<div class="version vid84 iso6393hun" data-vid="84" data-iso6393="hun">
 <div class="book bkGEN">
 <div class="chapter ch31" data-usfm="GEN.31">
 <div class="label">31</div><div class="s">J&#225;l&#243;b h&#237;r n&#233;lk&#252;l elhagyja L&#225;b&#225;nt</div><div class="m"> 1&#201;s meghall&#225; a L&#225;b&#225;n fiainak besz&#233;d&#233;t, kik ezt mondj&#225;k vala: Valamije volt aty&#225;nknak, mind elvette J&#225;k&#243;b; &#233;s aty&#225;nk&#233;b&#243;l szerezte mind e gazdags&#225;got. 2&#201;s l&#225;t&#225; J&#225;k&#243;b a L&#225;b&#225;n orcz&#225;j&#225;t, hogy &#237;m&#233; nem olyan &#337; hozz&#225; mint annakel&#337;tte. 3Monda pedig az &#218;r J&#225;k&#243;bnak: T&#233;rj meg #vers 13. aty&#225;id f&#246;ld&#233;re, a te rokons&#225;god k&#246;z&#233;, &#233;s veled l&#233;szek. 4Elk&#252;lde teh&#225;t J&#225;k&#243;b, &#233;s kih&#237;vat&#225; mag&#225;hoz R&#225;khelt &#233;s Le&#225;t a mez&#337;re az &#337; ny&#225;j&#225;hoz. 5&#201;s monda n&#233;kik: L&#225;tom aty&#225;tok orcz&#225;j&#225;t, hogy nem olyan hozz&#225;m, mint ennekel&#337;tte; de az &#233;n aty&#225;m Istene velem volt. 6Ti pedig tudj&#225;tok, hogy teljes er&#337;m szerint szolg&#225;ltam aty&#225;tokat. 7De aty&#225;tok engem megcsalt s t&#237;zszer #vers 41. is megv&#225;ltoztatta b&#233;remet; mindaz&#225;ltal az Isten nem engedte, hogy n&#233;kem k&#225;rt tehessen. 8Mikor azt mondotta: A pettyegetettek legyenek a te b&#233;red, a juhok mind pettyegetetteket ellenek vala. Ha azt mondotta: A cs&#237;kos l&#225;b&#250;ak legyenek a te b&#233;red, a juhok mind cs&#237;kos l&#225;b&#250;akat ellenek vala. 9&#205;gy vette el #vers 16. Isten aty&#225;tok j&#243;sz&#225;g&#225;t &#233;s n&#233;kem adta. 10Mert l&#337;n a juhok fogan&#225;s&#225;nak idejekor, szemeimet felemel&#233;m, &#233;s l&#225;tom vala &#225;lomban, hogy &#237;m&#233; a juhokat h&#225;g&#243; kosok cs&#237;kos l&#225;b&#250;ak, pettyegetettek &#233;s tark&#225;k. 11Akkor monda n&#233;kem az Isten Angyala &#225;lomban: J&#225;k&#243;b. &#201;s felel&#233;k: &#205;mhol vagyok. 12&#201;s &#337; monda: Emeld fel szemeidet &#233;s l&#225;sd, hogy a mely kosok a juhokat h&#225;gj&#225;k, azok mind cs&#237;kos l&#225;b&#250;ak, pettyegetettek &#233;s tark&#225;k. Mert mindazt l&#225;ttam, a mit veled L&#225;b&#225;n cselekeszik vala. 13&#201;n #r&#233;sz28,18. vagyok ama B&#233;thelnek Istene, a hol eml&#233;koszlopot kent&#233;l fel, &#233;s a hol fogad&#225;st tett&#233;l n&#233;kem. Most kelj fel, menj ki e f&#246;ldr&#337;l, &#233;s t&#233;rj vissza sz&#252;l&#337;f&#246;ldedre. 