1 Krónika 16
16
Dávid zsoltára a frigyláda elhelyezésekor; az isteni szolgálat elrendezése
(Vers 1–3.43: v. ö. 2Sám. 6,17–19)
1Mikor pedig bevitték #2 Sám. 6,17. az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt. 2És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá #1 Kir. 8,55–61. a népet. 3És osztogata #2 Sám. 6,19. minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot. 4És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét. 5Asáf vala a fő, #rész15,19. utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala; 6Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek #4 Móz. 10,8. vala szüntelen az Isten szövetségének ládája előtt. 7Azon a napon adott Dávid először éneket #vers 8–36. Zsolt. 105,1. az Úrnak dícséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe.
(Vers 8–22: v. ö. Zsolt. 105,1–15.)
8Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek #Ésa. 12,4.5. minden népek között az ő nagy dolgait. 9Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól. 10Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik. 11Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orczáját szüntelen. 12Emlékezzetek meg az ő csudálatos dolgairól, #Zsolt. 78,12–27. a melyeket cselekedett, az ő csudáiról és az ő szájának ítéletiről. 13Óh Izráelnek, az ő szolgájának magva! Jákóbnak, az ő #1 Móz. 25,23–26. választottjának fiai! 14Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az ő ítéletei! 15Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, #1 Móz. 15,1–21. 17,9–14. és az ő beszédéről, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig; 16A melyet szerzett #1 Móz. 17,9–24. 1 Móz. 13,14–17. Ábrahámmal; és az #1 Móz. 26,2.3. Izsáknak tett esküjéről. 17Amelyet állíta #1 Móz. 28,13. Jákóbnak örök végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül, 18Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek. 19Midőn ti számszerint #1 Móz. 34,30. kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön; 20Mert járnak vala egyik nemzetségtől a #1 Móz. 20,1. 26,1. 35,1. másikhoz, és egyik országból más országba: 21Mégsem engedé #1 Móz. 35,5. senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté #1 Móz. 20,3.18. érettök. 22Ezt mondván: Az én felkentjeimet ne bántsátok, #1 Móz. 20,7. prófétáimnak se ártsatok.
(Vers 23–33: v. ö. Zsolt. 96.)
23Mind ez egész föld #Zsolt. 96,1. énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását. 24Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csudálatos dolgait; 25Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett; 26Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az #Ésa. 42,5. egeket. 27Dicsőség és tisztesség van ő előtte, erősség és vígasság az ő helyén. 28Adjatok az Úrnak, #Zsolt. 29,1. népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget! 29Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében. 30Rettegjen az egész föld az ő orczájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék. 31Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik! 32Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van. 33Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet.
(Vers 34–36: v. ö. Zsolt. 106,1.47.48.)
34Tiszteljétek az Urat, mert #Zsolt. 107,1. 118,1. igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága. 35És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, #rész15,13. gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben! 36Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat. 37Ott hagyá azért Dávid az Úr szövetségének ládájánál Asáfot #rész16,5. és az ő atyjafiait, hogy a láda előtt szüntelen minden napon szolgáljanak, 38Obed-Edomot #rész13,13.14. és az ő hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak. 39Sádók #rész29,22. 2 Sám. 8,17. papot pedig és az ő pap atyjafiait, az Úr sátora előtt hagyá a magaslaton, mely Gibeonban #1 Kir. 3,4. vala; 40Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égőáldozattal az égőáldozatnak oltárán minden reggel #2 Móz. 29,38–43. és estve, és hogy mindent a szerint cselekedjenek, a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek, 41Hémánt is #rész15,19. és Jédutunt velök hagyá, és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló. 42És ő velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká tevé. 43Akkor eltávozék az egész nép, kiki az ő házához. Dávid pedig visszatére, hogy az ő háznépét is #2 Sám. 6,20–23. megáldja.
Jelenleg kiválasztva:
1 Krónika 16: HUNK
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Public Domain