Adjatok hálát az ÚRnak,
hívjátok segítségül nevét,
hirdessétek tetteit a népek közt!
Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki,
emlegessétek minden csodáját!
Dicsőítsétek szent nevét,
szívből örüljenek,
akik keresik az URat!
Folyamodjatok az ÚRhoz, az ő hatalmához,
keressétek orcáját szüntelen!
Emlékezzetek csodatetteire,
amelyeket véghezvitt,
csodáira és döntéseire,
ti, Ábrahám utódai, kik szolgái vagytok,
Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott!
Ő, az ÚR a mi Istenünk,
az egész földnek szólnak döntései.
Örökké emlékezik szövetségére,
ezer nemzedéken át is az adott szavára,
amelyet Ábrahámmal kötött,
ahogy Izsáknak megesküdött.
Jákób elé tárta, elrendelte,
Izráelnek örök szövetségül:
Neked adom – mondta –
Kánaán földjét kiosztott örökségül!
Akkor még alig néhányan voltak,
kevesen éltek ott mint jövevények.
Nemzettől nemzetig vándoroltak,
egyik országból a másik néphez.
De senkinek sem engedte elnyomni őket,
sőt királyokat is megintett miattuk:
Ne nyúljatok fölkentjeimhez,
prófétáimat se bántsátok!
Azután éhínséget idézett elő a földön,
eltörte a kenyér botját mindenütt.
De elküldött előttük egy embert,
a rabszolgának eladott Józsefet.
Lábát bilincsbe szorították,
őt magát vasra verték,
míg jóslata be nem teljesedett,
és az ÚR szava igazolta őt.
Üzent érte a király,
és szabadon engedte,
a népek uralkodója kiengedte őt.
Úrrá tette palotájában,
egész vagyonának kormányzójává,
hogy a vezetőket tetszése szerint oktassa,
a véneket bölcsességre tanítsa.