14&#201;s felele R&#225;khel &#233;s Lea, &#233;s mond&#225;nak n&#233;ki: Vajjon vagyon-&#233; m&#233;g n&#233;k&#252;nk valami r&#233;sz&#252;nk &#233;s &#246;r&#246;ks&#233;g&#252;nk a mi aty&#225;nk h&#225;z&#225;ban? 15Avagy nem &#250;gy tartott-&#233; minket mint idegeneket? mid&#337;n minket eladott, &#233;s &#233;rt&#233;k&#252;nket is teljesen megem&#233;sztette. 16Mert mind ez a #vers 9. gazdags&#225;g, melyet Isten vett el a mi aty&#225;nkt&#243;l, mi&#233;nk &#233;s a mi fiaink&#233;. Most az&#233;rt valamit n&#233;ked az Isten mondott, #vers 13. azt cselekedjed. 17Felkele teh&#225;t J&#225;k&#243;b, &#233;s feltev&#233; gyermekeit &#233;s feles&#233;geit a tev&#233;kre; 18&#201;s elviv&#233; minden ny&#225;j&#225;t, &#233;s minden keresm&#233;ny&#233;t, melyet keresett vala; minden j&#243;sz&#225;g&#225;t, melyet szerzett vala M&#233;sopot&#225;mi&#225;ban, hogy elmenjen az &#337; atyj&#225;hoz Izs&#225;khoz Kana&#225;n f&#246;ld&#233;re. 19L&#225;b&#225;n pedig elment vala juhait ny&#237;rni; azonk&#246;zben ellop&#225; R&#225;khel a h&#225;zi b&#225;lv&#225;nyokat, melyek atyj&#225;n&#225;l val&#225;nak. 20J&#225;k&#243;b pedig meglop&#225; a Siriabeli L&#225;b&#225;nnak sz&#237;v&#233;t, mivelhogy nem ad&#225; tudt&#225;ra, hogy sz&#246;kni akar. 21Megsz&#246;k&#233;k teh&#225;t mindenest&#337;l, &#233;s felkelv&#233;n, &#225;ltalm&#233;ne a foly&#243;v&#237;zen, &#233;s Gile&#225;d hegye fel&#233; tarta.</div><div class="s">J&#225;k&#243;b kib&#233;k&#252;l L&#225;b&#225;nnal</div><div class="m"> 22&#201;s mikor harmad napra megmond&#225;k L&#225;b&#225;nnak, hogy J&#225;k&#243;b elsz&#246;k&#246;tt; 23Maga mell&#233; v&#233;v&#233;n az &#337; rokonait, h&#233;t napi j&#225;r&#243; f&#246;ldig &#369;z&#233; &#337;ket; &#233;s el&#233;r&#233; a Gile&#225;d hegy&#233;n. 24Isten pedig megjelen&#233;k a Siriabeli L&#225;b&#225;nnak &#233;jjel &#225;lomban, &#233;s monda n&#233;ki: Vigy&#225;zz magadra, J&#225;k&#243;bnak se #vers 29. j&#243;t, se rosszat ne sz&#243;lj. 25Mikor el&#233;r&#233; L&#225;b&#225;n J&#225;k&#243;bot, s J&#225;k&#243;b a hegyen von&#225; fel s&#225;tor&#225;t; L&#225;b&#225;n is a Gile&#225;d hegy&#233;n von&#225; fel az &#337; rokonaival egybe. 26&#201;s monda L&#225;b&#225;n J&#225;k&#243;bnak: Mit cselekedt&#233;l, hogy #vers 20. megloptad sz&#237;vemet, &#233;s le&#225;nyaimat fegyverrel nyert foglyokk&#233;nt vitted el? 27Mi&#233;rt futott&#225;l el titkon, s lopt&#225;l meg engem? mi&#233;rt nem jelentetted n&#233;kem, hogy elbocs&#225;tottalak volna &#246;r&#246;mmel, &#233;neksz&#243;val, dob- &#233;s heged&#369;sz&#243;val? 28&#201;s nem engedted meg, hogy megcs&#243;koljam fiaimat &#233;s le&#225;nyaimat. Ez egyszer bolondul cselekedt&#233;l. 29Volna er&#337;m hozz&#225;, hogy rosszat tegyek veletek, de a ti aty&#225;tok Istene tegnap &#233;jszaka megsz&#243;l&#237;ta engem, ezt mondv&#225;n: Vigy&#225;zz #vers 24. magadra, J&#225;k&#243;bnak se j&#243;t, se rosszat ne sz&#243;lj. 30Hogyha pedig imm&#225;r el akart&#225;l menni, mivelhogy nagy k&#237;v&#225;ns&#225;ggal k&#237;v&#225;nkozt&#225;l aty&#225;d h&#225;z&#225;hoz: mi&#233;rt loptad el az &#233;n isteneimet? 