Jaj a gondtalanoknak a Sionon,
az elbizakodottaknak Samária hegyén,
a legkiválóbb nép előkelőinek,
akikhez folyamodik Izráel háza!
Járjátok be Kalnét, és nézzetek szét!
Onnan menjetek a nagy Hamátba,
azután menjetek el a filiszteus Gátba:
Különbek vagytok-e
ezeknél az országoknál,
nagyobb-e a területük a tiétekénél?
Ti azt gondoljátok,
hogy messze van a veszedelem napja,
ezért közel hoztátok
az erőszak uralmát!
Elefántcsont ágyakon heverésznek,
pamlagokon terpeszkednek,
megeszik a nyájból a bárányokat,
és a hizlalóból a borjúkat!
Hárfakísérettel dalolásznak,
és azt hiszik, hogy zenéjük
olyan, mint Dávidé.
Kelyhekből isszák a bort,
és finom olajjal kenik magukat,
de József romlásával nem törődnek.
Ezért majd ők mennek
a foglyok élén fogságba,
és vége lesz a terpeszkedők mulatozásának.
Önmagára esküdött
az én Uram, az ÚR.
Így szól az ÚR, a Seregek Istene:
Utálom Jákób kevélységét,
gyűlölöm palotáit:
prédára vetem a várost mindenestül.
Ha tíz ember marad meg egy házban,
azok is meghalnak.
Ha fölemeli valakinek a holttestét
a nagybátyja vagy a rokona,
hogy kivigye a házból,
akkor odaszól annak,
aki a ház belsejében van:
Van-e még valaki veled?
Az így felel: Nincs!
– és hozzáteszi: Csitt,
ki ne ejtsd az ÚR nevét!
Mert íme, az ÚR parancsára
darabokra zúzzák a nagy házakat,
a kis házakat pedig törmelékké.
Futhatnak-e kősziklán a lovak,
fel lehet-e azt szántani ökrökkel?
Ti pedig méreggé tettétek a törvényt,
és az igazság gyümölcsét ürömmé.
Örültök Lódebárnak,
és azt mondjátok:
A magunk erejével
foglaltuk el Karnajimot!
Én majd egy népet indítok
ellened, Izráel háza
– így szól az ÚR, a Seregek Istene –,
amely sanyargat benneteket
a Hamátba vezető úttól le az Arábá-völgyig.