Lukács 2
2
Jézus születése
1Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár parancsolatot adott ki, hogy írják össze az egész földet. 2Ez az összeírás először akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. 3Mindenki elment tehát a maga városába, hogy összeírják.
4József is elment Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelynek neve Betlehem, mivel Dávid házából és nemzetségéből való volt, 5hogy összeírják Máriával, aki jegyese volt, és aki várandós volt. 6És történt, amikor ott voltak, eljött szülésének ideje. 7És megszülte elsőszülött fiát, és bepólyálta, és jászolba fektette, mert nem volt helyük a vendégfogadóban.
8Pásztorok voltak azon a vidéken, akik kinn a mezőn tanyáztak, és éjszaka is őrködtek nyájuk mellett. 9És íme, az Úr angyala hozzájuk jött, és az Úr dicsősége körülvette őket, és nagy félelem vett erőt rajtuk. 10Az angyal pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek! Íme, nagy örömöt hirdetek nektek, amely az egész népnek öröme lesz. 11Mert Megtartó született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. 12Ez pedig nektek a jel: egy kisgyermeket találtok bepólyálva feküdni a jászolban.“
13És hirtelen az angyallal mennyei seregek sokasága jelent meg, akik Istent dicsérték, és ezt mondták:
14„Dicsőség a magasságban Istennek,
és a földön békesség,
és az emberekhez jóakarat!“
15És történt, hogy amikor elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok ezt mondták egymásnak: „Menjünk el egészen Betlehemig, és lássuk meg, ami történt, amit az Úr tudtul adott nekünk.“
16Elmentek azért nagy sietséggel, és megtalálták Máriát és Józsefet és a kisgyermeket, aki a jászolban feküdt. 17Ezt látva elbeszélték azt, amit a gyermekről hallottak. 18Mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak. 19Mária pedig megőrizte, és szívében forgatta a hallottakat. 20A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítették és dicsérték Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogy az megmondatott nekik.
Jézus bemutatása a templomban. Simeon és Anna
21Amikor a nyolc nap elmúlt, hogy a kisgyermeket körülmetéljék, Jézusnak nevezték, ahogy az angyal nevezte mielőtt még anyja méhében megfogant.
22Amikor Mózes törvénye szerint leteltek Mária tisztulásának napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak. 23Ahogyan meg van írva az Úr törvényében, hogy minden elsőszülött fiú az Úrnak legyen szentelve, 24és hogy áldozatot mutassanak be az Úr törvénye szerint: „Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.“
25És íme, volt Jeruzsálemben egy ember, akinek a neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő volt, és várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. 26Azt a kinyilatkoztatást kapta a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát. 27A Lélek indításából a templomba ment, és amikor a gyermek Jézust szülei bevitték, hogy érte a törvény előírása szerint cselekedjenek, 28karjába vette, és áldotta Istent, és ezt mondta:
29„Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat
beszéded szerint békességben,
30mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
31amelyet készítettél minden nép szeme láttára,
32világosságul a pogányok megvilágosítására,
és a te népednek, Izraelnek dicsőségére.“
33József pedig és az ő anyja csodálkozott azokon, amiket őfelőle mondott. 34És Simeon megáldotta őket, és ezt mondta Máriának, az ő anyjának: „Íme, ő sokak elbukására és felemelésére rendeltetett Izraelben, és jel lesz, amelynek sokan ellene mondanak, 35még a te lelkedet is éles tőr járja majd át, hogy sok szív gondolata nyilvánvalóvá legyen.“
36Volt egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser nemzetségéből. Nagyon előrehaladott korú volt, hajadon kora után csak hét esztendeig élt férjével. 37Már nyolcvannégy esztendeje özvegy volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. 38Ugyanabban az órában odalépett, hálát adott az Úrnak, és beszélt róla mindenkinek, akik Jeruzsálemben a megváltást várták.
39Amikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, városukba, Názáretbe. 40A kisgyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, megtelt bölcsességgel és az Isten kegyelme volt rajta.
41Szülei évenként felmentek Jeruzsálembe húsvét ünnepére. 42Amikor tizenkét esztendős lett, szintén fölmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. 43Miután elteltek az ünnepnapok, hazaindultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt, de sem József, sem az anyja nem vette észre. 44Azt gondolták, hogy az útitársaik között van. Egynapi járóföldet mentek, és akkor kezdték keresni a rokonok és ismerősök között. 45Amikor nem találták, visszamentek Jeruzsálembe, hogy megkeressék. 46És történt, hogy harmadnapra találták meg a templomban, a tanítómesterek között ülve, amint hallgatta és kérdezgette őket. 47Mindnyájan, akik őt hallgatták, elcsodálkoztak értelmén és feleletein. 48Amikor szülei meglátták, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki: „Fiam, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.“
49Ő pedig ezt mondta nekik: „Miért kerestetek engem? Vagy nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom?“ 50De ők nem értették, amit mondott nekik.
51Jézus ezután elment velük Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja szívében megőrizte mindezeket. 52Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben és az Isten és emberek előtti kedvességben.
Currently Selected:
Lukács 2: EIV
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
The New Testament: Life, Truth and Light
(Ujszövetseg: elet, igazsag es vilagossag)
Copyright © 2003 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.