31Felelv&#233;n pedig J&#225;k&#243;b, monda L&#225;b&#225;nnak: Mert f&#233;ltem, mert gondolom vala, hogy tal&#225;n elveszed a te le&#225;nyaidat &#233;n t&#337;lem er&#337;vel. 32A kin&#233;l pedig megtal&#225;lod a te isteneidet, ne &#233;ljen az. Aty&#225;nkfiai el&#337;tt vizsg&#225;ld meg, mid van n&#225;lam, &#233;s vidd el. Mert nem tudja vala J&#225;k&#243;b, hogy R&#225;khel lopta el azokat. 33Bem&#233;ne teh&#225;t L&#225;b&#225;n J&#225;k&#243;b s&#225;tor&#225;ba, &#233;s Lea s&#225;tor&#225;ba, &#233;s a k&#233;t szolg&#225;l&#243; s&#225;tor&#225;ba, &#233;s nem tal&#225;l&#225; meg; akkor kim&#233;ne Lea s&#225;tor&#225;b&#243;l, &#233;s m&#233;ne a R&#225;khel s&#225;tor&#225;ba. 34R&#225;khel pedig vette vala a h&#225;zi b&#225;lv&#225;nyokat, &#233;s tette vala azokat egy tev&#233;nek a nyerg&#233;be, &#233;s r&#225;jok &#369;le; L&#225;b&#225;n pedig felh&#225;ny&#225; az eg&#233;sz s&#225;tort, &#233;s nem tal&#225;lta vala meg azokat. 35Akkor monda az &#337; atyj&#225;nak: Ne haragudj&#233;k az &#233;n uram, hogy fel nem kelhetek el&#337;tted, mert asszonyok baja van rajtam. Keres&#233; teh&#225;t, de nem tal&#225;l&#225; a h&#225;zi b&#225;lv&#225;nyokat. 36J&#225;k&#243;b pedig haragra gerjede s fedd&#337;d&#233;k L&#225;b&#225;nnal. Megsz&#243;lala J&#225;k&#243;b &#233;s monda L&#225;b&#225;nnak: Mi a v&#233;tkem, &#233;s mi a b&#369;n&#246;m, hogy &#252;ld&#246;z&#337;be vett&#233;l? 37Bezzeg minden holmimat felh&#225;nytad, mit tal&#225;lt&#225;l a magad h&#225;zi holmija k&#246;z&#369;l val&#243;t? add el&#337; itt az &#233;n rokonaim &#233;s a te rokonaid el&#337;tt, hogy tegyenek &#237;t&#233;letet kett&#337;nk k&#246;z&#246;tt. 38Imm&#225;r #vers 41. h&#250;sz esztendeje vagyok n&#225;lad, juhaid &#233;s kecsk&#233;id nem vet&#233;ltek el, &#233;s ny&#225;jad kosait nem ettem meg. 39A mit a vad megszaggatott, nem vittem hozz&#225;d, &#233;n fizettem meg azt; t&#337;lem k&#246;vetelted #2 M&#243;z. 22,12. a nappal lopottat, mint az &#233;jjel lopottat is. 40&#218;gy voltam hogy nappal a h&#337;s&#233;g em&#233;sztett, &#233;jjel pedig a hideg; &#233;s az &#225;lom t&#225;vol maradt szemeimt&#337;l. 41Imm&#225;r h&#250;sz esztendeje hogy h&#225;zadn&#225;l vagyok; tizenn&#233;gy esztendeig szolg&#225;ltalak k&#233;t le&#225;nyod&#233;rt, &#233;s hat esztendeig juhaid&#233;rt; te pedig b&#233;remet t&#237;zszer #vers 7. is megv&#225;ltoztattad. 