Biblia Elvitelre | Római levélMinta

A félregombolt ing esete

Sosem fogom elfelejteni azt a reggelt, amikor 2022. februárban Oroszország megtámadta Ukrajnát. Egyre csak az a kérdés zakatolt bennem, hogy tényleg itt tartunk? Hogy még a 21. századra sem sikerült megérkeznünk oda, hogy ne öljük egymást ezen a bolygón? Persze addig is tudtam, hogy ma is zajlanak háborúk, de valahogy ez túl közel jött, azt hittem, Európában ilyen már nem történhet meg.

Ahogy folytatjuk a kihívásunkat – minden hétköznap egy fejezet az Újszövetségből –, ma egy új könyvet kezdünk el, a Római levelet. Pál ezt a levelet afféle bemutatkozásként írta a Rómában élő tanítványoknak, akiket készült meglátogatni, és ez az a levél, amelyben részletesen kifejti a teológiáját.

És az első fejezet rögtön választ is ad arra a kérdésre, hogy miért van az, hogy miközben az emberiség technológiailag a csúcson van, és elvileg „fejlődünk”, morálisan és lelkileg mégis mintha zuhanórepülésben lennénk.

Pál rögtön az első fejezetben nem finomkodik, hanem felállít egy sokkoló diagnózist. Azt állítja, hogy a problémáink gyökere nem a politika, a gazdaság vagy a neveltetés hiánya, hanem egy alapvető tévedés, ami aztán az egész életünkre kihat.

Képzeld el, hogy reggel felveszed az ingedet, és véletlenül az első gombot rossz lyukba gombolod. Onnantól kezdve hiába gombolod be a többit a legnagyobb odafigyeléssel és precizitással, az egész ing ferde lesz, feszülni fog, és kényelmetlen lesz minden mozdulat. Pál szerint pontosan ezt tettük az Istennel. Azt az alapigazságot, hogy ő a teremtő, mi pedig a teremtmények, elutasítottuk.

És mivel az „első gomb” (hogy Isten legyen az isten az életünkben) rossz lyukba került, minden más is elcsúszott az életünkben. Pál ezt úgy fogalmazza meg, hogy az emberek „hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és sötétség borult oktalan szívükre.” Tehát nem arról van szó, hogy nem vagyunk elég okosak. Hanem arról, hogy amikor Istennek nem adjuk meg a neki járó helyet az életünkben, akkor a belső iránytűnk megzavarodik, még a vágyaink is összekuszálódnak.

A fejezet végén Pál felsorolja, mi történik egy társadalommal, ha Isten tiszteletben tartja a döntésünket, és azt mondja: „Rendben, legyen úgy, ahogy akarjátok”. Ez a lista kísértetiesen hasonlít az esti híradóra és a social media feedünkre. De Pál nem azért írja ezt le, hogy a földbe döngöljön, hanem hogy megmutassa, hogy az alapoknál kell kezdeni. Vissza Istent az őt megillető helyre. Ha az ing félre van gombolva, nem vasalni kell, hanem újragombolni.

De milyen az, amikor Isten „kiszolgáltatja” az embert a saját gondolkodásmódjának? A fejezet vége egy tükör, amibe félelmetes belenézni, de segít tisztábban látni. Olvasd el a Róma 1-et, és nézd meg, felismered-e benne a világunkat!