Példabeszédek 27

27
Ne dicsekedj a holnappal, hanem munkálkodj érte!
1Ne dicsekedj a holnapi nappal,
mert nem tudod, mit hoz az a nap!
2Más dicsérjen téged, ne a te szájad,
az idegen, és ne a te ajkad!
3Súlyos a kő, és nehéz a homok,
de a bolond bosszantása
mindkettőnél nehezebb.
4Kegyetlen indulat a túláradó harag,
de ki állhat meg a féltékenységgel szemben?
5Jobb a nyílt feddés
a titkolt szeretetnél.
6Jó szándékúak a baráttól kapott sebek,
de csalárd a gyűlölködő csókja.
7Az, aki jóllakott,
a lépes mézet is eltapossa,
de az éhes embernek
még a keserű is édes.
8Mint a madár, amely elhagyja fészkét,
olyan az az ember, aki elhagyja lakóhelyét.
9Az olaj és a jó illat vidámít,
de a jó barát lélekből jövő tanácsa is.
10Barátodat és apád barátját
ne hagyd cserben!
Ne menj testvéred házába,
mikor bajban vagy!
Többet ér a közeli szomszéd
a távoli testvérnél.
11Légy bölcs, fiam, és vidíts fel engem,
hogy megfelelhessek annak, aki gyaláz.
12Ha az okos látja a veszedelmet, elrejtőzik,
az együgyűek pedig belekeverednek, és megjárják.
13Vedd el ruháját,
mert kezességet vállalt másért,
és zálogold meg az idegenért!
14Aki kora reggel nagy hangon áldja felebarátját,
átoknak veszik azt tőle.
15A záporeső idején csepegő háztető
és a zsémbes asszony egyformák:
16aki feltartóztatja, szelet tartóztat fel,
és jobbjával olajat fog meg.
17Vassal formálják a vasat,
és egyik ember formálja a másikat.
18Aki a fügefát gondozza,
az eszi a gyümölcsét,
és aki gondoskodik uráról,
azt megbecsülik.
19Ahogyan a víz tükrözi az arcot,
úgy tükröződik a szívben az ember.
20Amilyen telhetetlen a halál
és az enyészet helye,
éppoly telhetetlen az emberi szem.
21Ami az ezüstnek az olvasztótégely
és az aranynak az olvasztókemence,
az az embernek a jó hírneve.
22Ha apróra töröd is a bolondot
mozsárban, mozsártörővel,
akkor sem megy ki belőle a bolondság.
23Ismerd meg juhaidat egyenként,
törődj gondosan a nyájakkal,
24mert a kincs nem marad meg örökké,
sem az ékszer nemzedékről nemzedékre!
25Amikor behordják a szénát,
és a fű kizöldül újra,
mikor begyűjtik
a hegyekről a takarmányt,
26akkor a bárányokért ruhát,
a kecskékért mezőt vehetsz;
27és lesz elég kecsketejed
eledelre, házad népe eledelére
és szolgálóid megélhetésére.

Jelenleg kiválasztva:

Példabeszédek 27: RÚF

Kiemelés

Megosztás

Másolás

None

Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be

A YouVersion cookie-kat használ a felhasználói élmény személyre szabása érdekében. Weboldalunk használatával elfogadod a cookie-k használatát az Adatvédelmi szabályzatunkban leírtak szerint