva: Ó, király! Nem írtad-e alá azt a rendeletet, hogy aki harminc napon belül bármiért könyörög akár istenhez, akár emberhez rajtad kívül, azt dobják az oroszlánok vermébe? A király így válaszolt: De igen, így van, a médek és a perzsák visszavonhatatlan törvénye szerint. Erre ők azt mondták a királynak: Dániel, a zsidó foglyok egyike semmibe vesz téged, ó, király, meg azt a rendeletet is, amelyet aláírtál, és naponta háromszor imádkozik a maga Istenéhez. Amikor a király ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, és azon töprengett, hogyan segíthetne Dánielen. Napnyugtáig azon fáradozott, hogy megmentse őt. De azok az emberek újra a királyhoz siettek, és ezt mondták neki: Tudnod kell, ó, király, hogy a médek és a perzsák törvénye szerint nem szabad megmásítani semmiféle rendeletet vagy végzést, amelyet a király kiadott.