Máté 26
26
Jézus harmadszor szól szenvedéseiről
Mk 14,1-2; Lk 22,1-2; Jn 11,47-53
1Amikor Jézus mindezeket a beszédeket befejezte, ezt mondta tanítványainak: 2„Tudjátok, hogy két nap múlva húsvétnak ünnepe lesz, és az Emberfia elárultatik, hogy megfeszítsék.“
3Akkor egybegyűltek a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házában, akit Kajafásnak hívtak. 4És tanácsot tartottak, hogy Jézust csellel elfogják és megölik. 5De ezt mondták: „Ne az ünnepen: nehogy zendülés legyen a nép között.“
Jézus megkenetése Betániában
Mk 14,3-9; Jn 12,1-8
6Amikor Jézus Betániában, a poklos Simon házában volt, 7odament hozzá egy asszony, akinél drága kenetnek alabástrom szelencéje volt, és ezt a fejére öntötte, amint az asztalnál ült.
8Látva ezt tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: „Mire való ez a tékozlás? 9Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron, és odaadhatták volna árát a szegényeknek.“
10Amikor ezt észrevette Jézus, ezt mondta nekik: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jó dolgot cselekedett velem. 11Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek. 12Mert amikor ő ezt a kenetet testemre öntötte, a temetésemre gondolva cselekedte azt. 13Bizony mondom néktek, hogy ahol az egész világon prédikálják majd az evangéliumot, amit ez énvelem cselekedett, azt is hirdetik majd az ő emlékezetére!“
Júdás elárulja Jézust
Mk 14,10-11; Lk 22,3-6
14Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskariótes Júdásnak hívtak, a főpapokhoz ment, 15és ezt mondta: „Mit akartok nekem adni, ha én kezetekbe adom őt?“ Azok pedig harminc ezüstpénzt rendeltek neki. 16És ettől fogva keresete az alkalmat, hogy elárulja őt.
Az utolsó vacsora
Mk 14,12-25; Lk 22,7-23; 1Kor 11,23-25
17A kovásztalan kenyerek első napján odamentek Jézushoz a tanítványok, és ezt mondták: „Hol akarod, hogy elkészítsük neked a húsvéti bárányt?“
18Ő pedig ezt válaszolta: „Menjetek el a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és ezt mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a húsvétot tanítványaimmal.“ 19És úgy cselekedtek a tanítványok, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt.
20Mikor pedig beesteledett, letelepedett a tizenkettővel, 21és amikor ettek, ezt mondta: „Bizony mondom néktek, közületek egy elárul engem.“
22És felettébb megszomorodva kezdték mindannyian kérdezni tőle: „Én vagyok-e az, Uram?“
23Ő pedig így felelt: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. 24Az Emberfia jóllehet elmegy, amint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna meg.“
25Megszólalt Júdás is, aki elárulta őt, és ezt mondta: „Én vagyok az, Mester?“ Ő ezt felelte: „Te mondtad.“
26Mikor pedig ettek, vette Jézus a kenyeret, hálát adott, megtörte és a tanítványoknak adta, és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem!“
27Azután vette a poharat, és hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, 28mert ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára. 29Mondom pedig néktek: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, amikor újat iszom veletek Atyámnak országában.“
Az Olajfák hegyén
Mk 14,26-31; Lk 22,33-34
30És dicséretet énekelve, kimentek az Olajfák hegyére. 31Akkor ezt mondta nekik Jézus: „Mindnyájan ezen az éjszakán megbotránkoztok énbennem. Mert meg van írva:
»Megverem a pásztort,
és elszélednek a nyájnak juhai.«
32De föltámadásom után előttetek megyek majd Galileába.“
33Péter pedig így felelt neki: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is tebenned, én soha meg nem botránkozom.“
34Jézus ezt mondta neki: „Bizony mondom néked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem.“
35Péter ezt mondta neki: „Ha meg is kell veled halnom, akkor sem tagadlak meg téged.“ Hasonlóképpen szóltak a többi tanítványok is.
A Gecsemáné-kertben
Mk 14,32-42; Lk 22,39-46
36Akkor elment Jézus velük egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és ezt mondta a tanítványoknak: „Üljetek le itt, míg elmegyek, és amott imádkozom.“ 37És maga mellé vette Pétert és Zebedeusnak két fiát, kezdett szomorkodni és gyötrődni. 38Ekkor ezt mondta nekik: „Felette igen szomorú az én lelkem mindhalálig! Maradjatok itt, és virrasszatok énvelem.“
39És egy kissé előre menve, arcra borult, és így könyörgött: „Atyám! Ha lehetséges múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.“
40Ekkor odament a tanítványokhoz, és alva találta őket, és ezt mondta Péternek: „Így nem bírtok velem virrasztani egy óráig sem? 41Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtlen.“
42Ismét elment másodszor is, és így könyörgött: „Atyám! Ha el nem múlhat tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.“
43És amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert elnehezedtek szemeik. 44Otthagyva őket ismét elment, és imádkozott harmadszor ugyanazokkal a szavakkal szólva.