42Ha az &#233;n aty&#225;m Istene, &#193;brah&#225;m Istene, &#233;s az Izs&#225;k f&#233;lelme velem nem volt volna, bizony most &#252;resen bocs&#225;tan&#225;l el engem, de megtekintette Isten az &#233;n nyomor&#250;s&#225;gomat &#233;s kezeim munk&#225;j&#225;t, &#233;s megfeddett t&#233;ged tegnap &#233;jjel. 43Felele pedig L&#225;b&#225;n &#233;s monda J&#225;k&#243;bnak: A le&#225;nyok &#233;n le&#225;nyaim &#233;s a fiak &#233;n fiaim, &#233;s a ny&#225;j az &#233;n ny&#225;jam, s valamit l&#225;tsz mind az enyim, de mit tehetek ma ezeknek az &#233;n le&#225;nyaimnak, vagy az &#337; magzatjaiknak, a kiket sz&#369;ltek? 44Most teh&#225;t jer, k&#246;ss&#252;nk sz&#246;vets&#233;get, &#233;n meg te, hogy az l&#233;gyen bizonys&#225;gul k&#246;z&#246;ttem &#233;s k&#246;z&#246;tted. 45&#201;s v&#337;n J&#225;k&#243;b egy k&#246;vet, &#233;s felemel&#233; azt eml&#233;koszlopul. 46&#201;s monda #vers 23.54. J&#225;k&#243;b az &#337; atyjafiainak: Szedjetek k&#246;veket! &#201;s gy&#369;jt&#233;nek k&#246;veket, &#233;s csin&#225;l&#225;nak rak&#225;st; &#233;s ev&#233;nek ott a rak&#225;son. 47&#201;s nevez&#233; azt L&#225;b&#225;n Jeg&#225;r-Sahaduth&#225;nak, J&#225;k&#243;b pedig nevez&#233; G&#225;lh&#233;dnek. 48&#201;s mondja vala L&#225;b&#225;n: E rak&#225;s bizonys&#225;g ma, k&#246;z&#246;ttem &#233;s k&#246;z&#246;tted, az&#233;rt nevez&#233;k G&#225;lh&#233;dnek. 49&#201;s Miczp&#225;nak, mivelhogy mond&#225;: Az &#218;r legyen vigy&#225;z&#243; k&#246;z&#246;ttem &#233;s te k&#246;z&#246;tted, a mikor egym&#225;st&#243;l elv&#225;lunk. 50Ha az &#233;n le&#225;nyaimat nyomorgat&#225;ndod, &#233;s ha az &#233;n le&#225;nyaimon kiv&#369;l t&#246;bb feles&#233;get ve&#233;ndesz, senki sincs ugyan vel&#252;nk; de megl&#225;sd: Isten a bizonys&#225;g &#233;n k&#246;z&#246;ttem &#233;s te k&#246;z&#246;tted. 51&#201;s monda L&#225;b&#225;n J&#225;k&#243;bnak: &#205;m&#233; e rak&#225;s k&#337; &#233;s &#237;m&#233; ez eml&#233;koszlop, a melyet raktam &#233;n k&#246;z&#246;ttem &#233;s te k&#246;z&#246;tted, 52Bizonys&#225;g legyen e rak&#225;s k&#337;, &#233;s bizonys&#225;g ez az eml&#233;koszlop, hogy sem &#233;n nem megyek el e rak&#225;s k&#337; mellett te hozz&#225;d, sem te nem j&#246;ssz &#225;t &#233;n hozz&#225;m e rak&#225;s k&#337;, &#233;s ez eml&#233;koszlop mellett gonosz v&#233;gre. 53Az &#193;brah&#225;m Istene, &#233;s a N&#225;khor Istene, &#233;s az &#337; atyjok Istene tegyenek &#237;t&#233;letet k&#246;z&#246;tt&#252;nk: &#201;s megesk&#252;v&#233;k J&#225;k&#243;b az &#337; atyj&#225;nak Izs&#225;knak f&#233;lelm&#233;re. 54Akkor J&#225;k&#243;b &#225;ldozatot &#246;le ott a hegyen, &#233;s vend&#233;gs&#233;gbe h&#237;v&#225; az &#337; rokonait. &#201;s vend&#233;geskedtek vala, s megh&#225;l&#225;nak a hegyen. 55Reggel pedig felkele L&#225;b&#225;n &#233;s megcs&#243;kol&#225; fiait &#233;s le&#225;nyait &#233;s meg&#225;ld&#225; &#337;ket. Azut&#225;n elm&#233;ne L&#225;b&#225;n, &#233;s visszat&#233;re az &#337; hely&#233;re.</div>
