Zsoltárok 74
74
Az Isten házának pusztulásáról panaszkodván, segítséget kér
1Aszáf tanítása.
Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen? 2Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol! 3Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen! 4Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké. 5Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira. 6Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel. 7Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették. 8Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban. 9Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez? 10Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet? 11Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz! 12Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette. 13Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben. 14Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek. 15Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat. 16Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot. 17Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad. 18Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet. 19Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen! 20Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal. 21A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet. 22Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond! 23Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
Jelenleg kiválasztva:
Zsoltárok 74: HUNK
Kiemelés
Másolás
Összehasonlít
Megosztás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Public Domain
Zsoltárok 74
74
Az Isten házának pusztulásáról panaszkodván, segítséget kér
1Aszáf tanítása.
Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen? 2Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol! 3Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen! 4Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké. 5Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira. 6Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel. 7Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették. 8Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban. 9Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez? 10Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet? 11Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz! 12Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette. 13Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben. 14Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek. 15Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat. 16Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot. 17Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad. 18Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet. 19Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen! 20Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal. 21A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet. 22Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond! 23Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
Public Domain