45Ekkor odament tanítványaihoz, és ezt mondta nekik: „Aludjatok immár, és nyugodjatok. Íme, elközelgett az óra, és az Emberfia a bűnösök kezére adatik. 46Keljetek fel, menjünk! Íme, közel van, aki elárul engem.“
Jézus elfogatása
Mk 14,43-52; Lk 22,47-53; Jn 18,3-11
47Amikor még beszélt, íme, Júdás, egy a tizenkettő közül, eljött a főpapoktól és a nép véneitől, és vele együtt nagy sokaság fegyverekkel és fustélyokkal. 48Aki pedig őt elárulta, jelt adott nekik: „Akit én majd megcsókolok, ő az, fogjátok el őt.“ 49És mindjárt Jézushoz lépve ezt mondta: „Üdvözlégy, Mester!“ És megcsókolta.
50Jézus pedig ezt mondta neki: „Barátom, miért jöttél?“
Akkor odamentek hozzá, kezeiket Jézusra vetették, és elfogták őt. 51És íme, egy azok közül, akik Jézussal voltak, kinyújtva kezét, szablyáját kirántotta, és a főpap szolgáját megcsapva, levágta annak egyik fülét.
52Akkor ezt mondta neki Jézus: „Tedd helyére szablyádat, mert akik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniük. 53Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém tizenkét sereg angyalnál is többet? 54De miképpen teljesednének be az Írások, hogy így kell lennie?“
55Ugyanekkor ezt mondta Jézus a sokaságnak: „Mint valami latorra úgy jöttetek, fegyverekkel és fustélyokkal, hogy megfogjatok engem? Naponként nálatok ültem, tanítva a templomban, és mégsem fogtatok el engem.“ 56Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor elhagyták őt a tanítványok mind, és elfutottak.
Jézus a nagytanács előtt
Mk 14,53-65; Lk 22,66-71; Jn 18,12-14.19-24
57Azok pedig megfogták Jézust, elvitték Kajafáshoz, a főpaphoz, ahol az írástudók és vének összegyűltek. 58Péter pedig követte őt távolról, egészen a főpap pitvaráig, és bement, leült a szolgákkal, hogy lássa a dolgok végét.
59A főpapok pedig és a vének és az egész tanács hamis bizonyítékot keresett Jézus ellen, hogy megölhessék őt, 60de nem találtak. Noha sok hamis tanú állt elő, mégsem találtak.
Végül pedig előállt két hamis tanú, 61és így szólt: „Ez azt mondta: Lerombolhatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt.“
62És fölkelt a főpap, és ezt mondta neki: „Semmit sem felelsz? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened?“ 63Jézus pedig hallgatott. A főpap ekkor ezt mondta neki: „Az élő Istenre kényszerítlek téged, hogy mondd meg nekünk, hogy te vagy-e a Krisztus, az Istennek Fia?“
64Jézus ezt felelte: „Te mondtad. Sőt mondom nektek: Mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát az Istennek hatalmas jobbján ülni és eljönni az égnek felhőiben.“
65Ekkor a főpap megszaggatta ruháit, és ezt mondta: „Káromlást szólt. Mi szükségünk van még bizonyítékokra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást. 66Mit gondoltok?“ Azok pedig így feleltek: „Méltó a halálra.“
67Akkor szembeköpték, és arcul csapták, néhányan pedig botokkal verték, 68és ezt mondták: „Prófétáld meg nekünk, Krisztus, ki az, aki megütött téged!“
Péter megtagadja Jézust
Mk 14,66-72; Lk 22,54-62; Jn 18,15-18.25-27
69Péter pedig kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálóleány, és ezt mondta: „Te is a galileai Jézussal voltál.“
70Ő pedig mindenkinek a hallatára megtagadta, és ezt mondta: „Nem tudom, mit beszélsz.“
71Amikor pedig kiment a tornácra, meglátta őt egy másik szolgálóleány, és ezt mondta az ott levőknek: „Ez is a názáreti Jézussal volt.“
72És ismét megtagadta, mégpedig esküvel: „Nem is ismerem ezt az embert.“
73Kevés idő múlva pedig az ott álldogálók mentek oda hozzá, és mondták Péternek: „Bizony te is közülük való vagy, hiszen a te beszéded is elárul téged.“
74Ekkor átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem ezt az embert.“
És a kakas azonnal megszólalt. 75És visszaemlékezett Péter Jézus szavára, aki ezt mondta neki: „Mielőtt a kakas megszólal, háromszor megtagadsz engem.“ És kimenve onnan keserves sírásra fakadt.
Jelenleg kiválasztva:
Máté 26: EIV
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
The New Testament: Life, Truth and Light
(Ujszövetseg: elet, igazsag es vilagossag)
Copyright © 2003 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.