 </div>
 </div>
</div>

És meghallá a Lábán fiainak beszédét, kik ezt mondják vala: Valamije volt atyánknak, mind elvette Jákób; és atyánkéból szerezte mind e gazdagságot. És látá Jákób a Lábán orczáját, hogy ímé nem olyan ő hozzá mint annakelőtte. Monda pedig az Úr Jákóbnak: Térj meg atyáid földére, a te rokonságod közé, és veled lészek. Elkülde tehát Jákób, és kihívatá magához Rákhelt és Leát a mezőre az ő nyájához. És monda nékik: Látom atyátok orczáját, hogy nem olyan hozzám, mint ennekelőtte; de az én atyám Istene velem volt. Ti pedig tudjátok, hogy teljes erőm szerint szolgáltam atyátokat. De atyátok engem megcsalt s tízszer is megváltoztatta béremet; mindazáltal az Isten nem engedte, hogy nékem kárt tehessen. Mikor azt mondotta: A pettyegetettek legyenek a te béred, a juhok mind pettyegetetteket ellenek vala. Ha azt mondotta: A csíkos lábúak legyenek a te béred, a juhok mind csíkos lábúakat ellenek vala. Így vette el Isten atyátok jószágát és nékem adta. Mert lőn a juhok foganásának idejekor, szemeimet felemelém, és látom vala álomban, hogy ímé a juhokat hágó kosok csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák. Akkor monda nékem az Isten Angyala álomban: Jákób. És felelék: Ímhol vagyok. És ő monda: Emeld fel szemeidet és lásd, hogy a mely kosok a juhokat hágják, azok mind csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák. Mert mindazt láttam, a mit veled Lábán cselekeszik vala. Én vagyok ama Béthelnek Istene, a hol emlékoszlopot kentél fel, és a hol fogadást tettél nékem. Most kelj fel, menj ki e földről, és térj vissza szülőföldedre. És felele Rákhel és Lea, és mondának néki: Vajjon vagyon-é még nékünk valami részünk és örökségünk a mi atyánk házában? Avagy nem úgy tartott-é minket mint idegeneket? midőn minket eladott, és értékünket is teljesen megemésztette. Mert mind ez a gazdagság, melyet Isten vett el a mi atyánktól, miénk és a mi fiainké. Most azért valamit néked az Isten mondott, azt cselekedjed. Felkele tehát Jákób, és feltevé gyermekeit és feleségeit a tevékre; És elvivé minden nyáját, és minden keresményét, melyet keresett vala; minden jószágát, melyet szerzett vala Mésopotámiában, hogy elmenjen az ő atyjához Izsákhoz Kanaán földére. Lábán pedig elment vala juhait nyírni; azonközben ellopá Rákhel a házi bálványokat, melyek atyjánál valának. Jákób pedig meglopá a Siriabeli Lábánnak szívét, mivelhogy nem adá tudtára, hogy szökni akar. Megszökék tehát mindenestől, és felkelvén, általméne a folyóvízen, és Gileád hegye felé tarta.

