URam, megtorlás Istene,
megtorlás Istene, jelenj meg ragyogva!
Emelkedj fel, földnek bírája,
fizess meg a gőgösöknek tetteikért!
URam, meddig fognak a bűnösök,
meddig fognak a bűnösök vigadni?
Hangoskodnak, kihívóan beszélnek,
kérkednek a gonosztevők.
Tiporják, URam, népedet,
nyomorgatják örökségedet.
Gyilkolják az özvegyet és a jövevényt,
megölik az árvákat.
Azt gondolják, nem látja az ÚR,
nem veszi észre Jákób Istene.
Térjetek észhez, ti, ostobák a nép között!
Ti, esztelenek, mikor jön meg az eszetek?
Aki a fület alkotta, az ne hallana?
Aki a szemet formálta, az ne látna?
Aki népeket fenyít meg, az ne büntetne?
Hiszen ő tanítja ismeretre az embert!
Az ÚR tudja,
milyen hiábavalók az ember gondolatai.
Boldog az az ember,
akit te megfenyítesz, URam,
és megtanítasz törvényedre,
hogy megóvd a rossz napoktól,
míg a bűnösöknek megássák a sírját.
Nem taszítja el népét az ÚR,
nem hagyja el örökségét.
Mert diadalra jut még a jog,
és azt követi minden tiszta szívű ember.
Ki kel védelmemre a gonoszok ellen?
Ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben?
Ha az ÚR nem segített volna rajtam,
én már a csend honában laknék.
Mikor azt gondoltam,
hogy roskad a lábam,
szereteted, URam, támogatott engem.
Ha megtelik szívem aggodalommal,
vigasztalásod felüdíti lelkemet.
Vállalhatsz-e közösséget
a romlottság ítélőszékével,
mely a törvényesség látszatával
nyomorúságot idéz elő?
Az igaz embernek életére törnek,
az ártatlan embert elítélik.
De nekem az ÚR a váram,
Istenem az oltalmam és kősziklám.
Ellenük fordítja saját gazságukat,
megsemmisíti őket
saját gonoszságuk által,
megsemmisíti őket Istenünk, az ÚR.