Ézsaiás próféta könyve 6:1-9

Ézsaiás próféta könyve 6:1-9 EFO

Abban az esztendőben, amikor Uzzijjá király meghalt, láttam az Urat. Trónján ült, fent a magasban, és palástja beborította a templomot. Fölötte szeráfok lebegtek, akiknek hat-hat szárnyuk volt. Kettővel az arcukat takarták el, kettővel a testüket fedték be, kettővel pedig lebegtek. Így kiáltottak egymásnak: „Szent, szent, szent az Örökkévaló, a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész Földet!” Hangjuktól megremegett az ajtó kerete és küszöbe, a templom pedig megtelt füsttel. Akkor én felkiáltottam: „Jaj nekem! Végem van, mert tisztátalan beszédű vagyok, és tisztátalan beszédű nép között lakom, mégis a saját szememmel látom a Királyt, az Örökkévalót, a Seregek Urát!” Ekkor az egyik szeráf hozzám repült. Kezében izzó parazsat hozott, amelyet fogóval vett az oltárról. Megérintette számat a parázzsal, és ezt mondta: „Nézd, amint ez a parázs megérintette ajkadat, vétked eltűnt, és bűnödre bocsánatot nyertél.” Majd az Úr hangját hallottam, aki ezt kérdezte: „Kit küldjek el? Ki lesz a hírvivőnk?” Ezt válaszoltam: „Itt vagyok én! Küldj el engem!” Ő pedig így szólt hozzám: „Menj! Mondd ennek a népnek

Ingyenes olvasótervek és áhítatok a következő témában: Ézsaiás próféta könyve 6:1-9