Akik Jézust letartóztatták, Kajafás főpaphoz vezették el, hová az írástudók és vének is összegyűltek.
Péter távolról követte őt egész a főpap udvaráig, ott bement s leült a szolgák közé, hogy lássa a végét.
A főpapok, valamint az egész nagytanács hamis tanúkat kerestek Jézus ellen, hogy megölhessék,
de bár sok hamis tanú jött, nem találtak megfelelő vallomást. Végre jött két tanú,
akik így szóltak: „Azt mondotta, hatalmam van arra, hogy az Isten templomát leromboljam, és három nap alatt felépítsem.”
Erre a főpap felállt és megkérdezte tőle: „Semmit sem felelsz? Micsoda tanúságot tesznek ezek ellened?”
De Jézus hallgatott. Ám szólt a főpap: „Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk: Te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?”
„Te mondtad – felelte Jézus. Ezen felül még azt is mondom nektek: Mostantól fogva majd a hatalomnak jobbján látjátok ülni az embernek Fiát, és látni fogjátok őt az ég felhőin eljönni.”
Erre a főpap megszaggatta köpenyét és így szólt: „Káromolt! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme most hallottátok a káromlást.
Mi az ítéletetek?” „Halálra méltó” – felelték azok.
Ekkor szembe köpdösték, arcul verték, bottal ütötték
és azt kérdezték: „Prófétáld meg nekünk Krisztus, ki volt, aki megütött?”
Péter ez alatt az udvarban ült. Hozzálépett az egyik rabszolgáló s megszólította: „Te is a galileai Jézussal voltál.”
Ő azonban mindenki előtt letagadta, s azt mondta: „Nem tudom, mit beszélsz.”
Kiment a kapuba, ott meglátta egy másik szolgáló és így szólt az ott levőkhöz: „Ez is a názáreti Jézussal volt.”
Ekkor újra esküvel tagadta: „Nem ismerem azt az embert.”
Kis idő múlva az ott állók hozzáléptek, és ezt mondták Péternek: „Való igaz, hogy te is közülük való vagy. Beszéded is elárul téged.”
Erre átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem ezt az embert.” És azonnal megszólalt a kakas.
Péter pedig ráemlékezett Jézus beszédére, hogy azt mondotta: „Mielőtt a kakas megszólalna, háromszor megtagadsz engem.” Ekkor kiment és keservesen sírt.