APOSTOLOK CSELEKEDETEI 12
12
1 Az idĆ tĂĄjt kezdett HerĂłdes kirĂĄly az eklĂ©zsiĂĄbĂłl egyeseket gonosz bĂĄntalmakkal illetni.
2 Karddal ölette meg Jakabot, Jånos testvérét.
3 Mikor lĂĄtta, hogy a zsidĂłknak tetszik a dolog, folytatta azzal, hogy PĂ©tert is elfogatta. Ăppen a kovĂĄsztalan kenyerek ideje volt.
4 LetartĂłztatta, tömlöcre vetette, s nĂ©gy nĂ©gyes katonai ĆrsĂ©gnek adta Ćt ĂĄt, hogy ĆrizzĂ©k. Az volt a szĂĄndĂ©ka, hogy a pĂĄszka-ĂŒnnep utĂĄn elĆvezetteti a nĂ©pnek.
5 MĂg PĂ©tert a tömlöcben ĆriztĂ©k, az eklĂ©zsia kitartĂłan imĂĄdkozott Ă©rte az Istenhez.
6 Azon az Ă©jszakĂĄn, amelyet követĆleg HerĂłdes elĆvezettetni kĂ©szĂŒlt Ćt, PĂ©ter kĂ©t katona között aludt, kĂ©t lĂĄnccal megkötözve s az ajtĂł elĆtt Ćrök ĆriztĂ©k a tömlöcöt.
7 Egyszerre azonban az Ărnak egy angyala ĂĄllott mellĂ©. FĂ©ny vilĂĄgĂtotta meg a helyisĂ©get. Az angyal megtaszĂtotta PĂ©ter oldalĂĄt, felkeltette Ă©s Ăgy szĂłlt: âSiess, kelj fel!â Erre lehullottak kezĂ©rĆl a lĂĄncok.
8 âKösd fel övedet Ă©s kösd fel sarudat is!â â mondta neki az angyal. Megtette. âVesd magad körĂ© köpenyedet Ă©s kövess engem!â â szĂłlt hozzĂĄ az angyal,
9 majd kiment Ă©s PĂ©ter követte Ćt. De nem tudta, hogy valĂł-e az, ami az angyalon keresztĂŒl törtĂ©nt vele. Ăgy vĂ©lte, hogy lĂĄtomĂĄst lĂĄt.
10 MiutĂĄn ĂĄltalmentek az elsĆ Ă©s mĂĄsodik ĆrsĂ©gen, eljutottak a vaskapuhoz, mely a vĂĄrosba vitt. Az magĂĄtĂłl megnyĂlt elĆttĂŒk, Ă©s amikor kijutottak Ă©s egy utcasarkot mentek elĆre, az angyal tĂŒstĂ©nt elmaradt mellĆle.
11 Ahogy PĂ©ter magĂĄra maradt, Ăgy szĂłlott: âMost lĂĄtom mĂĄr igazĂĄn, hogy az Ăr csakugyan elkĂŒldötte angyalĂĄt Ă©s Ć ragadott ki engem HerĂłdes kezĂ©bĆl Ă©s a zsidĂłk nĂ©pĂ©nek minden vĂĄrakozĂĄsa elĆl.â
12 Ahogy ezt felismerte, Måriånak, a Mårk melléknévvel nevezett Jånos anyjånak håzåhoz ment, ahol elég sokan voltak egybegyƱlve és imådkoztak.
13 Miutån a kapuajtón kopogtatott, odament egy Ródé nevƱ fiatal rabszolgåló, hogy hallgatózzék.
14 Mikor rĂĄismert PĂ©ter hangjĂĄra, az örömtĆl nem nyitotta ki a kaput, hanem befutott Ă©s hĂrĂŒl adta, hogy PĂ©ter ĂĄll a kapu elĆtt.
15 Ăm azok Ăgy szĂłltak hozzĂĄ: âElment az eszed!â De mikor az erĆsködött, hogy Ășgy van, Ăgy szĂłltak: âAz angyala van ott!â
16 PĂ©ter azonban kitartĂłan kopogott. Mikor azutĂĄn kinyitottak Ă©s lĂĄttĂĄk, hogy Ć az, magukon kĂvĂŒl voltak.
17 PĂ©ter hallgatĂĄst intett nekik kezĂ©vel Ă©s elbeszĂ©lte, hogy az Ăr hogyan vezette ki a tömlöcbĆl. Majd Ăgy szĂłlott: âAdjĂĄtok hĂrĂŒl ezeket Jakabnak Ă©s a testvĂ©reknek!â Ezzel eltĂĄvozott Ă©s mĂĄs helyre utazott.
18 Mikor kinappalodott, nem kis kavarodås keletkezett a katonåk közt amiatt, hogy håt mi is lett Péterrel.
19 HerĂłdes kerestette Ćt, Ă©s amikor nem talĂĄlta, kihallgatta az Ćröket, majd megparancsolta, hogy vezessĂ©k el Ćket. AzutĂĄn JĂșdeĂĄbĂłl CĂ©zĂĄreĂĄba ment le s ott idĆzött.
20 Heves harag töltötte el a tĂrusziak Ă©s szidoniak irĂĄnt. Azok pedig egy indulattal megjelentek nĂĄla s miutĂĄn megnyertĂ©k maguknak Blasztust, a kirĂĄlyi hĂĄlĂłszoba felĂŒgyelĆjĂ©t, bĂ©kĂ©t kĂ©rtek. Az Ć orszĂĄguk a kirĂĄlyĂ©bĂłl kapta Ă©lelmĂ©t.
21 Egy rendelt napon HerĂłdes kirĂĄlyi ruhĂĄba öltözve az ĂtĂ©lĆszĂ©kre ĂŒlt Ă©s nyilvĂĄnos beszĂ©det mondott hozzĂĄjuk.
22 A nĂ©p erre rĂĄkiĂĄltotta: âIsten szava ez, nem emberĂ©!â
23 De az Ărnak angyala azonnal megverte Ćt azĂ©rt, hogy nem Istennek adta a dicsĆsĂ©get, Ășgyhogy miutĂĄn a fĂ©rgek rĂĄgtĂĄk meg, kilehelte lelkĂ©t.
24 Istennek igéje pedig növekedett és sokasodott.
25 BarnabĂĄs Ă©s Saul, miutĂĄn szolgĂĄlatukat elvĂ©geztĂ©k, visszatĂ©rtek JeruzsĂĄlembĆl Ă©s kĂsĂ©rĆjĂŒkĂŒl fogadtĂĄk JĂĄnost, akinek mellĂ©kneve MĂĄrk.
