1
1 Kezdetben már volt az Ige, az Ige Isten felé fordult és Isten volt az Ige.
2 Ő kezdetben az Isten felé fordulva volt.
3 Minden rajta keresztül támadt s egyetlen létező sem lett őnélküle.
4 Benne élet volt és az élet volt az emberek világossága.
5 A világosság fénylik a sötétségben és a sötétség azt fel nem tartóztatta.
6 Támadt egy ember, kit Isten maga mellől küldött el, a neve János.
7 Tanúságtétel végett jött, hogy a világosság mellett tanúskodjék, hogy rajta keresztül mindenki hihessen.
8 Nem ő volt a világosság, csak azért jött, hogy a világosságról tanúságot tegyen.
9 Az igazi világosság, mely minden embert megvilágít, érkezőben volt már a világra.
10 A világban volt és a világ rajta keresztül támadt, de a világ nem ismerte őt fel.
11 A sajátjába jött, de az övéi be nem fogadták.
12 Ám mindazoknak, akik befogadták őt, lehetőséget adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek,
13 azoknak, akik nevében hisznek, az ő nevében, aki nem vérből, sem a hús akaratából, sem a férfi akaratából nem született, hanem Istenből.
14 Az Ige hússá lett, közöttünk vett szállást és mi megláttuk dicsőségét, mely olyan volt, mint az Atya mellől érkező Egyszülöttnek dicsősége: kegyelemmel és igazsággal teli.
15 János tanúságot tett mellette és kiáltása így hangzott: „Ő az, akiről azt mondtam: Utánam jő ugyan, mégis előttem lett: mert előbb volt nálamnál.”
16 Mert mi mindannyian abból kaptunk, akivel ő volt tele, kegyelmet kegyelem fejében.
17 Mert a törvényt Mózesen át adták, de a kegyelem és az igazság a Krisztus Jézuson át támadt.
18 Senki sohasem látta Istent, az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, ő jelentette Őt ki.
19 Így hangzott János tanúságtétele, amikor Jeruzsálemből a zsidók papokat és lévitákat küldtek hozzá, hogy megkérdezzék tőle: „Ki vagy te?”
20 Megvallotta, nem tagadta el, megvallotta: „Nem én vagyok a Krisztus.”
21 Megkérdezték: „Mi vagy hát? Te vagy Illés?” Azt felelte: „Nem vagyok.” „A próféta vagy te?” – Felelte: „Nem.”
22 „Ki vagy? – kérdezték tőle – hadd felelhessünk azoknak, akik elküldöttek minket. Mit mondasz magadról?”
23 „Pusztában kiáltozónak szava vagyok én – felelte. Tegyétek egyenessé az Úrnak útját, mint Ézsaiás, a próféta megmondta.”
24 A küldöttek a farizeusok közül valók voltak.
25 Aztán megkérdezték: „Miért merítesz be, ha sem a Krisztus nem vagy, sem Illés, sem a próféta?”
26 János így felelt: „Én vízbe merítek, köztetek áll azonban valaki, akit nem ismertek,
27 aki utánam jő, kinek még a saruja szíját megoldani sem vagyok én méltó.”
28 Ezek történtek a Jordánon túl, Betániában, ahol János a bemerítést végezte.
29 Következő napon látja János, hogy Jézus hozzámegy és így szól: „Íme az Istennek Báránya, ki elveszi a világnak vétkeit.
30 Ő az, akiről azt mondtam: Utánam jő egy férfi, ki már előttem is megvolt, mert előbb volt nálam.
31 Én ugyan nem ismertem őt, de hogy nyilvánosan ismert legyen Izráel előtt, azért jöttem én a vízbe merítéssel.”
32 János aztán tanúságot tett: „A szemem előtt szállott le a Szellem az égből, mint egy galamb és őrajta megült.
33 Én ugyan nem ismertem őt, de aki elküldött, hogy vízbe merítsek, az szólt nekem: Akire látod, hogy a Szellem leszáll, és rajta marad, az az, aki Szellembe fog meríteni.
34 Én szemtanúja voltam annak, hogy ő az Istennek Fia.”
35 A következő napon János megint ott állott s a tanítványai közül még kettő.
36 Mikor ránézett az arra járkáló Jézusra, így szólt: „Íme az Istennek Báránya.”
37 Meghallotta két tanítványa, hogy ezt mondta és utána mentek Jézusnak.
38 Jézus hátrafordult és mikor meglátta, hogy követik, megszólította őket: „Mit kerestek?” Azok így feleltek: „Rabbi (aminek fordítása: tanító), hol szálltál meg?”
39 „Jöjjetek és lássátok meg!” – felelte nekik. Elmentek hát és meglátták, hol van szálláson és azon a napon nála maradtak.
40 Mintegy tíz óra volt. A közül a két tanítvány közül, akik Jánostól a közlést hallották, és Jézust követték, az egyik András volt, Simon Péter testvére.
41 Ő először saját testvérével, Simonnal találkozott és ezt mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást” (minek fordítása: Krisztus, azaz Felkent).
42 Elvezette őt Jézushoz. Jézus ránézett és megjegyezte: „Te vagy János fia, Simon, téged Kéfásznak fognak nevezni” (minek fordítása Petrosz, azaz Kő).
43 A következő napon Galileába akart elutazni s találkozott Fülöppel. – „Kövess engem” – mondta Jézus neki.
44 Fülöp Betsaidából, András és Péter városából való volt.
45 Fülöp találkozott Nátánáéllel és ezt mondta neki: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes a törvényben és a próféták szólottak, József fiát, Jézust, a Názáretit.”
46 Nátánáél megkérdezte tőle: „Názáretből támadhat-e valami jó?” „Jöjj és lásd meg!” – felelte neki Fülöp.
47 Jézus látta Nátánáélt amint hozzáment és ezt mondta róla: „Lám, egy igazán izraelita: kiben nincsen csalárdság.”
48 „Honnan ismersz engem” – kérdezte tőle Nátánáél. Jézus azt felelte neki: „Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak, ahogy a fügefa alatt voltál.”
49 – „Rabbi! – felelte neki Nátánáél – Te az Isten Fia vagy, az Izráel királya.”
50 Jézus ezt válaszolta neki: „Mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél.”
51 Aztán így szólt hozzá: „Bizony, bizony azt mondom nektek: Megnyitva fogjátok látni az eget s látni fogjátok Isten angyalait, amint föl s alá szállanak az embernek Fiára.”
Loading reference in secondary version...