Hóseás próféta könyve 8:1-11

„Fújd meg a sófárt, őrszem, figyelmeztesd népemet! Ahogy lecsap a sas a zsákmányra, úgy jön a veszedelem az Örökkévaló házára, mert népem megtörte szövetségemet, s tanításomat nem követték! Kiáltanak majd hozzám: »Istenünk, hiszen mi jól ismerünk téged!« De Izráel népe megutálta a jót, hát üldözze őket az ellenség! Királyokat emeltek maguk fölé, de nem általam, vezetőket választottak, de nélkülem. Ezüstjükből, aranyukból bálványokat emeltek, amelyekre pusztulás vár. Gyűlölöm bika-bálványaidat, Samária, haragom fellobbant miattuk! Mikor tisztultok meg végre?! Hiszen ezt a bálványt is izráeli mesterember készítette, nem Isten az! Bizony, ízzé-porrá törnek Samária bika-bálványai! Mivel szelet vetettek, szélvihart aratnak! A búza nem hoz kalászt, nem lesz belőle kenyér! S amit mégis terem, idegenek falják föl! Bizony idegenek falják föl Izráel népét is! Úgy lesz Izráel a nemzetek között, mint egy haszontalan, félredobott cserépedény.” „Efraim követeket küldött Asszíriába, prostituáltakat bérelt szeretőnek, mint a pusztában kóborló vadszamár, amely a maga kívánsága után siet. Bár pénzen szerez magának szeretőket, én mégis összegyűjtöm őket a nemzetek közül! De előbb még viselniük kell a nemzetek királyának terheit.” „Bűnös oltárokat emelt Efraim a bálványoknak, azután még többet épített, hogy még többet vétkezzen.