Emberfia! Kezdj siratóénekbe Tírusz királyáról, és mondd róla: Ezt mondja az én Uram, az ÚR:
Te voltál a mintakép,
tele bölcsességgel, tökéletes szépség.
Édenben, Isten kertjében voltál,
mindenféle drágakő borított:
rubin, topáz és jáspis,
krizolit, ónix és nefrit,
zafír, karbunkulus és smaragd.
Aranyból készültek foglalataid,
és a rajtad levő vésetek
teremtésed napján elkészültek.
Kiterjesztett szárnyú,
fölkent kerúb voltál.
Isten szent hegyén helyeztelek el,
tüzes kövek közt járkáltál.
Feddhetetlen életű voltál
teremtésed napjától fogva,
míg álnokság nem
találtatott benned.
Bősz kufárkodásod közben
megteltél erőszakkal, és vétkessé lettél.
Azért száműztelek Isten hegyéről,
és elkergettelek, te kiterjesztett szárnyú kerúb,
a tüzes kövek közül.
Szépségedben felfuvalkodtál,
rosszra használtad bölcsességedet
a fényűzés kedvéért.
Ledobtalak hát a földre,
látványossággá tettelek
a királyok számára.
Sok bűnöddel,
álnok kufárkodásoddal
meggyaláztad szentélyeidet.
Azért tüzet gyújtottam benned,
és megemésztett téged,
hamuvá tettelek a földön
mindenki szeme láttára.
Akik csak ismertek a népek között,
szörnyülködnek rajtad.
Rettenetes véged lett,
nem lesz belőled soha semmi!