És mikor harmad napra megmondák Lábánnak, hogy Jákób elszökött; Maga mellé vévén az ő rokonait, hét napi járó földig űzé őket; és eléré a Gileád hegyén. Isten pedig megjelenék a Siriabeli Lábánnak éjjel álomban, és monda néki: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj. Mikor eléré Lábán Jákóbot, s Jákób a hegyen voná fel sátorát; Lábán is a Gileád hegyén voná fel az ő rokonaival egybe. És monda Lábán Jákóbnak: Mit cselekedtél, hogy megloptad szívemet, és leányaimat fegyverrel nyert foglyokként vitted el? Miért futottál el titkon, s loptál meg engem? miért nem jelentetted nékem, hogy elbocsátottalak volna örömmel, énekszóval, dob- és hegedűszóval? És nem engedted meg, hogy megcsókoljam fiaimat és leányaimat. Ez egyszer bolondul cselekedtél. Volna erőm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek, de a ti atyátok Istene tegnap éjszaka megszólíta engem, ezt mondván: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj. Hogyha pedig immár el akartál menni, mivelhogy nagy kívánsággal kívánkoztál atyád házához: miért loptad el az én isteneimet? Felelvén pedig Jákób, monda Lábánnak: Mert féltem, mert gondolom vala, hogy talán elveszed a te leányaidat én tőlem erővel. A kinél pedig megtalálod a te isteneidet, ne éljen az. Atyánkfiai előtt vizsgáld meg, mid van nálam, és vidd el. Mert nem tudja vala Jákób, hogy Rákhel lopta el azokat. Beméne tehát Lábán Jákób sátorába, és Lea sátorába, és a két szolgáló sátorába, és nem találá meg; akkor kiméne Lea sátorából, és méne a Rákhel sátorába. Rákhel pedig vette vala a házi bálványokat, és tette vala azokat egy tevének a nyergébe, és rájok űle; Lábán pedig felhányá az egész sátort, és nem találta vala meg azokat. Akkor monda az ő atyjának: Ne haragudjék az én uram, hogy fel nem kelhetek előtted, mert asszonyok baja van rajtam. Keresé tehát, de nem találá a házi bálványokat. Jákób pedig haragra gerjede s feddődék Lábánnal. Megszólala Jákób és monda Lábánnak: Mi a vétkem, és mi a bűnöm, hogy üldözőbe vettél? Bezzeg minden holmimat felhánytad, mit találtál a magad házi holmija közűl valót? add elő itt az én rokonaim és a te rokonaid előtt, hogy tegyenek ítéletet kettőnk között. Immár húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg. A mit a vad megszaggatott, nem vittem hozzád, én fizettem meg azt; tőlem követelted a nappal lopottat, mint az éjjel lopottat is. Úgy voltam hogy nappal a hőség emésztett, éjjel pedig a hideg; és az álom távol maradt szemeimtől. Immár húsz esztendeje hogy házadnál vagyok; tizennégy esztendeig szolgáltalak két leányodért, és hat esztendeig juhaidért; te pedig béremet tízszer is megváltoztattad. Ha az én atyám Istene, Ábrahám Istene, és az Izsák félelme velem nem volt volna, bizony most üresen bocsátanál el engem, de megtekintette Isten az én nyomorúságomat és kezeim munkáját, és megfeddett téged tegnap éjjel. Felele pedig Lábán és monda Jákóbnak: A leányok én leányaim és a fiak én fiaim, és a nyáj az én nyájam, s valamit látsz mind az enyim, de mit tehetek ma ezeknek az én leányaimnak, vagy az ő magzatjaiknak, a kiket szűltek? Most tehát jer, kössünk szövetséget, én meg te, hogy az légyen bizonyságul közöttem és közötted. És vőn Jákób egy követ, és felemelé azt emlékoszlopul. És monda Jákób az ő atyjafiainak: Szedjetek köveket! És gyűjtének köveket, és csinálának rakást; és evének ott a rakáson. És nevezé azt Lábán Jegár-Sahaduthának, Jákób pedig nevezé Gálhédnek. És mondja vala Lábán: E rakás bizonyság ma, közöttem és közötted, azért nevezék Gálhédnek. És Miczpának, mivelhogy mondá: Az Úr legyen vigyázó közöttem és te közötted, a mikor egymástól elválunk. Ha az én leányaimat nyomorgatándod, és ha az én leányaimon kivűl több feleséget veéndesz, senki sincs ugyan velünk; de meglásd: Isten a bizonyság én közöttem és te közötted. És monda Lábán Jákóbnak: Ímé e rakás kő és ímé ez emlékoszlop, a melyet raktam én közöttem és te közötted, Bizonyság legyen e rakás kő, és bizonyság ez az emlékoszlop, hogy sem én nem megyek el e rakás kő mellett te hozzád, sem te nem jössz át én hozzám e rakás kő, és ez emlékoszlop mellett gonosz végre. Az Ábrahám Istene, és a Nákhor Istene, és az ő atyjok Istene tegyenek ítéletet közöttünk: És megesküvék Jákób az ő atyjának Izsáknak félelmére. Akkor Jákób áldozatot öle ott a hegyen, és vendégségbe hívá az ő rokonait. És vendégeskedtek vala, s meghálának a hegyen. Reggel pedig felkele Lábán és megcsókolá fiait és leányait és megáldá őket. Azután elméne Lábán, és visszatére az ő helyére.

Hallgasd meg 1 Mózes 31