A zsoltárok könyve 40:7-17

Ekkor azt mondtam: „Jövök, ahogy a könyvtekercsben írva van rólam! Minden vágyam, hogy akaratod teljesítsem, Istenem, hiszen tanításod a szívemben hordozom. Igazságosságod örömhírét hirdetem a nagy gyülekezetben. Örökkévaló, te tudod, hogy örökké hirdetni fogom, nem hallgatok el! Nem titkoltam el jóságod tetteit. Hangosan hirdettem hűséges szereteted és szabadításod mindenkinek. Nem titkoltam el kegyelmed és hűségedet, mikor szóltam a nagy gyülekezetben! Örökkévaló, ne vond meg tőlem irgalmadat, kegyelmed és igazságod őrizzen szüntelen!” Gonoszok sokasága vett körül, számba se vehetem őket. Utolértek bűneim, hogy felnézni sem merek, több van belőlük, mint hajszál a fejemen. Minden bátorságom elhagyott! Kérlek, Örökkévaló, szabadíts meg! Siess hozzám, segíts, ne késs! Szégyenüljenek meg, zavarodjanak össze, akik életemre törnek! Hátráljanak meg, fussanak el szégyenükben, akik vesztemet kívánják! Némuljanak el szégyenükben, akik gúnyolnak engem! De akik téged keresnek, Uram, örüljenek és vigadjanak! Akik szeretik szabadításodat, hadd mondják újra és újra: „Milyen hatalmas az Örökkévaló!” Én ugyan szegény és erőtlen vagyok, mégis gondomat viseled, Uram! Te vagy Segítőm és Szabadítóm, ó, Istenem, ne késs!