2 Sámuel 18:33 - Compare All Versions

Megosztás

Ekkor Dávid nagyon megrendült. A kapu fölött lévő szobába ment, és keservesen sírt. Egyre csak azt hajtogatta: „Ó, fiam, Absolon! Fiam, Absolon! Jaj, fiam! Bárcsak én haltam volna meg helyetted! Ó, fiam, Absolon! Fiam, fiam!”

És megháborodék a király, és felméne a kapu felett való házba, és síra, és ezt mondja vala mentében: Szerelmes fiam, Absolon! édes fiam, édes fiam, Absolon! bár én haltam volna meg te helyetted, Absolon, édes fiam, szerelmes fiam!