Lukács evangéliuma 18
18
A kitartó imádkozásról
1Jézus példázatot mondott a tanítványainak, amellyel arra tanította őket, hogy kitartóan imádkozzanak, és ne fáradjanak bele#18:1 ne fáradjanak bele Ez a kifejezés még azt is jelenti: „ne hanyagolják el az imádkozást, ne hagyják ki a lehetőségeket, ne csüggedjenek el, ne adják fel”. soha. 2„Volt egyszer egy bíró egy városban, aki Istent nem tisztelte, és nem becsülte az embereket sem. 3Élt abban a városban egy özvegyasszony, aki folyton a bíró nyakára járt, és szüntelen arra kérte: »Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben, és védj meg tőle!« 4A bíró egy ideig nem akart rajta segíteni, de végül ezt gondolta: »Istent nem tisztelem, és nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam az emberek. 5De ez az özvegyasszony már terhemre van, mert folyton a nyakamra jár. Nem bánom, igazságot szolgáltatok neki, és megvédem, hogy ne zaklasson tovább.«”
6Az Úr így folytatta: „Figyeljétek, mit mondott ez az igazságtalan bíró! 7Mit gondoltok, ha még ő is igazságot szolgáltat, akkor Isten mennyivel inkább! Ő bizonyosan megvédi választottait, és igazságot szolgáltat azoknak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá. Nem fogja feleslegesen várakoztatni őket! 8Mondom nektek, bizony hamar igazságot szolgáltat választottainak!
De amikor az Emberfia visszajön, vajon talál-e olyanokat a földön, akik igazán bíznak benne és hűségesen várják?”
Kit fogad el Isten?
9Voltak ott olyan elbizakodottak, akik saját magukat igazságosaknak tartották, a többieket pedig lenézték. Ezeknek mondta Jézus a következő példázatot: 10„Két ember felment a Templomba imádkozni: egy farizeus, meg egy vámszedő. 11A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy én nem vagyok olyan rossz, mint mások. Nem vagyok sem tolvaj, sem csaló, sem házasságtörő. Nem vagyok olyan, mint például ott az a vámszedő. 12Hetente kétszer böjtölök, és minden keresetemből megadom a tizedet.«
13A vámszedő, aki távolabb állt, még a tekintetét se merte az égre emelni. Bűnbánatában a mellét verte, és így imádkozott: »Istenem, könyörülj meg rajtam, nyomorult bűnösön!« 14Mondom nektek, hogy azt a vámszedőt Isten elfogadta, és kérésére megbocsátotta a bűneit. De a farizeust és annak az imádságát elutasította! Miért? Mert aki felemeli magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felemelik!”
Ki léphet be Isten Királyságába?
(Mt 19:13–15; Mk 10:13–16)
15Az emberek még kisgyermekeiket is odavitték Jézushoz, hogy érintse meg őket. Amikor látták ezt a tanítványok, rájuk szóltak, és el akarták őket zavarni. 16De Jézus magához hívta a gyermekeket, és ezt mondta a tanítványainak: „Ne zavarjátok el őket! Engedjétek a gyermekeket hozzám jönni! Hiszen Isten Királysága olyanoké, akik hozzájuk hasonlítanak! 17Igazán mondom nektek: ha valaki nem úgy fogadja Isten Királyságát, mint ahogy a gyermekek, nem is fog bemenni oda!”
A gazdagok nehezen mennek be Isten Királyságába
(Mt 19:16–30; Mk 10:17–31)
18Jézust megkérdezte egy vallási vezető: „Jó Mester, mit tegyek, hogy örök életet kapjak?”
19Jézus így felelt: „Miért nevezel engem jónak? Egyedül csak Isten jó! 20Ismered a Törvény parancsait: »Ne kövess el házasságtörést! Ne gyilkolj! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Tiszteld apádat és anyádat!«”#18:20 Idézet: 2Móz 20:12–16; 5Móz 5:16–20.
21A férfi ezt válaszolta: „Ezeket gyermekkorom óta mind megtartottam.”
22Jézus ekkor így folytatta: „Egy valami még hiányzik belőled: add el minden vagyonodat, és amit érte kapsz, oszd szét a szegények között! Akkor majd a Mennyben lesznek a kincseid! Azután gyere, és kövess engem!” 23A férfi, amikor ezt hallotta, igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt.
24Jézus látta, hogy elszomorodott, és ezt mondta: „Milyen nehezen mennek be a gazdagok Isten Királyságába! 25Könnyebb a tevének egy tű fokán átbújni, mint a gazdag embernek Isten Királyságába bemenni.”
Ki kaphat örök életet?
