Mikeás próféta könyve 7:4-16

Még a legjobb is olyan közöttük, mint a tüskebokor, még a legkülönb is, mint a töviskerítés. Őrszemeid figyelmeztettek, hogy eljön a büntetés napja. Hát most itt van! Eljött a szégyen és zűrzavar ideje! Ne bízz a szomszédodban, de még a barátodban sem! Ne szólj szabadon még a feleséged előtt se, akit magadhoz ölelsz! Mert a fiú nem tiszteli apját, a leány anyja ellen támad, a meny pedig anyósa ellen. Ellenségeddé lesz még saját családod is! Én mégis az Örökkévalóra nézek, benne reménykedem! Istenemre várok, aki megszabadít! Meghallgat engem Istenem, biztosan tudom! Ne örülj, ellenségem, hogy elestem, mert felkelek! Még ha sötétségben ülök is, az Örökkévaló a világosságom! Mivel vétkeztem az Örökkévaló ellen, haragját kell viselnem, amíg mellém áll a perben, és ítéletet hoz ügyemben. Bizony, kihoz a világosságra, és megszabadít engem! Ellenségem is meglátja ezt, és szégyen borítja el, pedig azzal kérkedett: „Lássuk, hol van most az Örökkévaló? Miért nem segít meg téged a te Istened?” Igen, meglátom majd, hogy eltapossák ellenségemet, mint az utca sarát. Azon a napon újra felépítik falaidat, határod pedig messzire kiterjed. Bár földed pusztává lett, lakóinak bűnei és gonosztettei miatt, abban az időben mégis sokan hozzád jönnek messzi földekről: jönnek Asszíriától Egyiptomig, Egyiptomtól az Eufráteszig, tengertől tengerig, hegyektől hegyekig, mindenhonnan. Uram, pásztorold népedet pálcáddal! Uralkodj nyájadon, örökségeden, amely magányosan él a vadonban és a Kármel hegyén. Hadd legeljenek Básánban és Gileádban, mint a régi időkben! Ezt mondja az Örökkévaló: „Mutatok nektek csodálatos dolgokat, mint azokban az időkben, amikor Egyiptomból kijöttetek!” Látják majd ezt a nemzetek, csodálkoznak és szégyenkeznek, mert minden hatalmuk semminek látszik e csodákhoz képest! Kezüket szájukra teszik, elnémulnak, megsüketülnek