AZ ÖRÖMHÍR JÁNOS SZERINT 2:1, 3-12

Harmadnapon menyegző lett a galileai Kánában. Jézusnak anyja is ott volt.

De hamar elfogyott a boruk, mire Jézus anyja így szólt fiához: „Boruk nincs.” „Mi közünk ehhez, óh asszony? – felelte neki Jézus. Még nincs itt az én órám.” „Tegyétek meg, amit mond nektek!” – szólt anyja a felszolgálókhoz. A zsidók tisztálkodási szokásának elvégzésére volt ott hat kőkorsó, melyek közül egybe-egybe két-három metréta fért. „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” – szólt Jézus, és színig megtöltötték azokat. Majd így szólt hozzájuk: „Most merítsetek és vigyetek a násznagynak!” Azok vittek. Mikor a násznagy megízlelte a borrá lett vizet és nem tudta honnan való – a felszolgálók ellenben, akik a vizet merítették, tudták –, szólította a násznagy a vőlegényt és így szólt hozzá: „Minden ember a jó bort teszi fel először, és ha már részegek, a silányabbat, te ellenben a jó bort mostanra tartogattad.” Ezt kezdeti jelként tette Jézus a galileai Kánában és vele láthatóvá tette dicsőségét. Tanítványai erre hittek benne. Ezután Jézus anyjával, testvéreivel és tanítványaival lement Kapernaumba és egy pár napig ott maradtak.