Jobb a hírnév a drága olajnál,
és a halál napja a születés napjánál.
Jobb olyan házba menni,
ahol gyászolnak,
mint olyanba, ahol mulatnak,
hiszen így lesz vége minden embernek.
Szívlelje meg ezt, aki él!
Többet ér a bánat, mint a nevetés,
ha a szomorú arc mellett
jobbá lesz a szív.
A bölcsek a gyászolók házára gondolnak,
az ostobák pedig a vigadozók házára.
Jobb a bölcsek dorgálását hallgatni,
mint ha az ostobák énekét hallgatja valaki.
Mert olyan az ostoba nevetése,
mint a tövis ropogása a fazék alatt.
Ez is hiábavalóság!
Az elnyomás oktalanná teszi a bölcset,
és az ajándék megrontja a szívet.
Jobb valaminek a befejezése,
mint az elkezdése.
Jobb türelmesnek lenni,
mint kevélynek.
Ne bosszankodj föl lelkedben hirtelen,
mert a bosszankodás
az ostobák szívében tanyázik.
Ne mondd azt, hogy miért voltak jobbak
a hajdani napok a mostaniaknál,
mert nem bölcs dolog, ha ilyet kérdezel!
Jó a bölcsesség az örökség mellett,
hasznos azoknak, akik látják a napot.
Mert oltalom a bölcsesség,
akárcsak a pénz,
de hasznos dolog tudni,
hogy a bölcsesség élteti
azokat, akiknek van.
Figyeld meg Isten alkotásait:
ki tudná kiegyenesíteni,
amit ő görbévé tett?
A jó napokban élj a jóval,
a rossz napokban pedig lásd be,
hogy ezt is, amazt is Isten készítette
azért, hogy az ember ne találja ki,
mi következik.
Sok mindent láttam
hiábavaló életemben:
Van olyan igaz ember,
aki elvész, pedig igaz,
és van olyan bűnös,
aki sokáig él, pedig gonosz.
Ne légy fölöttébb igaz,
és ne bölcselkedj fölöslegesen:
miért pusztulnál bele?!
Ne légy fölöttébb bűnös,
és ne légy bolond:
miért halnál meg idő előtt?!
Jó, ha az egyiket is megragadod,
a másikat sem engeded ki kezedből,
mert az istenfélő ember
minden bajból kikerül.
A bölcsesség nagyobb erőssége a bölcsnek,
mint tíz olyan ember,
aki a várost kormányozza.
Bizony nincs olyan igaz ember a földön,
aki csak jót cselekedne,
és nem vétkezne.
Ne figyelj mindenféle szóbeszédre,
és ne halld meg, ha a szolgád átkoz!
Te magad is sok esetről tudsz,
amikor te átkoztál másokat.
Mindent megpróbáltam a bölcsességért. Már azt gondoltam, hogy bölcs vagyok, pedig távol voltam tőle. Távol van, ami van, és nagyon mélyen: ki tudná megtalálni? Amikor rászántam magam, hogy megismerjem, kifürkésszem és kikutassam bölcsen a végső következtetést, tudva, hogy az oktalanság bűn, és a tévelygés esztelenség, úgy találtam, hogy a halálnál is keserűbb az olyan asszony, aki hasonló a vadászhurokhoz: a szíve háló, kezei pedig bilincsek. Aki kedves Isten előtt, az megmenekül tőle, de a vétkes a foglya lesz. Lásd, erre jöttem rá – mondja a Prédikátor –, mikor egyik gondolatról a másikra haladtam, hogy megtaláljam a végső következtetést, amelyet még most is keresek, mert nem találtam meg: ezer közül egy igazi embert találtam, de asszonyt nem találtam azok között. Lásd, csupán arra jöttem rá, hogy Isten az embereket becsületeseknek teremtette, csakhogy ők mindenféle okoskodásokhoz folyamodtak.