Mandehana mankany amin'ny votoaty

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 12

12
1 Az idƑ tĂĄjt kezdett HerĂłdes kirĂĄly az eklĂ©zsiĂĄbĂłl egyeseket gonosz bĂĄntalmakkal illetni.
2 Karddal ölette meg Jakabot, Jånos testvérét.
3 Mikor lĂĄtta, hogy a zsidĂłknak tetszik a dolog, folytatta azzal, hogy PĂ©tert is elfogatta. Éppen a kovĂĄsztalan kenyerek ideje volt.
4 LetartĂłztatta, tömlöcre vetette, s nĂ©gy nĂ©gyes katonai ƑrsĂ©gnek adta Ƒt ĂĄt, hogy ƑrizzĂ©k. Az volt a szĂĄndĂ©ka, hogy a pĂĄszka-ĂŒnnep utĂĄn elƑvezetteti a nĂ©pnek.
5 MĂ­g PĂ©tert a tömlöcben ƑriztĂ©k, az eklĂ©zsia kitartĂłan imĂĄdkozott Ă©rte az Istenhez.
6 Azon az Ă©jszakĂĄn, amelyet követƑleg HerĂłdes elƑvezettetni kĂ©szĂŒlt Ƒt, PĂ©ter kĂ©t katona között aludt, kĂ©t lĂĄnccal megkötözve s az ajtĂł elƑtt Ƒrök ƑriztĂ©k a tömlöcöt.
7 Egyszerre azonban az Úrnak egy angyala ĂĄllott mellĂ©. FĂ©ny vilĂĄgĂ­totta meg a helyisĂ©get. Az angyal megtaszĂ­totta PĂ©ter oldalĂĄt, felkeltette Ă©s Ă­gy szĂłlt: „Siess, kelj fel!” Erre lehullottak kezĂ©rƑl a lĂĄncok.
8 „Kösd fel övedet Ă©s kösd fel sarudat is!” – mondta neki az angyal. Megtette. „Vesd magad körĂ© köpenyedet Ă©s kövess engem!” – szĂłlt hozzĂĄ az angyal,
9 majd kiment Ă©s PĂ©ter követte Ƒt. De nem tudta, hogy valĂł-e az, ami az angyalon keresztĂŒl törtĂ©nt vele. Úgy vĂ©lte, hogy lĂĄtomĂĄst lĂĄt.
10 MiutĂĄn ĂĄltalmentek az elsƑ Ă©s mĂĄsodik ƑrsĂ©gen, eljutottak a vaskapuhoz, mely a vĂĄrosba vitt. Az magĂĄtĂłl megnyĂ­lt elƑttĂŒk, Ă©s amikor kijutottak Ă©s egy utcasarkot mentek elƑre, az angyal tĂŒstĂ©nt elmaradt mellƑle.
11 Ahogy PĂ©ter magĂĄra maradt, Ă­gy szĂłlott: „Most lĂĄtom mĂĄr igazĂĄn, hogy az Úr csakugyan elkĂŒldötte angyalĂĄt Ă©s Ƒ ragadott ki engem HerĂłdes kezĂ©bƑl Ă©s a zsidĂłk nĂ©pĂ©nek minden vĂĄrakozĂĄsa elƑl.”
12 Ahogy ezt felismerte, Måriånak, a Mårk melléknévvel nevezett Jånos anyjånak håzåhoz ment, ahol elég sokan voltak egybegyƱlve és imådkoztak.
13 Miutån a kapuajtón kopogtatott, odament egy Ródé nevƱ fiatal rabszolgåló, hogy hallgatózzék.
14 Mikor rĂĄismert PĂ©ter hangjĂĄra, az örömtƑl nem nyitotta ki a kaput, hanem befutott Ă©s hĂ­rĂŒl adta, hogy PĂ©ter ĂĄll a kapu elƑtt.
15 Ám azok Ă­gy szĂłltak hozzĂĄ: „Elment az eszed!” De mikor az erƑsködött, hogy Ășgy van, Ă­gy szĂłltak: „Az angyala van ott!”
16 PĂ©ter azonban kitartĂłan kopogott. Mikor azutĂĄn kinyitottak Ă©s lĂĄttĂĄk, hogy Ƒ az, magukon kĂ­vĂŒl voltak.
17 PĂ©ter hallgatĂĄst intett nekik kezĂ©vel Ă©s elbeszĂ©lte, hogy az Úr hogyan vezette ki a tömlöcbƑl. Majd Ă­gy szĂłlott: „AdjĂĄtok hĂ­rĂŒl ezeket Jakabnak Ă©s a testvĂ©reknek!” Ezzel eltĂĄvozott Ă©s mĂĄs helyre utazott.
18 Mikor kinappalodott, nem kis kavarodås keletkezett a katonåk közt amiatt, hogy håt mi is lett Péterrel.
19 HerĂłdes kerestette Ƒt, Ă©s amikor nem talĂĄlta, kihallgatta az Ƒröket, majd megparancsolta, hogy vezessĂ©k el Ƒket. AzutĂĄn JĂșdeĂĄbĂłl CĂ©zĂĄreĂĄba ment le s ott idƑzött.
20 Heves harag töltötte el a tĂ­rusziak Ă©s szidoniak irĂĄnt. Azok pedig egy indulattal megjelentek nĂĄla s miutĂĄn megnyertĂ©k maguknak Blasztust, a kirĂĄlyi hĂĄlĂłszoba felĂŒgyelƑjĂ©t, bĂ©kĂ©t kĂ©rtek. Az Ƒ orszĂĄguk a kirĂĄlyĂ©bĂłl kapta Ă©lelmĂ©t.
21 Egy rendelt napon HerĂłdes kirĂĄlyi ruhĂĄba öltözve az Ă­tĂ©lƑszĂ©kre ĂŒlt Ă©s nyilvĂĄnos beszĂ©det mondott hozzĂĄjuk.
22 A nĂ©p erre rĂĄkiĂĄltotta: „Isten szava ez, nem emberĂ©!”
23 De az Úrnak angyala azonnal megverte Ƒt azĂ©rt, hogy nem Istennek adta a dicsƑsĂ©get, Ășgyhogy miutĂĄn a fĂ©rgek rĂĄgtĂĄk meg, kilehelte lelkĂ©t.
24 Istennek igéje pedig növekedett és sokasodott.
25 BarnabĂĄs Ă©s Saul, miutĂĄn szolgĂĄlatukat elvĂ©geztĂ©k, visszatĂ©rtek JeruzsĂĄlembƑl Ă©s kĂ­sĂ©rƑjĂŒkĂŒl fogadtĂĄk JĂĄnost, akinek mellĂ©kneve MĂĄrk.