26Akik ezt hallották, megkérdezték tőle: „Akkor egyáltalán ki kaphat örök életet?”
27Jézus így felelt: „Az embereknek ez lehetetlen, de Istennek lehetséges.”
28Ekkor Péter ezt mondta: „Látod, mi mindenünket hátrahagytuk, és követtünk téged!”
29Jézus így válaszolt: „Igazán mondom nektek: akik elhagyták otthonukat, feleségüket, testvéreiket, szüleiket vagy gyermekeiket Isten Királyságáért, 30azok mindannyian a többszörösét kapják vissza még ebben a világban, a következő korszakban pedig örök életet nyernek.”
Jézus előre jelzi a halálát és feltámadását
(Mt 20:17–19; Mk 10:32–34)
31Azután Jézus félrehívta tizenkét tanítványát, és ezt mondta nekik: „Figyeljetek rám! Most felmegyünk Jeruzsálembe, és ott minden be fog teljesedni, amit a próféták az Emberfiáról megírtak. 32Az Emberfiát kiszolgáltatják a többi nemzeteknek. Kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, 33megverik, s végül megölik, három nappal később azonban fel fog támadni.” 34A tanítványok azonban nem értették, hogy miről beszél, mert az el volt rejtve előlük.
Láss! A hited meggyógyított téged
(Mt 20:29–34; Mk 10:46–52)
35Jézus Jerikó felé közeledett. Az út szélén egy vak koldus ült, és kéregetett. 36Amikor hallotta, hogy sokan mennek el mellette, kérdezősködött, hogy mi történik. 37Mondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.
38Ekkor a vak felkiáltott: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”
39Akik éppen mellette mentek el, rászóltak, hogy maradjon csendben. De ő csak még jobban kiabált: „Dávid Fia! Könyörülj rajtam!”
40Jézus megállt, és szólt, hogy vezessék hozzá a vakot, majd megkérdezte tőle: 41„Mit kívánsz? Mit tegyek veled?”
Ő így válaszolt: „Uram, szeretnék újra látni!”
42Jézus ezt mondta neki: „Láss! A hited megmentett téged.”
43Ő pedig azonnal visszanyerte a látását, dicsőítette Istent, és követte Jézust. Ezt látva, az egész nép dicsérte Istent.
Jelenleg kiválasztva:
Lukács evangéliuma 18: EFO
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Bible League International
Lukács evangéliuma 18
18
A kitartó imádkozásról
1Jézus példázatot mondott a tanítványainak, amellyel arra tanította őket, hogy kitartóan imádkozzanak, és ne fáradjanak bele#18:1 ne fáradjanak bele Ez a kifejezés még azt is jelenti: „ne hanyagolják el az imádkozást, ne hagyják ki a lehetőségeket, ne csüggedjenek el, ne adják fel”. soha. 2„Volt egyszer egy bíró egy városban, aki Istent nem tisztelte, és nem becsülte az embereket sem. 3Élt abban a városban egy özvegyasszony, aki folyton a bíró nyakára járt, és szüntelen arra kérte: »Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben, és védj meg tőle!« 4A bíró egy ideig nem akart rajta segíteni, de végül ezt gondolta: »Istent nem tisztelem, és nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam az emberek. 5De ez az özvegyasszony már terhemre van, mert folyton a nyakamra jár. Nem bánom, igazságot szolgáltatok neki, és megvédem, hogy ne zaklasson tovább.«”
6Az Úr így folytatta: „Figyeljétek, mit mondott ez az igazságtalan bíró! 7Mit gondoltok, ha még ő is igazságot szolgáltat, akkor Isten mennyivel inkább! Ő bizonyosan megvédi választottait, és igazságot szolgáltat azoknak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá. Nem fogja feleslegesen várakoztatni őket! 8Mondom nektek, bizony hamar igazságot szolgáltat választottainak!
De amikor az Emberfia visszajön, vajon talál-e olyanokat a földön, akik igazán bíznak benne és hűségesen várják?”
Kit fogad el Isten?
9Voltak ott olyan elbizakodottak, akik saját magukat igazságosaknak tartották, a többieket pedig lenézték. Ezeknek mondta Jézus a következő példázatot: 10„Két ember felment a Templomba imádkozni: egy farizeus, meg egy vámszedő. 11A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy én nem vagyok olyan rossz, mint mások. Nem vagyok sem tolvaj, sem csaló, sem házasságtörő. Nem vagyok olyan, mint például ott az a vámszedő. 12Hetente kétszer böjtölök, és minden keresetemből megadom a tizedet.«
13A vámszedő, aki távolabb állt, még a tekintetét se merte az égre emelni. Bűnbánatában a mellét verte, és így imádkozott: »Istenem, könyörülj meg rajtam, nyomorult bűnösön!« 14Mondom nektek, hogy azt a vámszedőt Isten elfogadta, és kérésére megbocsátotta a bűneit. De a farizeust és annak az imádságát elutasította! Miért? Mert aki felemeli magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felemelik!”