Lukács 2
2
Jézus születése
1Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár parancsolatot adott ki, hogy írják össze az egész földet. 2Ez az összeírás először akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. 3Mindenki elment tehát a maga városába, hogy összeírják.
4József is elment Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelynek neve Betlehem, mivel Dávid házából és nemzetségéből való volt, 5hogy összeírják Máriával, aki jegyese volt, és aki várandós volt. 6És történt, amikor ott voltak, eljött szülésének ideje. 7És megszülte elsőszülött fiát, és bepólyálta, és jászolba fektette, mert nem volt helyük a vendégfogadóban.
8Pásztorok voltak azon a vidéken, akik kinn a mezőn tanyáztak, és éjszaka is őrködtek nyájuk mellett. 9És íme, az Úr angyala hozzájuk jött, és az Úr dicsősége körülvette őket, és nagy félelem vett erőt rajtuk. 10Az angyal pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek! Íme, nagy örömöt hirdetek nektek, amely az egész népnek öröme lesz. 11Mert Megtartó született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. 12Ez pedig nektek a jel: egy kisgyermeket találtok bepólyálva feküdni a jászolban.“
13És hirtelen az angyallal mennyei seregek sokasága jelent meg, akik Istent dicsérték, és ezt mondták:
14„Dicsőség a magasságban Istennek,
és a földön békesség,
és az emberekhez jóakarat!“
15És történt, hogy amikor elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok ezt mondták egymásnak: „Menjünk el egészen Betlehemig, és lássuk meg, ami történt, amit az Úr tudtul adott nekünk.“
16Elmentek azért nagy sietséggel, és megtalálták Máriát és Józsefet és a kisgyermeket, aki a jászolban feküdt. 17Ezt látva elbeszélték azt, amit a gyermekről hallottak. 18Mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak. 19Mária pedig megőrizte, és szívében forgatta a hallottakat. 20A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítették és dicsérték Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogy az megmondatott nekik.
Jézus bemutatása a templomban. Simeon és Anna
21Amikor a nyolc nap elmúlt, hogy a kisgyermeket körülmetéljék, Jézusnak nevezték, ahogy az angyal nevezte mielőtt még anyja méhében megfogant.
22Amikor Mózes törvénye szerint leteltek Mária tisztulásának napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak. 23Ahogyan meg van írva az Úr törvényében, hogy minden elsőszülött fiú az Úrnak legyen szentelve, 24és hogy áldozatot mutassanak be az Úr törvénye szerint: „Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.“
25És íme, volt Jeruzsálemben egy ember, akinek a neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő volt, és várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. 26Azt a kinyilatkoztatást kapta a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát. 27A Lélek indításából a templomba ment, és amikor a gyermek Jézust szülei bevitték, hogy érte a törvény előírása szerint cselekedjenek, 28karjába vette, és áldotta Istent, és ezt mondta:
29„Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat
beszéded szerint békességben,
30mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
31amelyet készítettél minden nép szeme láttára,
32világosságul a pogányok megvilágosítására,
és a te népednek, Izraelnek dicsőségére.“
33József pedig és az ő anyja csodálkozott azokon, amiket őfelőle mondott. 34És Simeon megáldotta őket, és ezt mondta Máriának, az ő anyjának: „Íme, ő sokak elbukására és felemelésére rendeltetett Izraelben, és jel lesz, amelynek sokan ellene mondanak, 35még a te lelkedet is éles tőr járja majd át, hogy sok szív gondolata nyilvánvalóvá legyen.“
36Volt egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser nemzetségéből. Nagyon előrehaladott korú volt, hajadon kora után csak hét esztendeig élt férjével. 37Már nyolcvannégy esztendeje özvegy volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. 38Ugyanabban az órában odalépett, hálát adott az Úrnak, és beszélt róla mindenkinek, akik Jeruzsálemben a megváltást várták.
39Amikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, városukba, Názáretbe. 40A kisgyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, megtelt bölcsességgel és az Isten kegyelme volt rajta.
41Szülei évenként felmentek Jeruzsálembe húsvét ünnepére. 42Amikor tizenkét esztendős lett, szintén fölmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. 43Miután elteltek az ünnepnapok, hazaindultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt, de sem József, sem az anyja nem vette észre. 44Azt gondolták, hogy az útitársaik között van. Egynapi járóföldet mentek, és akkor kezdték keresni a rokonok és ismerősök között. 45Amikor nem találták, visszamentek Jeruzsálembe, hogy megkeressék. 46És történt, hogy harmadnapra találták meg a templomban, a tanítómesterek között ülve, amint hallgatta és kérdezgette őket. 47Mindnyájan, akik őt hallgatták, elcsodálkoztak értelmén és feleletein. 48Amikor szülei meglátták, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki: „Fiam, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.“
49Ő pedig ezt mondta nekik: „Miért kerestetek engem? Vagy nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom?“ 50De ők nem értették, amit mondott nekik.
51Jézus ezután elment velük Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja szívében megőrizte mindezeket. 52Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben és az Isten és emberek előtti kedvességben.
Currently Selected:
:
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
The New Testament: Life, Truth and Light
(Ujszövetseg: elet, igazsag es vilagossag)
Copyright © 2003 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.