Zsoltárok 41
41
Elhagyott beteg könyörgése
1A karmesternek: Dávid zsoltára.
2Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre,
ha bajba kerül, megmenti az Úr.
3Az Úr megőrzi, és életben tartja,
boldog lesz a földön,
nem engedi át ellenségei dühének.
4Az Úr enyhülést ad betegágyán,
jobbulást ad neki,
valahányszor betegen fekszik.
5Ezt mondom: Uram,
légy kegyelmes hozzám!
Gyógyíts meg engem,
mert vétkeztem ellened!
6Ellenségeim rosszat mondanak rólam:
Mikor hal már meg,
mikor vész ki a neve?
7Aki eljön meglátogatni,
hiábavalóságot beszél,
szívében összegyűjt minden rosszat,
azután kimegy az utcára, és kibeszéli.
8Mindazok, akik gyűlölnek,
egymás közt sugdolóznak,
és rosszat gondolnak rólam:
9Gyógyíthatatlan betegség támadta meg,
nem kel föl többé onnan, ahol fekszik!
10Még a legjobb barátom is,
akiben megbíztam,
aki velem együtt evett,
az is ellenem támadt.
11De te, Uram, légy kegyelmes,
segíts fel engem,
hadd fizessek meg nekik!
12Abból tudom meg, hogy kedvelsz,
ha nem ujjonghat rajtam ellenségem,
13engem pedig megtartasz,
mert feddhetetlen vagyok,
és színed elé állítasz örökre.
14Áldott az Úr, Izráel Istene
öröktől fogva mindörökké.
Ámen, ámen.
Jelenleg kiválasztva:
Zsoltárok 41: RÚF
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Hungarian Protestant New Translation Revised © Hungarian Bible Society, 2014