Ki léphet be Isten Királyságába?
(Mt 19:13–15; Mk 10:13–16)
15Az emberek még kisgyermekeiket is odavitték Jézushoz, hogy érintse meg őket. Amikor látták ezt a tanítványok, rájuk szóltak, és el akarták őket zavarni. 16De Jézus magához hívta a gyermekeket, és ezt mondta a tanítványainak: „Ne zavarjátok el őket! Engedjétek a gyermekeket hozzám jönni! Hiszen Isten Királysága olyanoké, akik hozzájuk hasonlítanak! 17Igazán mondom nektek: ha valaki nem úgy fogadja Isten Királyságát, mint ahogy a gyermekek, nem is fog bemenni oda!”
A gazdagok nehezen mennek be Isten Királyságába
(Mt 19:16–30; Mk 10:17–31)
18Jézust megkérdezte egy vallási vezető: „Jó Mester, mit tegyek, hogy örök életet kapjak?”
19Jézus így felelt: „Miért nevezel engem jónak? Egyedül csak Isten jó! 20Ismered a Törvény parancsait: »Ne kövess el házasságtörést! Ne gyilkolj! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Tiszteld apádat és anyádat!«”#18:20 Idézet: 2Móz 20:12–16; 5Móz 5:16–20.
21A férfi ezt válaszolta: „Ezeket gyermekkorom óta mind megtartottam.”
22Jézus ekkor így folytatta: „Egy valami még hiányzik belőled: add el minden vagyonodat, és amit érte kapsz, oszd szét a szegények között! Akkor majd a Mennyben lesznek a kincseid! Azután gyere, és kövess engem!” 23A férfi, amikor ezt hallotta, igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt.
24Jézus látta, hogy elszomorodott, és ezt mondta: „Milyen nehezen mennek be a gazdagok Isten Királyságába! 25Könnyebb a tevének egy tű fokán átbújni, mint a gazdag embernek Isten Királyságába bemenni.”
Ki kaphat örök életet?
26Akik ezt hallották, megkérdezték tőle: „Akkor egyáltalán ki kaphat örök életet?”
27Jézus így felelt: „Az embereknek ez lehetetlen, de Istennek lehetséges.”
28Ekkor Péter ezt mondta: „Látod, mi mindenünket hátrahagytuk, és követtünk téged!”
29Jézus így válaszolt: „Igazán mondom nektek: akik elhagyták otthonukat, feleségüket, testvéreiket, szüleiket vagy gyermekeiket Isten Királyságáért, 30azok mindannyian a többszörösét kapják vissza még ebben a világban, a következő korszakban pedig örök életet nyernek.”
Jézus előre jelzi a halálát és feltámadását
(Mt 20:17–19; Mk 10:32–34)
31Azután Jézus félrehívta tizenkét tanítványát, és ezt mondta nekik: „Figyeljetek rám! Most felmegyünk Jeruzsálembe, és ott minden be fog teljesedni, amit a próféták az Emberfiáról megírtak. 32Az Emberfiát kiszolgáltatják a többi nemzeteknek. Kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, 33megverik, s végül megölik, három nappal később azonban fel fog támadni.” 34A tanítványok azonban nem értették, hogy miről beszél, mert az el volt rejtve előlük.
Láss! A hited meggyógyított téged
(Mt 20:29–34; Mk 10:46–52)
35Jézus Jerikó felé közeledett. Az út szélén egy vak koldus ült, és kéregetett. 36Amikor hallotta, hogy sokan mennek el mellette, kérdezősködött, hogy mi történik. 37Mondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.
38Ekkor a vak felkiáltott: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”
39Akik éppen mellette mentek el, rászóltak, hogy maradjon csendben. De ő csak még jobban kiabált: „Dávid Fia! Könyörülj rajtam!”
40Jézus megállt, és szólt, hogy vezessék hozzá a vakot, majd megkérdezte tőle: 41„Mit kívánsz? Mit tegyek veled?”
Ő így válaszolt: „Uram, szeretnék újra látni!”
42Jézus ezt mondta neki: „Láss! A hited megmentett téged.”
43Ő pedig azonnal visszanyerte a látását, dicsőítette Istent, és követte Jézust. Ezt látva, az egész nép dicsérte Istent.
Jelenleg kiválasztva:
:
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Bible League International